Tudás vagy bölcsesség
„Ha valakinek közületek
nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás
nélkül adja, és megkapja.”
Jakab apostol levele 1. rész 5. vers
Tudás, vagy bölcsesség? A kettő nem ugyanaz. Sokszor
elgondolkodtam, de jó lenne mindent, sok-sok mindent tudni. Kémiából, matekból,
földrajzból. Jó lenne a világ legokosabb emberének lenni. Érdekes, hogy Isten a
bölcsességet sokkal nagyobbnak tartja. Tanulni lesz időnk. Egy egész
örökkévalóság áll majd rendelkezésünkre. De a bölcsességet most kell
megszereznünk. És hogy hogyan?
A példabeszédek könyvében (2:1-7) ezt olvassuk:
„Fiam! Ha megfogadod
beszédeimet, és parancsaimat magadba zárod; ha füled figyel a bölcsességre, és megértésre hajlik a szíved; igen, ha bölcsességért kiáltasz, és értelemért emeled föl szavad; ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod, akkor megérted az Úr félelmét, és eljutsz Isten ismeretére. Mert az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. Az
igazaknak valóságos jót tartogat, pajzsot a feddhetetlenül járóknak.”
Arra gondoltam, hogy ma reggel összegyűjtök egy csokor
idézetet, ki hogyan látja a kettő közötti különbséget. Íme:
A bölcsesség útja
az, hogy nem félünk hibázni.
Az okosság nem bölcsesség.
Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a
megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés.
Aki eltör valamit azért, hogy megtudja, mi az; az
letér a bölcsesség útjáról.
Az ősi kínai bölcsesség szerint
nem az számít, mi történik veled, hanem az, hogyan éled meg.
Az okos és a bölcs ember között a döntő különbség ott
van, hogy az okos emberből hiányzik az áldozat. A bölcsesség ott kezdődik, hogy az ember a csodálat
állapotába kerül. Elámul, gyönyörködik, tátva marad a szája - és sír. A
megrendüléstől és a gyönyörűségtől.
A bölcsesség nem
állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga
az út; a te bölcsességed
az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.
Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés,
finomság, önuralom, bölcsesség,
tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán bölcs derű van, az nem
az egyetemi végzettségen múlik. Ez érettség kérdése.
A tudás beszél, a bölcsesség hallgat.
Ősi bölcsesség,
hogy mielőtt beszélni kezdünk, érdemes megfontolni, hogy amit mondani akarunk,
az: igaz-e? lényeges-e? Jóindulatból fakad-e?
A bölcsességnek vannak
határai, az ostobaság határtalan.