szombat, február 04, 2017

Ösvényen


"És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok."
Ézsaiás 30,21

Ígéret: Meghallod Isten szavát.
Isten szólni fog és úgy fog szólni, hogy mi meg is fogjuk hallani azt. Nem kis dolog ez kérem szépen. Hiszen, ha belegondolunk abba, hogy mennyien állítják, hogy hallják Őt és mennyien szeretnék, elég nagy számot kapunk. Vagy emlékezzünk, mi hányszor szerettük volna biztosan tudni, hogy vezet minket. Világunkban ki tudja megkülönböztetni a Szentlélek hangját a millió másik hangtól, amely terelni szeretne bennünket valamilyen irányba. Itt az ígéret Istentől: Az Ő ösztönzése teljesen világos lesz a mi számunkra.

Tanács: Ez a helyes, ezt tedd!
Ha jó, mindig bizonyosságot ad és ezáltal világossá tesz mindent. A lényeg az egyértelműség minden disszonancia nélkül. Szükségünk van erre, mert döntenünk kell. Aki jól segít, az mer állást foglalni, nem beszél mellé. Isten tanácsa mindig ilyen, világos és egyértelmű és igaz. Bátran hallgathatunk rá.

Időzítés: Most, mert változtatnod kell.
A jó tanács, az útbaigazítás csak akkor jó, ha jól van időzítve. Utólag könnyű okosnak lenni, de ki az aki előrelátó. Szeretünk tanácsot adni annak, aki megfogadja. Számíthatnak ránk barátaink, mindazok, akikkel jóban vagyunk, de nem szeretünk azoknak beszélni, akik csak néha hallgatnak ránk. Akikkel rossz tapasztalatunk volt, mert elfordultak bölcsességünktől. Ezekben az esetekben hiábavalónak tartjuk a segítségnyújtást. "Magadnak kerested." - mondjuk az ilyennek. Milyen érdekes, hogy Isten időpontválasztása akkorra esik, amikor valaki eltér, jobbra, vagy balra elfordul tőle. Amikor nem hallgat rá. Mert Isten segíteni akar, hogy ne tévedjünk el. Mert tudja jól, hogy vannak rossz döntéseink, vannak vágyaink, amik eltérítenének minket a helyes útról, ha hagyná. De Ő nem teszi!

péntek, február 03, 2017

Nem hagy el a Teremtő

Nem hagy el a teremtő

„Mert férjed a te alkotód, akinek Seregek Ura a neve. Megváltód Izrael Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Mint elhagyott, és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett és ifjú asszonynak azt mondja Istened: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de most nagy irgalmassággal összegyűjtelek!” 
Ézsaiás 54:5-7.
Még alig léptünk bele a 2017-es évbe, máris annyi tragédiával találkoztunk, amennyivel régen talán 10 év alatt sem. Pici gyermekek maradtak édesapa nélkül, fiatal feleség férj nélkül, tini gyermekeiket gyászolják szüleik, egyik legjobb tanárukat egy egész iskola. Szerencsétlenségek tömkelege szárazon, vízen és levegőben. Mintha csak „beindult” volna valami. Igen. Hiszem, hogy Jézus visszajövetele előtt ezek a fajta jelek is sokasodni kezdenek. De Isten azt üzeni, hogy amikor mindezeket látjátok, ne csüggedjetek el, hanem emeljétek fel szemeteket, mert már nagyon közel van az az idő, hogy találkozzunk a mi Megváltónkkal.
Azzal a személlyel, aki ma reggel úgy mutatkozott be nekünk, mint Alkotó, mint egy hatalmas, megszámlálhatatlan sereg Ura, mint a Megváltó, mint az egész föld Istene, és mint egy oltalmazó, szerető férj.
De ha Ő ilyen, miért engedi meg ezt a sok borzalmat? Jogos a kérdés. Miért van ennyi szenvedés? Eszembe jutottak azok az emberek, akikről nemrég olvastam. Két-háromezer méter magas hegyekben laknak, ott vannak a falvaik. Csak gyalogosan jutnak el a 4-5 km-re levő központba, ahol vásárolni tudnak. Naponta-kétnaponta teszik meg a több kilométeres utat hegynek föl, völgybe le. Fiatalosak, fürgék, nincs közöttük elhízott, és sokáig élnek. A nehéz körülmények nem a kárukat, hanem a javukat szolgálják.
Jézus néha megenged fájdalmat, veszteséget a mi számunkra, hogy kibillentsen komfortzónánkból, hogy ne bízzunk a „holtbiztos” körülményeinkben, hanem kezdjünk el sokkal jobban benne bízni, rá támaszkodni.
Mint elhagyott, és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett és ifjú asszonynak azt mondja Istened: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de most nagy irgalmassággal összegyűjtelek! – olvassuk az Igében.
Ő ott van a kormánykeréknél. Egyetlen pillanatra sem feledkezik meg rólunk – akkor sem, ha a körülmények ezt sugallják. Nem engedi forróbbra fűteni a kemencét, mint amennyit elbírunk viselni. Viszont szeretné, ha a szenvedések kohójában kiégne belőlünk minden salak, hogy ezáltal alkalmassá váljunk arra a hatalmas feladatra, amit Ő szánt nekünk.
Bátorítson Téged is ez a mai ígéret. Ő összegyűjt minket hamarosan, akár a tenger fenekéről is. Összegyűjti darabokra hullott életünket, és a „csontok megelevenednek” – úgy, hogy soha többé nem kell aggódnunk és könnyet ejtenünk. Mivel ott már nem lesz temető, és könny és Alzheimer kór.

