Te úgy, ahogy én

Szerző: -


“... bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...”

Máté evangéliuma 6:12


Egy pap ismerősöm mesélte évekkel ezelőtt a következő történetet:

Egy kis vidéki templomban, ahol általában alig néhányan vettek részt a miséken, volt egy asszony, aki, amikor a Miatyánkra került a sor, annál a kérésnél, hogy "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", mindig elhallgatott. Kevesen voltak, jól lehetett hallani, ha egy hang elcsendesült. A többiekkel együtt mondta az imádság ezt megelőző részeit, ennél mindig elhallgatott, majd folytatta a többiekkel onnét, hogy "és ne vigy minket kísértésbe", és velük együtt mondta végig. Mire gondolsz, vajon miért hallgatott el mindig éppen ennél a résznél? Eltaláltad! 

"Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Jézus Krisztus azért halt meg, mert Isten meg akar nekünk bocsátani. Szeretne mindig egy újabb esélyt adni. Szeretné, ha a bűntudat és lelkiismeret furdalás terhe nélkül élhetnénk egy szabadabb, örömtelibb életet.

Ugyanakkor azt is szeretné, hogy ne tartsuk a haragot, ne álljunk bosszút, ne vágjunk vissza a minket ért vélt vagy valós sérelmekért. Egyrészt azért, mert ezek tönkreteszik emberi kapcsolatainkat, másrészt azért, mert amikor haragot tartunk, akkor elsősorban magunkat büntetjük, gyakran mások butasága miatt.
Ezért azt, hogy elengedje a mi adósságunkat, ahhoz a feltételhez kötötte, hogy mi is készek legyünk elengedni másoknak. "Bocsásd meg vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Gondoljunk bele: milyen következményei volnának annak, ha nem bocsátanánk meg? A másik oldalról pedig: mennyivel jobb, mennyivel könnyebb az élet, ha elengedjük a haragot?

Te elhallgatsz, mint az az asszony, vagy örömmel mondod, amikor a megbocsátáshoz érsz az imádban: "Atyám, bocsáss meg nekem, ahogy én is megbocsátok azoknak, akik ellenem tettek valamit"? 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk