A kémek jelentése

“Csakhogy erős nép lakik azon a földön, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok, sőt még Anák leszármazottait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, a jebúsziak és az emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig a kánaániak élnek.”

A hazugság rossz dolog. Ezt már gyerekként megtanították a szüleink nekünk. Nem szabad hazudni, mert az rossz. Kérdem én: A kémek hazudtak akár egy szóval is? Nem hazudtak. Akkor mégis mi a baj a kémek jelentésével? Miért mondjuk azt, hogy ezek a kémek nem voltak jók? Jól megfigyeltek mindent, tényleg minden rendben volt azzal amit mondtak, hiszen igaz volt, és alapos.

A baj nem az információ szerzéssel, vagy az információ átadással volt. Mindent jól mondtak, úgyhogy nem az a baj, hogy hazudtak volna. Teljesítették ami a kémek feladata, információt gyűjtöttek, és adtak át, ezzel semmi gond nem volt. a gond az volt, hogy nem láttak túl ezeken az információkon. Csak azt látták ami az orruk előtt volt, és nem az ígéretet, amit Isten tett nekik. A kémek nem vették észre, hogy bármekkora küzdelem is van előttük, bármekkora hadsereggel is állnak szemben, Isten nagyobb náluk. Elfelejtették, hogy hányszor látták már a csodákat, hányszor élték már át a Teremtő jelenlétében, hogy kilátástalan helyzetek csodálatosan oldódtak meg, hogy az akadályok emberi kéz érintése nélkül tűntek el az útból.

Hányszor járunk mi is így?! Milyen ismerős ez, nem? Nap mint nap találkozhatunk Istennel, és lehet hogy ha kellene sorolni tudnánk azokat a csodákat, tapasztalatokat, amiket Istennel átéltünk, és mégis elcsüggedünk a következő küzdelem elején. Olyanok vagyunk mint a kémek. Elfelejtjük Isten erejét, és helyette a problémáink nagyságára figyelünk inkább.

Isten tett egy ígéretet a népnek akkor, hogy beviszi Kánaán földjére, és be is tartotta. Nekünk is tett egy ígéretet. Azt mondta, hogy megváltott minket. Nem azt mondta, hogy nem lesznek nehézségek, nem lesznek küzdelmek, vagy bármi probléma, hanem azt, hogy ott lesz mellettünk akkor is, amikor a legnagyobb ellenséggel állunk szemben, akkor Ő velünk együtt száll szembe vele, még ha nem is úgy érezzük, de ott van, mert megváltott minket.

Nem meg fog váltani, nem majd lesz egy idő, amikor az övéi leszünk, hanem már megváltott minket, és sajátjainak mond. Bármilyen ellenség is áll előttünk, Ő hatalmasabb, és az oldalunkon harcol. Bármilyen félelmetes is amivel szembe kell néznünk, már Kánaán határában vagyunk. Már csak karnyújtásra a cél.

Te döntesz! Bemész Istennel, vagy menekülsz nélküle?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia