Ígéret a hűségeseknek
„Mivelhogy ragaszkodik
hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül
hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és
megdicsőítem őt.”
(91. Zsoltár, 14-15. vers)
A
91. Zsoltár az egyik legszebb vigasztaló zsoltár, telve Isten ígéreteivel.
„Ő
szabadít meg téged.” (3.vers) „Tollaival fedez be téged, oltalmad; pajzs” (4.vers)
„Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít.”
(7.vers) „Nem illet téged a veszedelem.” (10.vers)
Mégis
ezen ígéreteket olvasva sokakat a reménység helyett, mély csalódás fog el.
Hiszen a leghűségesebbeket is éri baj, a hívő embereket is ér tragédia. Jób,
Keresztelő János, Pál, és maga Jézus. Hova tegyük tehát Isten ígéreteit?
Mily
meglepő, Sátán is ezekkel kísértette az Urat. Ugorj le! Nem eshet bajod, mert
ott az ígéret. S ha nem teljesedik? Akkor Isten nem szavahihető?
De
vajon ezek az ígéretek minden időben, minden embernek szólnak? Vagy lehet, hogy
rád az vonatkozik; „nem illet téged a veszedelem” rám pedig az, hogy „vele
vagyok a háborúságban”? Vagy lehet, hogy életünkben minden körülményt és minden
hozzá kapcsolódó ígéretet meg kell tapasztalni?
Ami
bizonyos, ahogy egymástól különbözünk, úgy különbözik az a feladat, melyre Isten
hívott el. S ebből adódóan az ehhez a feladathoz szükséges eszközök és ígéretek
is különböznek.
Ami
viszont egy; az nem más, mint; az Ígérettevő. S a lényeg, hogy az ígéretek teljesületlensége
ellenére erősen belekapaszkodjunk S mondjuk el azt, mit Dániel társai: „Ha nem
tenné is…” (Dán.3:17-18)
Ugyanakkor
ismerjük fel és valljuk be; a valóság, hogy Isten jóval többet tesz, mint azt
mi elgondolnánk, megérdemelnénk. Így az itt felsorolt ígéretek csak töredéke
annak a sok áldásnak, mellyel Isten körülvesz bennünket.
Így
kívánom tapasztald meg: Mert „az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy
őrizzenek téged minden utadban.” (11.vers)
