szombat, október 31, 2015

Ki ment meg a „barátomtól”?


„Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.”

2Sámuel 22,2-4

Amikor Dávid legyőzte Góliátot a tömeg ünnepelte, a királyi udvar is ünnepelte, beleértve magát Sault, a királyt családjával együtt. Az öröm kezdetben őszinte volt. Mindenki tisztelte és szerette a fiatal vitézt, akinek hite, kiállása legendássá vált és példaként szolgált minden izraeli számára. Elnyerte a király lányának kezét, sógora, Jonatán barátságát és az uralkodó jóindulatát, mint a mesében. A tömeg tisztelete és szeretete azonban kiváltotta apósa féltékenységét, meglátta vejében a riválist. Saul őrültsége, zavaros gondolatai egyre inkább elhatalmasodtak rajta és egy idő után képtelen volt uralkodni indulatain. Volt, hogy lánya, Mikhál mentette meg Dávid életét, volt, hogy Jonatán tette ugyanezt. Még az is megtörtént, hogy a trónján ülő király hirtelen dárdát ragadott és azt hajította vélt ellensége felé. Így Dávidnak menekülnie kellett. Milyen kegyetlen és furcsa helyzet, hogy az, akiért harcolt, akire felnézett, vált legnagyobb ellenségévé. Bujkálásában az őrült uralkodó elől elszökött szolgatársak lettek barátaivá és Isai legfiatalabb fia az ellenzék vezérévé lett. De még ebben a belekényszerített szerepben sem lett sem az ország, sem a király ellenségévé, amit több alkalommal is bebizonyított. Egy alkalommal éjjel lopózva a táborba csente el az ellene induló Saul fegyverét, míg máskor a barlangban hűsölő király palástjából levágott egy darabot így mutatva meg hűségét. Bár elvehette volna az uralkodó életét, de nem tette. Sokszor került fizikailag is de politikai szempontból is szorult helyzetbe, amikor megtapasztalta Isten megmentő szeretetét. Ha jogos bosszúból megölte volna Sault, vagy ha kihasználta volna az ellenség segítségét és velük harcba indulva országa ellen támad, soha nem lett volna népe által elfogadott, szeretett király. Isten megóvta őt mind a jogosan érzett harag által diktált helytelen cselekedetektől, mind a hamis barátoktól. Dávid hallgatott rá akkor is, amikor egykori barátai, hazája tűnt a legnagyobb ellenségének. 

Dávid hite példa számunkra, hogy a legnehezebb helyzetekben is védelmét teljesen Istenre merte bízni.

péntek, október 30, 2015

Szabadság vagy rabság?

"A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.” 
Galata 5:1. Kath. ford.

Édenben egy gonosz rabszolga kereskedő karmaiba kerültünk. Az volt a célja, hogy tönkretegyen, és örökre rabigában tartson minket. Uralta szavainkat, tetteinket, és minden mozdulatunkat ellenőrzése alatt tartott. Segítségével megszoktunk bűnös dolgokat, amiktől aztán képtelenek voltunk szabadulni. Különféle szenvedélyek rabságába kerültünk. És akkor jött a rabszolgák felszabadítója. Körülnézett, és azt látta, hogy olyan mérhetetlenül nagy a rabság, olyan mélységbe kerültek a rabszolgák, hogy onnan már képtelenség kijutni. Egyetlen módon lehet csak ezeket a szegény, szerencsétlen bűn-rabszolgákat felszabadítani, ha magára veszi bűneiket, és meghal értük – helyettük. Ezáltal egy új, tiszta fehér lapot kaphatnak, és már nem kell a gonosz rabszolgatartó markaiban lenniük. Lehetőséget ad nekik, hogy gazdát cseréljenek. Nagy volt az ár. Vérével fizetett. Most már rajtunk áll, mennyire értékeljük ezt a drága áron vásárolt szabadságot. Nem kell továbbra is a bűn rabságában élnünk. Lehetőségünk van egy új életre. Ne engedjünk hát a gonosz rabszolgahajcsárnak, hogy ismét bármilyen szenvedély, rossz szokás vagy az Istentől elidegenedett boldogtalan élet rabságába hajtsa fejünket. Értékeljük, hogy szabadok vagyunk. Vállaljuk önként ezt a másik fajta szolgaságot, az Istennek való szolgálatot, mert ennek vége örök élet, amazé meg a kárhozat.

