Lélekben és igazságban imádni Istent



De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.


Az imádat kérdése központi szerepet játszik az egész Bibliában. Akitől, vagy amitől segítséget, megoldást, szabadítást várunk, annak megadjuk a kellő tiszteletet, hódolatot. Az imádat azonban ennél is több. Amellett, hogy kifejezzük hódolatunkat Istennek, benne van a teljes odaszánás, az életünk alárendelése az Ő vezetésének, uralmának. 

Ha imádunk valakit, közben nem alkudozunk. Nem mondhatjuk azt, hogy te vagy az Úr az életem felett, de ezt és ezt a területet megtartom magamnak. Ugyanakkor a másik oldal sem járható út, amikor én török be Isten felségterületére és elbitorlom az Uralmát. Ez lett Lucifer veszte, amikor magát szerette volna látni Isten trónján. "Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!" (Ézsaiás 14:13-14)

Ez a lázadás, vagy önimádat sokszor kifinomultabb formát ölthet az egyébként vallásos embereknél is. Az istentisztelet formai részét megtartják, lélekben viszont máshol vannak. A mai igénk egy elterelő hadműveletre adott válasz. A samáriai asszony úgy érezte, hogy Jézus belelát az életébe, ezért elővett egy több évszázados vitás kérdést: Hol kell Isten imádni? Samáriában, vagy Jeruzsálemben?

A samaritánusok szerint a Garizim hegyén, a zsidók szerint a jeruzsálemi templomban. Jézus nem megy bele a vitába, hanem a lelki tartalmat keresi. Nem a hol és hogyan az igazi kérdés (bár ez is fontos), hanem a szívünk szándéka, az Istennek szentelt élet.

Az Úr olyan imádókat keres, akiknek nem csupán a külső formaságokban áll a kereszténység, hanem a odaszentelt, szolgáló életben.