Kitartás! Az idő közel van!

csütörtök, február 02, 2017

Besértődött keresztyének

"... amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek."
János evangéliuma 16:13

– Az a gyülekezet baja, hogy nem értenek engem – mesélte nekem egyszer egy „besértődött” egyháztag, aki már évek óta nem járt a közösségbe. – Túlságosan beszűkültek voltak a hittestvéreim, és nem hordozhatták el azt a tudást, amit én akartam átadni nekik. De lesz majd idő, amikor vissza fognak gondolni rám, és sajnálni fogják, hogy nem becsültek akkor meg engem.
Ültem és hallgattam. Valószínűleg bármit is mondtam volna, nem ért volna semmit, mert kimondatlanul én is a „beszűkült hittestvér” kategóriájába tartozhattam, és mint ilyen, képtelen lettem volna szembeszállni azzal a nagyszerű tudással, amivel ez az egykori igehirdető rendelkezett.

Sajnos lelkipásztori pályafutásom során nem ő volt az egyetlen meg nem értett „zseni”, aki mindenkinél jobb hívő volt, mindenkinél jobban értette Isten dolgait, csak éppen a többiek – korlátoltságuk miatt – el nem hordozhatták őket. Bizonyára nem tudatosul ezekben az emberekben, hogy Jézus szavait idézik (János 16:12): „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni”. Jézus is tisztában volt avval, hogy nem minden gondolatát lennének képesek megérteni tanítványai. De ahelyett, hogy ezen megsértődött, vagy ahogy ma mondják, besértődött volna – „ezek az ostoba tanítványok, nem is érdemlik meg, hogy tanítsam őket” –, megígérte nekik a Szentlelket (16:13a): „amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” A „besértődött” egyháztagok és Jézus között az a nagy különbség, hogy míg amazok saját maguk körül forognak, csak saját érvényesülésük fontos számukra, saját tudásocskájukkal akarnak dicsekedni, addig a megváltó számára a többiek a fontosak, hogy ők megismerjék Isten üzenetét, hogy az ő megértésük növekedjen.

Van továbbá még egy nagyon fontos különbség az önjelölt tanítók és Jézus között, amire a bibliaszakasz második fele világít rá (16:13b-14): „mert [az igazság Lelke] nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem [Jézust] fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” Általában akik úgy gondolják, hogy egyedülálló és nélkülözhetetlen üzenetük van az emberek számára, és – ha akarják, ha nem – meg kell mindenképpen hallgatni őket, önmaguktól szólnak. Önmaguktól, mert saját magukat akarják ismereteik fitoktatásával dicsőíteni. A Szentlélek azonban nem magától szól, hanem Jézustól merít, nem magát dicsőíti, hanem Krisztust. „Újat” dolgokat tanít ugyan ahhoz képest, amit Jézus mondott földi szolgálata során (ezért vezethet „a teljes igazságban”), de nem „mást”.

Érdemes tehát e dolgokat végiggondolni. Amikor másoknak Bibliáról beszélünk, csak magunk körül forgunk, csak a saját ismereteink átadása a fontos, vagy odafigyelünk azok szükségleteire is, akikkel beszélgetünk? Amikor a hit dolgait magyarázzuk, magunkból merítünk, vagy Jézusból? Vajon önző vallásunk, vagy Krisztus-központú hitünk van inkább?

Hagyatkozzunk ma is az „igazság Lelkére”, ne hogy mi is „besértődött” keresztyénekké váljunk!

szerda, február 01, 2017

Félelem nélkül



„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.”
 (23. Zsoltár 4. vers)

Egy felmérés szerint az emberek 25%-a 40 évesen teszi először komolyabban mérlegre az életét, újrafogalmazza céljait, vágyait. A 60 éveseknek már 50%-a, azaz fele gondol gyakran a továbbélés esélyeire. A 70 év felettiek 90%-ánál pedig szinte minden nap jelen van az elmúlás gondolata.

Bizony, az évek múlását jelzi az is, hogy már nem esküvőkre, hanem temetésekre járunk, egyre több barátunktól és ismerősünktől veszünk búcsút, ahogy többször szembesülünk az halállal, és egyre többször jut eszünkbe, hogy mi lesz, ha már nem leszünk…

Persze erről nem szabad beszélni, mert még azt gondolnák, hogy hatalmába kerített a depresszió, a hitetlenség, a félelem. S közben mindannyiunkat ott feszít belülről, először a tiltakozás, az egyezkedés, majd a belenyugvás.

A Biblia legismertebb zsoltára arról szól, hogy Isten bennünket életre teremtett. Zöldellő legelőt és hűs forrást, vidámságot kínál fel. Ám, mint oktalan birkák hátat fordítottunk neki és a halál árnyékának völgyében találtuk magunkat.

Ám Dávid, azt írja, nem kell félnünk, mert a Jó Pásztor nem hagyja elveszni övéit, botjával kihúzza a szakadékból, majd vállára veszi őket és az Ő jósága és kegyelme folytán örökre Vele lehetünk.

„Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor.15:54-55)

S míg ma a halál árnyékának völgyében jársz; jusson eszedbe a Jó Pásztor gondoskodó szeretete, mely kiűz belőled minden félelmet és az apostollal együtt legyen hitvallásod:

„meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:38-39)

kedd, január 31, 2017

Ebben egyetértünk

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 24-25. verse


Milyen hatással vannak másokra szavaink és cselekedeteink? A kérdés és a válasz is már-már az általánosnál is unalmasabb. Tudjuk a választ: „...a szavaink tükrözzék a tetteinket...”. Amíg a szülővárosomban éltem, mindennap ugyanazokon az utcákon mentem az iskolában, minden bokrot, fát, házat, kutyát, majdnem még a madarakat is ismertem, tudtam, hogy mi hol van, mi miután következik. Miután elköltöztem, és eltelt néhány hónap, mintha a várost kicserélték volna. A házakon kívül semmi nem volt ugyanaz. Úgy tűnt, minden megváltozott pedig nem változott semmi, csak már elszoktam a megszokottól, így ugyanazok a dolgok teljesen újként hatottak rám. Sokszor ugyanez a helyzet a jól ismert szövegekkel és válaszokkal is. Tudom mit kell mondanom, talán még azt is tudom, mit kell tegyek de igazából mindent automatikusan teszek.

Jézus a hegyi beszédben azt mondja, hogy Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Pál ismét figyelmeztet, szavaink legyenek kellemesek, sóval fűszerezettek, bátorítóak, segítőek, ne pedig kioktatóak, vagy károgóak.


A mai reggeli gondolat második része pedig arra ösztökél bennünket, hogy maradjunk hűségesek, és ne hozzuk szavazati helyzetbe a lábunkat. Tartsunk össze és minden intézkedésünk ezt a célt kell szolgálja. Nem megalkuvás árán, hanem a mindenki által jól ismert elvek alapján. Közel a nap. Nincs máskor nagyobb szükség az összetartásra mint most, Isten segítsen valamennyinket, hogy a teljes igazságra eljuthassunk és megláthassuk Krisztust, a Megváltómat, és Tiedet! 

hétfő, január 30, 2017

Mit jelent az, hogy Isten mindenható?

Annak pedig, Aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,...

Efézusi levél 3:20

Gyakran emlegetjük Isten hatalmát. Mi, hívők többnyire bizakodva és a nehézségek közepette is reménykedve tesszük ezt, míg a nem hívők inkább kételkedéssel: „Ha van Isten, akkor miért olyan a világ, amilyen? Miért nem tesz rendet benne, ha Ő csakugyan mindenható?”
Valójában azonban egyik csoport sincs igazán tisztában azzal, hogy miről beszél. Az utóbbiak fel sem tételezik, hogy ha valakinek korlátlan hatalma van, attól még lehet olyan szempontja, ami miatt nem él vele. Ez történt a kereszten is: „Ha Isten Fia vagy szállj alá a keresztről és hiszünk neked” - kiáltozta a tömeg, és közben fel sem merült bennük, hogy ha leszállna, akkor oda lenne az üdvösség: az övék, a gúnyolódóké, de a miénk is – mindenkié. Jézus ezért maradt inkább a kereszten és vállalta a halálig tartó szenvedést. Ebben rejlett és mutatkozott meg az igazi erő!
Sokszor azonban még azok sincsenek tisztában Isten hatalmával és annak mérhetetlen voltával, akik egyébként hisznek benne. Hogyan is lehetnénk, hiszen annyira véges dimenziók közepette éljük az életünket! A napokban olvastam például, hogy a világegyetem a legújabb becslések szerint tízszer akkora, mint eddig gondolták, vagyis kb. 2 billió(!) galaxisból áll (1 galaxis = pl. a tejútrendszer, amelynek parányi pontja az egész naprendszerünk! | http://www.origo.hu/tudomany/20170116-ket-billio-galaxisbol-all-az-univerzum.html). Ezt a mérhetetlen univerzumot pedig Isten nem csak megalkotta, hanem fenn is tartja és igazgatja, ezen belül pedig egyenként a mi kis életünket is, bele értve a mai napunkat is. Ráadásul úgy teszi ezt, hogy még a hajszálainkat is számon tartja! Ezt sokáig jelképes beszédnek hittem, de rájöttem, hogy amikor gyógyulásért imádkozunk, akkor azt kérjük Tőle, hogy a sejtek szintjén avatkozzon be, márpedig ehhez képest a hajszálaink száma jelentéktelen.
Angyalseregek, és más lények hatalmas tömegei állnak a rendelkezésére, „ezerszer ezren és tízezerszer tízezren” (Jel. 5:11).
Mindezt végiggondolva már kezd derengeni bennünk, hogy mire is gondolhatott Jézus Krisztus, amikor azt mondta, hogy „nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt. 28:18), és hogy Ő ennek a hatalomnak a birtokában „van velünk minden napon a világ végezetéig” (20.v.).
A fenti szakaszban azonban az apostol az Isteni hatalom legnehezebb küzdőterére, az Istentől elidegenedett emberben munkálkodó erőre és annak gyümölcseire utal. Talán nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy könnyebb galaxisokat, amelyek békében vannak a Teremtőjükkel, mint a mi kis lázadó világunkat, benne sok-sok bűnös lélekkel. Isten mégis fárad velünk, és az jelenti az igazi nagy diadalt az Ő számára is, amikor sikerül egy-egy eltévelyedettet visszavinni a 99-hez, egy-egy embert a sötétségből a világosságra, és ezzel üdvösségre vezetni.
Amikor az apostol a „mi bennünk munkálkodó erőről” beszél, akkor m
inden jel szerint erre utal, és azzal bátorít, hogy Isten – ha engedjük, sőt igényeljük – akkor nagyobb dolgokra lesz képes bennünk és általunk, mint azt álmodni mernénk.
Vegyük hát komolyan és vigyük magunkkal ezt a gondolatot a mai napra, és adjunk szabad utat ennek az erőnek az életünkben!

vasárnap, január 29, 2017

Jóbarátok

„Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”
János evangéliuma 15:14 

Ott vannak melletted, ha kéred, és akkor is, ha már kérni sincs erőd. Kitartanak melletted. És te is mellettük. Együtt küzdötök és együtt örültök. Közös a győzelem és osztoztok a kudarcokon is. Van, hogy fájdalmas titkokat osztotok meg egymással, de elhordozzátok azt is, ha a másik csak hallgatni tud. Egy csapat vagytok, mint egy második család. És néha már jobban ismeritek egymást, mint azok, akik vér szerinti kapcsolatban vannak veletek. 

Tudod, hogy nélkülük ma nem az lennél, aki. Más, kevesebb. A csapat minden egyes tagja hozzátett valami pluszt, valami pozitívat az életedhez, és ugyanígy te is az övékhez. 

Isten ma egy ilyen kapcsolatot ajánl fel neked. Legyetek egymás barátai! Engedd, hogy az életed része lehessen, hogy gazdagítson téged a jelenlétével, tapasztalatokkal, közös kalandokkal! Lépj vele kapcsolatba, nyílj meg előtte, és mondd el neki őszintén mindazt, ami benned van, aminek örülsz, amitől rettegsz, amire vágysz, ami boldoggá tesz, és amit titkolsz mindenki elől. Vedd le az álarcaidat, és vállald fel bátran, aki vagy valójában! 

Tedd meg, amit kér tőled, és kérd bátran a segítségét! Beszélgess Vele, és hallgasd meg, amit Ő szeretne mondani neked! 

Ma reggel Isten arra kér, adj neki egy lehetőséget! Adj egy esélyt a barátságotoknak, és meglátod, életed legjobb döntését hoztad meg ezzel. Igen, Isten lehet ilyen közel hozzád. Igen, Isten vágyik a társaságodra. Igen, Istennek fontos vagy. 

Hát szólítsd meg Őt bátran, és engedd, hogy életed Vele folytatódjon tovább!