csütörtök, október 29, 2015

Carpe diem

"Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Máté evangéliuma 6:33-34

Tervek, előrelátás, szervezés, előtakarékosság, életmenedzsment – fogalmak, melyek nem csak az üzleti világban, hanem egyházi szinten, iskolákban, valamint a családi, illetve magán életben is központi helyet foglalnak el. És félre ne értsetek, valóban fontos dolgok ezek, én magam is sokat foglalkozom velük, de…
  • a nagy ívű, jól hangzó hosszú távú tervek között el ne sikkadjon a mai napi mosolyod, mellyel egy ismeretlen pénztárost jutalmazol meg;
  • a sok szervezéssel, ügyintézéssel és telefonálással járó középtávú tervek lefektetése közben ma se felejtsd el egy-két biztató mondattal megerősíteni a munkahelyeden, vagy az életben felelősségedre bízott embereket;
  • a sürgető és szorító rövid távú tervek megvalósítása mellett el ne maradjon a mai meghitt beszélgetés a feleségeddel;
  • az élet ügyes-bajos dolgainak intézése mellett (csekkek befizetése, bevásárlás, orvos, autószerelő, stb.) semmiképpen se hanyagold el ma azt a 30-40 percet, amit a gyermekedre szánsz, meghallgatod őt, játszasz vele, vagy esti mesét mondasz neki;
  • ne engedd, hogy az élet nyomasztó terhei – hogy lesz-e holnap munkád, hogy mit hoz a következő hónap, hogy nem mondja-e föl a bank a hiteled – elfeledtessék veled az esti imádságod;
  • az életünk minden energiánkat és idegszálunkat lekötő menedzselése el ne homályosítsa azt a jézusi gondolatot, hogy mi elsősorban nem azért vagyunk itt e világban, hogy kifizessük az autó- vagy a lakáshitelt, sem azért, hogy nagy ívű karriert fussunk be, de még csak azért sem, hogy egy nyugodt és békés aranykort biztosítsunk magunknak nyugdíjas éveinkre, hanem azért hogy megtaláljuk Isten országát.

Ragadd hát meg a mai napot, mert Isten országa a boltosnak adott mosolyban, a biztató szóban, a meghitt házastársi kapcsolatban, az esti mesében és az Istenhez intézett imában rejlik.

szerda, október 28, 2015

Meghallgatott imádság



„És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.”
(Jónás könyve 2. fejezet 3. vers)

Sokan elítélik Jónást, a menekülő prófétát, mert hát hogyan is gondolhatta, hogy elbújhat az Örökkévaló elől! Aztán mikor jön a nyomorúság, amikor ott van a nagy hal gyomrában, akkor ’Jajj Istenem!’ módon persze azonnal az Istenhez kiált.

De vajon mi különbek vagyunk? Úgy tapasztalom, Jónáshoz hasonlóan mi is sokkal odaadóbban imádkozunk, mikor baj van. S ha nem teljesül azonnal, amit szeretnénk, hajlamosak vagyunk akár felhagyni az egésszel.De mi is az ima és miért kell néha oly sokáig várni (Jónásnak három napig kellett várni a hal belsejében)?

„Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.”

„Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis higgyük, hogy az Úr hallja kérésünket, és teljesíteni fogja. Sokszor annyira tévedünk, és annyira rövidlátók vagyunk, hogy oly dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem válnának áldásunkra.

Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra, hogy azt adja csak meg, ami javunkra szolgál, s amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől megvilágosítva a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez.

A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, s elnyerjük azokat az áldásokat, melyekre legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk.

Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok benne, megvigasztalódva, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra. Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: "Kérjetek és adatik néktek!".” (Részletek E.G.White; Jézushoz vezető út, Az ima: magasztos kiváltságunk c. fejezetéből)

kedd, október 27, 2015

Krisztust ismerni mindennél jobb!



„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

Filippiekhez írt levél 3. fejezet 7-8. verse


A hálószobában ücsörögve viszonylag egyszerűnek tűnik mindazt megtenni, amit Pál is leírt. Mindent feleslegesnek ítélek Krisztusért azt, ami korábban számomra az élet része volt. Akkor kezdődik a gyakorlat, amikor felállok a kényelmes karosszékből és elkezdem tenni a dolgom. A gyakorlat fogja igazolni azt, hogy az elmélet valósággá válik-e. 

