Ki a fontosabb?


„Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!”

János első levele 5.fejezet 21.vers

Tegyük fel a kérdést: mi számít bálványnak? Bálvány egy szobor, amelyhez imádkozunk? Esetleg egy másik ember? Talán az otthonunkban található kütyük valamelyike? Mi számít ma, a 21.század emberének bálványnak?

Ahogy telnek az évszázadok és kerülünk egyre messzebb a bibliai kortól, úgy válik az életünk is egyre különbözővé a 2000 évvel ezelőtt élt ember életéhez képest. Megváltoztak a szokásaink, a gondolkodásunk, az életről alkotott képünk. Megváltozott a környezet. Technikai vívmányok könnyítik meg a mai ember életét. Egy valami azonban nem változott és bármennyi idő is teljen el a teremtéstől, ez nem is fog. A végső győzelemig nem fog eltűnni a harc Isten és a gonosz között az emberért, az ő életéért. Sátán épp úgy támad most is, mint 2000 évvel ezelőtt. Számára nem változtak az emberek, nem változtak a szabályok, csak az eszközök. Ma már követi a fejlett technikai világot, követi a felgyorsult életet és igyekszik mindent megtenni, hogy kiszorítsa Istent a rohanó ember mindennapjaiból.

De, félreértés ne essék, nem arra akarok utalni, hogy ellene lennék a technikai újításoknak, hiszen ha nem lenne technika,  akkor valószínűleg most nem tudnám megírni ezt a pár gondolatot és te kedves Olvasó, nem tudnád elolvasni és gondolataiddal tovább fűzni ezt a kis eszmefuttatást. Fontos és jó dolog a technika, illetve bármi, ami könnyít az ember életén. Jó dolog, hogy vannak az életünkbe olyan emberek, tárgyak, akik segítenek, de vajon mennyi időt töltünk az imént felsoroltakkal és mennyit Istennel? Vajon odaadjuk neki a napunk első óráját, vagy csak egy rövid imára futja? Egyszer egy bölcs ember azt mondta: „naponta 1 órát Istennel töltök, ha nincs erre időm, akkor 2 órát”.

Ha abból indulunk ki, hogy a bibliai kor emberének mi számított bálványnak, akkor elmondhatjuk, hogy egy olyan tárgy, amelyet tiszteltek, imádtak, amely fontos volt a számukra. Ma nem feltétlenül egy szobor számít bálványnak. Bálvány bármi, ami fontosabb Istennél! Azt írja a zsoltáros, hogy „a bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai” (Zsolt.115:4)Másik helyen így írja: „bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket” (Zsolt.106:36).  Ézsaiás pedig eképpen összegzi a bálványok sorsát: „A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.” (Ézsa.2:18)

A bálványok, tekintsünk annak bármit is, nem Istentől származnak, tehát, nem vihetnek Hozzá közelebb. Bármit is tekintsünk bálványnak, még akkor is, ha egy természeti csodáról van szó, amelyhez imádkozunk (vannak népek, ahol ez szokás), hiába Isten teremtette, de nem azzal a szándékkal, hogy azt imádjuk és csodáljuk. A Teremtőt kell első helyre tenni és nem a teremtményt. A másik helyen azt írja a zsoltáros, hogy a bálványok csapdába ejtik azt, aki imádja azokat. Hiába a szép külső, a megnyerő tulajdonság, egyik bálvány sem képes szabadságot kínálni az embernek. Elhiteti, hogy szabad lesz, közben a rabjává válik annak, amit bálványoz. Végül pedig összegzi, hogy a bálványok mind-mind semmivé válnak! Nem élnek örökké és nem mindenható a hatalmuk. Ellenben Istennel, aki örökkön örökké él és akinek hatalma végtelen és korlátlan!

Vigyázzunk tehát, hogy semmi ne váljon fontosabbá Istennél és semmi ne vegye el az együtt töltött időt!

Áldott napot!