szombat, november 23, 2013

Kell ott fenn egy ország…


„Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát.
Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” (Ézsaiás 35:1-4)

Ezen a világon nagyon sok nyomorúságot élünk át, sok szenvedést látunk magunk körül. Ha bekapcsoljuk a TV-t, és megnézzük az esti híradót, belőle részletes beszámolót kapunk arról, hogy mit tett aznap Sátán. Sokan elcsüggedve, életkedvüket elveszítve élnek máról holnapra. Nem hiszik, hogy lehet valaha jobb, szebb az élet.
Ezek a versek tavaszt hoznak a télbe, arról biztosítanak bennünket, hogy hamarosan eljön az a világ, ami merőben különbözni fog a mostanitól. Bánat helyett öröm, szomorúság helyett vígság, nyomorúság és félelem helyett biztonság és áldás lesz ott. Isten országa hamarosan eljön! Nem várat már sokáig magára.
A sportolónak a célegyenesben kell a legtöbb bátorítás, akkor, amikor már az ereje végén van. A lelki életben is így van ez, Jézus eljövetele előtti időben – amikor Sátán támadásai a legerősebbek – kell a legtöbb bátorítás, hogy ne adjuk fel, hiszen karnyújtásnyira van tőlünk az a csodálatos ország, amiért igazán érdes élni. Ezért szólít fel az ige: „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!” Kitartás! Már csak néhány lépés és célba értél! Ne add fel! Isten veled van, győzni fogsz! Légy erős és bátor! Segíts azoknak, akik megroskadtak, elgyengültek, s míg ezt teszed, meglátod, te magad is megerősödsz (lásd: Példa 11:25).
Jézus hamar visszatér, megígérte. Amit Ő megígért, abban jobban bízhatsz, mint önmagadban. „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint” (Jelenések 22:12). Kitartás! Olvasd az Igét, higgy és imádkozz! Találkozunk Isten országában! Mert kell ott fenn egy ország...!

péntek, november 22, 2013

Kié a szíved?


„Az odafenn-valókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Kolossébeliekhez írt levél 3. rész 2-4 versei

Nemrég egy hivatalos ügyet intéztem. Az egyik ügyfél otthon felejtett valamit, Odafordult a férjéhez: - Drágám nem ugornál el azért a papírért? A férfi persze azonnal ugrott, mi pedig vártunk. Eltelt annyi idő, ami alatt illett volna megérkezni. Erre a feleség felhívta és táv irányítva rávezette, hogy hol az az okmány. Ezek a férfiak! – buggyant ki belőle. A jelenlevő hölgyek sorra mondták el, hogy mennyire csak egy dologra, vagy talán annyira sem képesek figyelni a férfiak.
Sok ember úgy gondolja, hogy képes több felé is figyelni. A hívők úgy gondolják, elég az Istennek, ha az egyéb tevékenységek mellett a mennyeiekkel is törődnek.
Egy lány azért szakított udvarlójával, mert míg telefonon beszéltek, érezte, hogy az nem figyel rá, hanem játszik a számítógépen. Figyeljük meg mit ír E.G White a tanitványságról!

  "  A Szentlélek munkája csendes és észrevétlen, de eredményei mégis nyilvánvalóak. Ha szívünk Isten Lelke által megújult, életünk bizonyságot tesz erről a tényről. Bár önmagunk nem változtathatjuk meg szívünket, nem állíthatjuk vissza az Istennel való összhangot, s bár jó cselekedeteinkre nem építhetünk és bennük nem bízhatunk, életünk mégis kinyilvánítja, hogy Isten kegyelme bennünk lakozik. Változás áll be életünkben és szokásainkban. Tisztán, határozottan látható a különbség a között, amik voltunk és amik újjászületésünk óta vagyunk. A jellem nem az alkalomadtán való jó vagy rossz cselekedetekben nyilvánul meg, hanem a mindennapi megszokott szavakban és cselekedetekben.
  Igaz, hogy Krisztus újjáteremtő ereje nélkül is élhetünk külsőleg kifogástalan életet. A befolyásra, tekintélyre való törekvés, a vágy arra, hogy mások megbecsüljenek, arra bírhat bennünket, hogy kifogástalan életmódot folytassunk; önbecsülésünk is visszatarthat a bűn látszatától is. Az önző szív is cselekedhet jót. Miképpen állapítsuk meg tehát, hogy kinek az oldalán állunk?
  
  Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről és miről beszélünk legszívesebben? Kié leghőbb érzelmünk és legjobb erőnk? Ha Krisztuséi vagyunk, gondolataink feléje irányulnak. Övé legédesebb érzelmünk. Akkor mindenünket - amik vagyunk és amivel bírunk - neki szenteljük. Kívánunk hozzá hasonlítani, óhajtjuk Lelkének leheletét; vágyunk akaratát teljesíteni és neki tetsző életet élni. ” (Jézushoz vezető út, A tanítványság próbaköve)

csütörtök, november 21, 2013

Az állhatatos imádság

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem.”
Kolossé gyülekezetének írott levél 4:2-4.


Egyik barátom mentős sofőrként töltötte polgári szolgálatát. Elmesélte, hogy egyszer egy nagyon súlyos beteget szállítottak a kórházba. Az idő szorított, de az útszakasz igen forgalmas volt. Bekapcsolta hát a szirénát, és taposta a gázt, ahogyan csak tudta. Az autósok lehúzódtak az útpadkára, útkereszteződésnél megálltak, csakhogy előre engedjék a mentőautót. A sofőrök jóindulatának, no és persze barátom forma-1-es vezetési stílusának köszönhetően nemsokára be is értek a kórházba, ahol egy másik stáb várta őket, és rohantak a beteggel a műtőbe. A műszak végén barátom indult haza, de a folyosón szembetalálkozott a műtős orvossal, aki megszólította:
- Ön vezette azt a mentőkocsit, amivel a ma délutáni súlyos beteget hozták?
- Igen. – válaszolt csodálkozva a mentős.
- Ha még 2 perccel később érkezik a beteg, nem éli túl. – mondta az orvos.
Barátomat kirázta a hideg. 2 percen múlt az élete? Pedig azt a 2 percet könnyen el lehetett volna veszíteni a zsúfolt városi forgalomban. Aztán végiggondolta, hogy mindez nem csak rajta múlott. A beteg megmeneküléséhez minden egyes sofőr hozzájárult, akik lehúzódtak az út szélére, akik megálltak az útkereszteződéseknél, akik helyet csináltak a piros lámpánál tornyosuló sorban. Ha a sok ember közül néhány hanyagul veszi a szirénázó mentőautót, és nem ad neki elsőbbséget, könnyen a beteg halálát okozhatta volna.

        El tudom képzelni Pál apostolt, ahogy ott ül a szirénázó mentőautóban, személyiségének megfelelően tövig nyomja a gázt, és csikorgó kerekekkel veszi be az éles kanyarokat; mindezt azért, hogy Isten örömüzenetével megmentse az embereket. Csakhogy ő maga is belátja, hogy egyedül kevés feladata elvégzéséhez, ezért arra kéri a hívőket, imádkozzanak kitartóan érte. „Krisztus titkának szólása” nem csak a lelkészek, gyülekezeti elöljárók, és a neves szónokok tehetségén múlik. Ez egy olyan összmunka, mint a mentőautó útja. Ha csak látszólag jelentéktelen dologgal járulunk is hozzá Isten örömüzenetének továbbításához, akkor is (örök)életet menthetünk. 

szerda, november 20, 2013

Jézus békét ad

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
(Máté evangéliuma 11. fejezet 28-30. vers)

Jól ismert Ige mellett hadd álljon ma egy jól ismert keresztény ének kevésbé ismert története, mely élő bizonyítéka annak, hogy Jézus békéje megtanulható és az élet legnagyobb viharai közepette a lázadás helyett, dicséretre ösztönöz.

Horatio Spafford gazdag Chicagói ügyvéd és ingatlan-befektető volt. 1871-ben a nagy tűzvészben mindene odaveszett. Így, családjával úgy döntött, hogy áthajóznak az öreg kontinensre.

A terv az volt, hogy felesége, Anna és négy lányuk az S.S. Ville Du Havre nevű hajóval útra kelve előre mennek, míg ő üzleti ügyeit elintézi. Ám a hajó sohasem érkezett meg Európába, mert egy ütközés következtében elsüllyedt.

Anna túlélve a katasztrófát a következő táviratot küldte: „Megmenekültem… Egyedül.” Mikor Horatio utána hajózott, és látta a roncsokat, akkor született meg szívében ez a himnusz:

Ha Isten békéje lakja szívemet
bár dúlhat vihar ellenem,
Nagy hittel szívem zengi ez éneket:
az Úrban, az Úrban jó nekem! 

Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem. 

Ha rámtör a Sátán és elém hálót vet,
e szó ragyog rám fényesen:
Már Jézus értem mindent elvégezett,
vére megtisztított teljesen... 

Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem. 

Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány,
Nem hagyta azt rajt' lelkemen,
Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán.
Őt dícséri hát ez énekem. 

Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem.

Ezt a szöveget Philip P. Bliss zenésítette meg 1876-ban. A dallamot a hajó után Ville Du Havre-nak nevezte el. És először ő maga énekelte el egy lelkipásztoroknak szervezett találkozón.

Majd egy hónappal később Philipp és felesége vonattal tartottak Chicagóba. Azonban a híd, melyen a szerelvény haladt, leszakadt és a mélybe zuhantak. Neki sikerült ugyan kijutni a kocsiból, de párja a lángoló vagonban rekedt. Visszament, hogy kiszabadítsa, végül mindketten halálra égtek.

Horatio és Anna életének megpróbáltatásai sem értek véget. Mert egy fiuk született ugyan, de hosszas betegség után 4 évesen meghalt. Végül Jeruzsálembe költöztek, ahol megalapították az American Colony nevű segélyszervezetet és árvaházat. Legkisebb lányukat Grace- nek (kegyelem) nevezték el.

Így kísérje végig napodat Horatio himnusza; melyet, ha lehetőséged van hallgass meg Wintley Phipps előadásában!

http://www.youtube.com/watch?v=OXbM8rgiIM4

kedd, november 19, 2013

A fáradság jutalma

Akik sírva vetik a magot, örvendezve arassanak! Aki sírva viszi vetőmagját a földjére, ujjongással hozza be kévéit a mezőről. 
126 Zsoltár 5-6



Nincs keresztény ember, akinek legalább egyszer ne futott volna át a fején az a gondolat, hogy ugyan mi értelme van éveken, évtizedeken keresztül küzdeni egy idegen emberért. Teljesítmény orientál világban élünk,  ahol a profit sokszor az egyetlen mérőszám. Íme Jézus mennyei matematika példája: ’"Amikor ebédet vagy vacsorát készítesz - mondja Jézus - ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: és boldog leszel: mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor." (Lk. 14:12-14) 
  Ezekben az igékben Jézus bemutatja a világ önmagát kielégítő szokása és az önzetlen szolgálat közötti különbséget - ez utóbbira élete például szolgál. Az ilyen szolgálatért nem ígér világi nyereséget vagy elismerést. "Visszafizetik majd néked az igazak feltámadásakor" - mondja Ő. Akkor minden élet eseményei nyilvánvalókká lesznek, mindenki azt aratja, amit vetett. 
  Ez a gondolat szolgáljon erősítésül és buzdításul Isten minden szolgájának. Az Úrért végzett munka ebben az életben gyakran gyümölcstelennek látszik. Fáradozásaink, hogy jót tegyünk, komolyak és kitartóak lehetnek, és mégsem veszünk észre semmiféle eredményt. Minden erőlködésünk hiábavalónak látszik. Üdvözítőnk azonban biztosított bennünket, hogy munkánkat a mennyben feljegyzik és jutalma nem marad el. Pál apostol a Szentlélek által így ír: "A jótéteményben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk." (Gal. 6:9) A zsoltáros szavaiban ezt olvassuk: "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt. 126:6) 
  Míg a végső jutalmat Krisztus a visszajövetelekor adja át, addig az őszinte szolgálat már ebben az életben is jutalmat nyer. Akadályokkal, ellenkezésekkel és keserű, szívet tépő elcsüggesztéssel találkozik az evangélium szolgája. Alkotása gyümölcseit talán sohasem láthatja. És mégis, magában a munkában dicső jutalmat nyer. Mindazok, akik odaszánják magukat Istennek, hogy az emberiségért önzetlenül munkálkodjanak, munkatársai a dicsőség Urának. Ez a gondolat megédesíti a munkát, erősíti az akaratot és megedzi az idegeket mindennel szemben, bármi jönne is. Azáltal, hogy önzetlen és a Krisztus szenvedéseiben való részesülés által megnemesedett szívvel dolgoznak és Ővele éreznek, ahhoz is hozzájárulnak, hogy Jézus örömét teljessé tegyék, és nagy nevét megszenteljék. Istennel, Krisztussal és a szent angyalokkal való közösségükben mennyei légkör veszi körül őket, amely testüknek egészséget, szellemüknek erőt és lelküknek örömöt ad.’ 
Ellen G. White, Evangélium szolgái


Ma próbálj meg úgy nézni legalább egy emberre, ahogyan azt Jézus mondja. Segíts valakinek egyszerűen azért, mert ő Isten teremtménye. Másképp mondom: szeretetből.

hétfő, november 18, 2013

Lelki békénk titka

„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.”
Zsoltárok könyve 119:165

Bosszantó lehet, ha valaki nem törvény szerint jár el, különösen, ha ezzel téged megrövidít.

Kitörött a babakocsink kereke, s hogy újra használhassuk, megrendeltük az eltört alkatrészt  másod kézből. Használt alkatrészt kértünk, de használhatatlant kaptunk: töröttet, fúrtat, ragasztottat. Vajon milyen törvény alapján tette ezt az eladó? Egy biztos, nem Isten törvénye irányította, hiszen annak az alapja az egymásra figyelés, a szeretet: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény” (Máté evangéliuma 7:12).

Amikor a fent említett eset után az eladótól az áru állapota felől érdeklődtünk, hebegni, habogni kezdett, és zavarában össze-vissza beszélt. A békesség messziről elkerülte.

Nagyon sok mindent megvásárolhatunk manapság. A boltok, weboldalak teli s tele vannak különbnél különb árukkal. Mindent el lehet ma már adni, így majdnem minden megvásárolható: babakocsi alkatrész, ház, szépség, egészség, boldogság és még sorolhatnánk… Lelki béke azonban sehol sem kapható. Tán elfogyott? Vagy sosem árulták? Nem, a lelki békét nem lehet megvásárolni. Nem lehet külső eszközökkel megteremteni, az belülről fakad. Ha a szeretet törvénye motiválja tetteinket, ha Isten törvényét nem azért tartjuk meg, mert meg kell, vagy mert félünk a következményektől, ha mindez szívből fakad, akkor bármi is történjen velünk, körülöttünk, lelki békénk lesz. Mert amit teszünk, nem kényszerűségből tesszük, hanem azért, mert szeretünk jót tenni.

Az rendben van – mondhatjuk, hogy ha Isten törvénye szerint járunk el, akkor lelkünkben békesség lesz, de hogy nem botlunk meg, az távol áll a valóságtól, nem? Hiszen a legjobb szándékkal is követünk el hibákat. Igen, sajnos a tévedés lehetőségét nem tudjuk kizárni, azonban ha szeretjük Istent és törvényét, ha jó kedvvel engedelmeskedünk neki, ha biztos léptekkel járunk a törvény védőkorlátjával szegélyezett úton, az megvédhet attól, hogy a bűn mellékösvényére térjünk.


Minden újabb nap egy útkereszteződéssel kezdődik. Ma melyik utat választod? Ne feledd, lehet, hogy a mellékösvény kecsegtetőbbnek tűnik, de egy biztos: nem fog lelki békét hozni! Azt csak a Jézushoz vezető út adhatja neked.

vasárnap, november 17, 2013

Igen vagy nem?

„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
Máté evangéliuma 5:37

Most nem a magyarázkodás ideje van itt. Ha megtetted, vállald érte a felelősséget, mondj igent vagy nemet, de ne kertelj, ne próbáld tisztára mosni magad. Most ne térj el a tárgytól, csak felelj nyíltan és egyenesen. Igen vagy nem? 

Ne legyen olyan, hogy igen, de... És az ellentéte se. Ha kimondtad, legyen szavad megbízható, ha pedig rájössz, hogy tévedtél, merd emeld fővel beismerni, nem te vagy az egyetlen ember, aki hibázott. 

Annyiszor hoztad már le szavaiddal a csillagokat is az égből, annyiszor jártad meg egy-egy mondatodban a Makó és Jeruzsálem közötti távot. Most legyél végre egyszerű, átlátható, követhető. Most lehessen tudni, mi is igazán a véleményed, és kérlek, nagyon kérlek, ne prédikálj! Igen vagy nem? 

Csak ezt az egyet kérdezi és kéri tőled ma reggel Isten is: Velem tartasz? Igen vagy nem? Nem kellenek a kifogások, hogy nyakadon a vizsgaidőszak, a gyerekek és a munka. Nem kellenek a magyarázatok, hogy te tulajdonképpen Őt választanád, de a családod és a barátaid... Nem kellenek a barokkos körmondatok, Zrínyi Szigeti veszedelme vagy Homérosz Odüsszeiája. Csak egy szó: igen vagy nem. És legyen minden az, amit kimondtál. 

Hát dönts jól, dönts őszintén ma és minden nap. Válaszolj egy szóban Istennek, és élj döntésedhez méltóan. És amennyire lehet, vidd tovább ezt az egyszerű egyenességet a mindennapokba, legyen az igen igen. A nem pedig nem. Csak ennyi az egész.