Földbe rejtett kincs
"Hasonló a
mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember,
miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije
van, és megveszi azt a szántóföldet."
Mi a te legértékesebb tulajdonod? Mi az, amihez a legjobban ragaszkodsz, és amit a világért sem hagynál elveszni?
Egy 1962-es Ferrari 250GTO 14 éven keresztül állt “felújításra várva” egy amerikai, Ohio állambeli földterületen. Az autót 1972-ben egy Joe Korton nevű úriember vásárolta meg, aki ahelyett, hogy vezette volna, hagyta, hogy a kertjében egye meg a rozsda, állítólag több, hasonló drága, klasszikus autóval együtt. A járműcsodákat ellepte a magas fű. Az autó motorháztetőjét a gyerekek csúszdának használták. Habár a Ferrari-gyűjtők közössége számára köztudott volt, hogy az autó ott áll és rozsdásodik, nem tudtak mit tenni az ügy érdekében. Kortont nem érdekelték az autóra tett javaslatok, még Innes Ireland autóversenyzőt is visszautasította, aki hasonló 250-esekkel versenyzett fénykorában. Végül aztán 1986-ban sikerült megvásárolni az autót, és egy svájci gyűjtő újíttatta fel azt, és mind a mai napig nála van. Az autó, amelyből mindösszesen 36 darabot gyártottak a világon, ma közel 3 milliárd forintot ér.
Jézus Máté evangéliumában több mindenhez is hasonlítja Isten országát. Olyan, mint a mustármag, a kovász, a kereskedő, a halászháló, a gazda… olyan, mint a földbe rejtett kincs. Olyan, mint a kabát zsebében talált, rég elfelejtett pénz. Olyan, mint az elveszett ajándék, amit évek után újra megtalálunk. Olyan, mint egy elfelejtett emlék, amire szeretteink emlékeztetnek. Olyan érték, ami egyszeri és megismételhetetlen.
Ábrahám a saját gyermekét is feláldozta volna, a tizenkét tanítvány hajlandó volt arra, hogy mindent és mindenkit hátrahagyva kövesse Jézust, István, a diakónus vállalta a mártírhalált, Pál pedig haláláig börtönről hajótörésen keresztül újra börtönre járt, hogy elnyerhesse. Mi lehet olyan értékes, amiért emberek készek nem csak az idejüket, az energiájukat, hanem a kényelmüket, pénzüket, múltjukat és jövőjüket is feláldozni, hogy az övék lehessen?
A mennyek országa közel van hozzánk. Az, hogy ezt a közelséget már-már érezzük is, nem csupán illúzió. Jézus maga hozta el a földre Isten Királyságát azért, hogy a szíveinkben kezdjük felépíteni azt. A kérdés csupán annyi, hogy mennyire értékeljük ezt az ajándékot. Vajon megér-e annyit, hogy eladjuk “mindenünket” a mennyországért? El tudjuk mondani azt, amit Pál is leírt a filippi gyülekezetnek? ”…azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Pál levele a fillippiekhez 3:7-8)
Bármi is legyen a legdrágább tulajdonod, garantálom, hogy ez az ajánlat még annál is sokkal értékesebb.
Egy 1962-es Ferrari 250GTO 14 éven keresztül állt “felújításra várva” egy amerikai, Ohio állambeli földterületen. Az autót 1972-ben egy Joe Korton nevű úriember vásárolta meg, aki ahelyett, hogy vezette volna, hagyta, hogy a kertjében egye meg a rozsda, állítólag több, hasonló drága, klasszikus autóval együtt. A járműcsodákat ellepte a magas fű. Az autó motorháztetőjét a gyerekek csúszdának használták. Habár a Ferrari-gyűjtők közössége számára köztudott volt, hogy az autó ott áll és rozsdásodik, nem tudtak mit tenni az ügy érdekében. Kortont nem érdekelték az autóra tett javaslatok, még Innes Ireland autóversenyzőt is visszautasította, aki hasonló 250-esekkel versenyzett fénykorában. Végül aztán 1986-ban sikerült megvásárolni az autót, és egy svájci gyűjtő újíttatta fel azt, és mind a mai napig nála van. Az autó, amelyből mindösszesen 36 darabot gyártottak a világon, ma közel 3 milliárd forintot ér.
Jézus Máté evangéliumában több mindenhez is hasonlítja Isten országát. Olyan, mint a mustármag, a kovász, a kereskedő, a halászháló, a gazda… olyan, mint a földbe rejtett kincs. Olyan, mint a kabát zsebében talált, rég elfelejtett pénz. Olyan, mint az elveszett ajándék, amit évek után újra megtalálunk. Olyan, mint egy elfelejtett emlék, amire szeretteink emlékeztetnek. Olyan érték, ami egyszeri és megismételhetetlen.
Ábrahám a saját gyermekét is feláldozta volna, a tizenkét tanítvány hajlandó volt arra, hogy mindent és mindenkit hátrahagyva kövesse Jézust, István, a diakónus vállalta a mártírhalált, Pál pedig haláláig börtönről hajótörésen keresztül újra börtönre járt, hogy elnyerhesse. Mi lehet olyan értékes, amiért emberek készek nem csak az idejüket, az energiájukat, hanem a kényelmüket, pénzüket, múltjukat és jövőjüket is feláldozni, hogy az övék lehessen?
A mennyek országa közel van hozzánk. Az, hogy ezt a közelséget már-már érezzük is, nem csupán illúzió. Jézus maga hozta el a földre Isten Királyságát azért, hogy a szíveinkben kezdjük felépíteni azt. A kérdés csupán annyi, hogy mennyire értékeljük ezt az ajándékot. Vajon megér-e annyit, hogy eladjuk “mindenünket” a mennyországért? El tudjuk mondani azt, amit Pál is leírt a filippi gyülekezetnek? ”…azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Pál levele a fillippiekhez 3:7-8)
Bármi is legyen a legdrágább tulajdonod, garantálom, hogy ez az ajánlat még annál is sokkal értékesebb.
