Jézus nyája




„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Ezt a bibliaverset olvasva a következő kérdések jutottak eszembe:

Hogyan gondolkodsz a „más akolba” tartozó juhokról?

Megvan-e benned az, ami Jézus juhait jellemzi?

Kész vagy-e befogadni másokat is, és közösséget alkotni velük?

Jézus a világ megváltója. Őt nem lehet kisajátítani, áldozata minden ember számára áldást hozott. Miközben fontos a közösség, megvan az a veszélye, hogy kirekesztő gondolkodásúvá válunk. Olyan könnyen alakul ki bennünk felekezeti büszkeség és előítélet... Jézus nem hagy kétséget afelől, hogy szíve nyitott minden embercsoport felé, ő valóban minden embert szeret, s arra vágyik, hogy minden ember üdvözüljön.

Az Istenhez tartozást nem biztosítja a születésünk (csak az újjászületés), a felekezeti hovatartozásunk. Jézus egyetlen jellemzőt emel ki: „hallgatni fognak a hangomra”. Nem csupán hallják Jézus szavát, hanem hallgatnak is rá, és követik őt. Hiába vagyunk abban az akolban, ahova Jézus jött, ha a hétköznapokban nem hallgatjuk őt, és nem követjük őt. Más dolog ismerni az evangéliumot, tudni Jézusról, és más dolog hallgatni őt, és hallgatni rá. Napról napra úgy olvasni a Bibliát, mint Isten hozzám szóló szavát, amelyet alkalmazok a hétköznapokban, naponta követni Jézust, s vele járni – ez az, amire szükség van.

Jézus személye egyesíti az ő gyermekeit. Azt ígéri, lesz egy nyáj, s ő lesz a pásztor. Nem az aklok egyesítését ígérte meg. Azt hiszem sokkal inkább nyitott szívre van szükségünk, hogy a gyermekeit összegyűjthesse.
Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia