Isten akarata szerint
Nemrég találkoztam egy jó barátommal, aki egy hatalmas multinacionális cégnél dolgozik. Mivel éppen ebédszünet volt, és adott volt a lehetőség, körbevezetett az újonnan megnyitott új irodaházukban. Megmutatta a sokmillió forintos irodákat és tárgyalótermeket, amik, ha belépsz, automatikusan felkapcsolják a villanyt. Láttam a falon lévő 200 000 Ft-os TV-t, ami köszön a tárgyalóban lévőknek, és amihez a legmodernebb videokonferencia-rendszer van csatlakoztatva minden egyes ilyen teremben. Sétálva az irodaházban, látva az ott dolgozókat, leesett az állam.
Nem csak a berendezés és a fényűzés nyűgözött le: Minden irodában láttunk olyan filctáblákat, amelyeken az éppen aktuális munkafolyamatokat vezették az ott dolgozók — milyen feladatok vannak hátra, milyen feladatokkal végeztek, mi az, amin éppen dolgoznak, és hol tartanak összességben a projektjeikben. El is mondtam a barátomnak, hogy én nagyon szeretem az ilyen munkahatékonysággal kapcsolatos rendszereket, mint amiket a táblán látunk, sokat szoktam olvasni róluk, és az interneten böngészem, hogy hogyan lehetek hatékonyabb a munkámban. Úgy gondolom, nekünk, akik otthon végezzük a szellemi munkánk nagy részét, különösen nagy szükségünk van arra, hogy legyen egy jól kiépített, hatékony munkarendszerünk. Meséltem neki, hogy éppen ennek az érdeklődésemnek köszönhetően tisztában vagyok a GTD rendszerrel, a Kanban-rendszerrel, a time blockinggal, a bullet journallal, és még sok másik produktivitási rendszerrel, amik abban segítenek, hogy a munkámat minél hatékonyabban tudjam megszervezni.
A barátom arca felderült, és megkérdezte: “Igen? És te melyiket használod?"
“Ja, én? Egyiket sem, csak olvasok róluk.”
A kereszténységünk sokszor kimerül abban, hogy azt egy egyszerű olvasókörré degradáljuk. Elmegyünk a gyülekezetbe, templomba, közösségbe, és csak tömjük a fejünket okosabbnál okosabb dolgokkal a Bibliából. És noha ez fontos, de a tanulás nem minden.
Ebben a páli igében ok-okozati összefüggést találunk: az értelmünk megújulása (tanulás) változáshoz vezet! Ha nem, akkor minek tanulunk? Minek töltjük az időt a gyülekezetben, ha változni nem akarunk? Csupán azért vagyunk keresztények, hogy szép dolgokat halljunk? Hogy megnyugtassuk a lelkünket, hogy “Mi legalább keresztények vagyunk, így jobbak az átlagnál!”
Az átlag nem jelent semmit. Az egyetemen volt egy tanárunk, aki mindig nagyon magasra helyezte a ponthatárokat a vizsgák alkalmával. A javítás után a statisztikát is kiosztotta, hogy kinek hogyan sikerült, így a diákok össze tudták hasonlítani az eredményeiket. Borzasztó büszke voltam, amikor nagy ritkán átlagon felül teljesítettem. Persze így is 27 ponttal a kettes alsó ponthatára alatt voltam, és megbuktam, de három ponttal az átlag felett, és azért az is valami!
Az, hogy jobbak vagyunk az átlagnál, mert több dolgot tudunk, mint mások, nem jelent semmit! Isten akarata nem a fejünk tömése, hanem az igazság átformáló erejének bemutatása: az az igazi keresztény, aki az értelme megújulása által változást tud elérni elsősorban a saját életében. Ez Isten akarata, ez az ami jó, ami neki tetsző és tökéletes!
