A Názáreti Jézus nevében
„Péter pedig monda:
Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti
Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Pünkösd után a
tanítványok igehirdetését különböző csodás jelenségek követték; nyelveken
szólás, gyógyulás, csodás börtönből való szabadulás, halottak feltámadása…
Mi volt a titkuk?
Néhányan úgy vélték, hogy Mesterük nevének lehet varázsereje, és ha ezt sokszor
emlegetik, akkor ők is csodákat tehetnek. Ilyenek voltak Skéva főpap fiai, akik
azt mondták a gonosz lelkektől megszállottaknak: „Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.”
Csakhogy a
gonosz lélek visszakérdezett: „A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti
kicsodák vagytok?”, majd megtépte őket. (Apcsel.19:13-15)
Miért nem
működött náluk az, ami Péteréknél? És miért nem működik nálunk?
A kulcs; a Név
tulajdonosával való kapcsolat hiányában és a jogtalan névhasználatban
keresendő.
„Isten nevét
hiába fel ne vedd!” – olvassuk a Tízparancsolatban. Ami nemcsak az Isten
nevének mechanikus emlegetését – ’jajj, Istenem’ és hasonlók-, hanem az Isten
nevével való mindenféle visszaélést tiltja.
Így, komolyan el
kell gondolkodni azon, hogy nemcsak régen a sötét középkorban mások, hanem én
is sokszor saját akaratomat próbálom ’Jézus nevében’ kierőszakolni, véghez vinni,
és/vagy tetteimet Rá hivatkozva igazolni.
És jogtalan névhasználatot
követek el akkor is, mikor kereszténynek, krisztusinak vallom magam, de az
embertársaimhoz, a környezethez, a munkához, az önmagamhoz való viszonyom
teljesen mást mutat.
Az Ige ugyanakkor
arról is szól, hogy az erő nem a kimondott névben, hanem Jézus személyében van.
A vele való szoros kapcsolat és az abból fakadó áldások pedig nemcsak néhány
kiváltságos személy privilégiuma, hanem az enyém is.
Ezért jöjj te is
ma Hozzá! Tanuljunk együtt a végtelen szeretet forrásától! És kérjük a Szentlelket,
hogy tegyen késszé ott és úgy továbbadni a tanultakat, ahol és ahogy Ő akarja!
