Törekedj a jóra!


„Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.”

De ő kezdte! – mondtam én is számtalanszor a testvéremmel történt veszekedést, verekedést leállító szüleimnek értetlenül, hogy miért engem büntetnek. Hiszen, ők neveltek arra, hogy ne legyek nyámnyila anyámasszony katonája, ne hagyjam magam. És hogy igenis álljak ki az igazamért.

S ha mást nem is, de ezt a leckét jól megtanultam, zsigereimben mélyen belém égett; Nem hagyni szó nélkül, ha a másik hibázik. Sőt, azóta még ideológiai megokolást is találtam: „intsétek egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid.3:13).

Ezért nem tudok mit kezdeni a mai Igével; nem áll a szívemre. Ahogy újra és újra elolvasom, az önérzetem és a gondolataim heves csatát vívnak.

A másik szemében olyan könnyen észreveszed a szálkát, miközben a tiedben gerenda van! Mert a más hibáját olyan könnyen meglátod, de azt, hogy te nyers, sértő, tapintatlan, faragatlan vagy, az fel sem tűnik. Ha osztályozni kéne kritika ötös, önkritika elégtelen.

Sőt, még mentegeted is magad, hogy a másik kezdte, és le kell állítani, mert akkor nem fejlődik a jelleme. De mikor mondod meg ugyanezt magadnak? Miért nem vagy akkor is nagyfiú, amikor vétkezel és állsz oda a másik elé bocsánatot kérni?

No és, miért csak a másik hibáit veszed észre és reagálod le? És miért fukarkodsz a dicsérettel? Azzal, hogy elismerd a másik értékeit, hogy ő sokkal jobban és ügyesebben old meg dolgokat. És mikor köszönted meg ezt utoljára bárkinek is?

A saját igazad helyett legyen fontosabb Isten kegyelemmel vegyített igazsága, amit nap, mint nap veled szemben is alkalmaz!

„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1Pét.2:21-24)