Két irányban induljunk most el és adjunk választ két kérdésre: Mit jelent számomra ismerni Krisztus? Hogyan segíthetnék másokat is hozzá Krisztus ismeretéhez? 

Mit jelent számomra ismerni Krisztust? Sok válasz adható erre a kérdésre. A legtöbb válasz azonban egységes: Krisztus jelenti számomra az életet! Tudunk e nagyobb dolgot mondani Krisztus ismeretétől? Páratlan nagyság… Úgy gondolom, hogy a gondolkodásunkat, a beszélgetéseinket azok a dolgok töltik ki, amik a legnagyobb befolyást gyakorolják az életünkre. Vajon Krisztus ismerete ezt jelenti számunkra? Vagy szívesebben foglalkozunk mással? Én is gondolkozom azon, hogy mit jelent számomra Jézus Krisztus és bevallom nehéz szavakba önteni. Tele vagyok érzelmekkel, de most amit szeretnék megosztani mindenkivel az, hogy Krisztus ismerete=megoldás. Ha boldog akarsz lenni, Nélküle boldogtalan leszel, ha jobb életet akarsz, Nélküle ez elképzelhetetlen, ha barátot akarsz, Ő lehet a legjobb barátod, ha szerelemre vágysz, Ő tudja a legjobban, hogy ki a te segítőtársad. Ő a megoldás. Én egy egyszerű ember vagyok rengeteg kérdéssel (biztosan akad még hozzám hasonló ember), de azt tudom, hogy az Isten kész számomra megoldást adni és azt tudom mondani, hogy nincsen nála hatalmasabb.

Vannak, akik percekig, vannak, akik órákig képesek beszélni erről az ismeretről, hogy mit jelent nekik, és vannak, akik meg sem mernek szólalni ilyen emberek jelenlétében, mert talán még sosem ismerték meg Krisztust. Hogy segítsünk nekik? Ha emberekkel szeretnénk megismertetni Őt, akkor első lépésként emlékezzünk vissza arra, amikor mi is feltettük magunknak a kérdést (lehet, valaki most kérdezi ezt meg magától először). Milyen lelkiállapotban voltunk és mire volt akkor szükségünk? Legyünk empatikusak, és Krisztus csodáira helyezzük a hangsúlyt ne magunkra legyünk büszkék, hogy mi az ismeret magas fokán állunk. A beszédünkből Krisztus fénye áradjon, és minden emberi bölcselkedés szűnjön meg.

Az ismerethez kell egy nyugodt pillanat, egy nagy levegő, és szólítsuk meg Krisztust. Úgy tudjuk Őt megismerni a legjobban, ha személyesen keressük. Ne bízzuk rá másra, ne elégedjünk meg annyival, hogy mit mondanak Róla mások. Ha Hozzá megyünk, Ő nem küld el senkit, nem mondja: várd ki a sorod… azt mondja mindenkinek: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettelek és én megnyugtatlak titeket.”

hétfő, október 26, 2015

Isten szabadítására várva

"Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására."

Jeremiás Siralmai 3:25-26

Reményik Sándor: Önmagamba falazva

Mi ez? Hol vagyok én?
Hogy kerültem ide
Megint?
Falak, falak:
Égigérő falak
Vesznek körül
Elrendelés szerint.

Kéz nem nyúl rajtuk át.
Hang nem hat rajtuk át.
Egy csillag sem üzen.
Tán vétkeimből nőttek e falak –
Köztük vakon vergődöm,
Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod
Békességgel más, nagy fájdalmakat –
Csak ezeket elvennéd,
Csak ezeket elvennéd!
E vastagodó kripta-falakat.

Adnál erőt elveszteni magam –
Vagy szabadulni: erőt a karomba.
Voltam szabad,
Most újra rab –
Élhetek-e tovább Így, befalazva önmagamba?
Voltam szabad –
Az egészség mámorát kortyolgattam,
Szürcsölgettem a munka gyönyörét,
A szeretet ős-ózonát.
S falak, falak...
Valakinek, aki szeret,
Aki tiszta, aki szabad
És aki lát:

Add kezébe a jerikói trombitát.