péntek, október 21, 2016

A tudás illúziója



"A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg."
ApCsel 17,30

Hétköznapi értelemben a tudás nem más, mint a tanulás során, vagy a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett ismeret. De bizonyos értelemben az elsajátított képességeket és azok gyakorlatát is tudásnak nevezzük. Leszögezhető, hogy az ember leginkább ez utóbbinak, a gyakorlati tudásnak hasznát véli látni leginkább. Hiszen ez a tudás segíti legjobban a mindennapok leküzdésében. A tanulás során is azokat igyekszünk elsajátítani leginkább, amelyek szükségleteinkhez kapcsolódnak. Az az ember tud a legjobban érvényesülni, aki ezt a tudásanyagot bírja és leginkább fel tudja használni a maga érdekében. Ez az a terület, ahol leginkább igyekszünk a tapasztalatszerzésre. Ma az emberiségnek szinte kifogyhatatlan mennyiségű adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Bármiről tudok információt szerezni, bármit el tudok sajátítani magam is némi segítséggel. (Vagy legalább is ezt gondoljuk öntelt módon.) Kitanulhatom a sütés-főzés tudományát, de ha kedvem van elmélyedhetek a kertészetben, vagy a lakberendezésben. Rendszeresen kézműveskedhetem különböző helyeken, időben és módon. Bárki beiratkozhat a "csináld magad" klubba. Akár egy életet eltölthetek így.

Élethosszig való tanulás, hogy mind tudósok legyünk. A diplomaszerzésnek ma szinte csak a pénztárcánk és az időnk szab határt. A  felsőoktatási rendszer lehetővé teszi, hogy belemélyedjünk a tudás rendszereinek egyre részletesebb megismerésébe. Minél jobban mélyebbre ásunk, annál inkább részleteiben ismerhetjük meg a tudás azon speciális területét, amire leginkább kíváncsiak vagyunk. A specializációk segítenek, hogy minél jobban értsünk egy bizonyos dologhoz, de ez gyakran oda vezet, hogy az egészet már szinte nem látja át senki. Voltunk már úgy, hogy elmentünk az orvoshoz egy problémával és az felírt egy gyógyszert, de nem szedhettük egy másik problémánk miatt? Aztán, amikor írt egy újat, akkor egy harmadik probléma jelentkezett, aminek következtében orvosi konzíliumot, tanácskozást kellett összehívni, hogy úgy kezeljenek a szakemberek, hogy egyik terület se okozzon kárt? Ha igen, vagy ha láttunk már ilyet, akkor pontosan értjük mi a helyzet a tudás problematikájával. Egyre inkább nem látjuk a fától az erdőt. A részletekben elvész a nagy egész. Ma hazánkban a felsőoktatásban is a specializációk és különösképpen a műszaki, a gyakorlati a mindennapi élethez leginkább szükséges ismeret a preferált, az élvez elsőbbséget és a bölcselet háttérbe szorul. Pedig a bölcsészet tudomány volt mindig is az, ami a nagy kérdésekre kereste a választ. Olyanokra, mint például: mi az élet igazi értelme? Mi a dolgunk nekünk, embereknek ezen a világon? - és még sorolhatnánk.

Miközben az ember egyre nagyobb tudásra tesz szert ez élet számos területén, egyre nagyobb zűrzavar keletkezik közös tudatunkban a valóban NAGY kérdéseket illetően. A tudás illúziója takarja el szemünk elől a lényeget, a valóságot. Jeremiás írja: "Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!" (Jer 9,22-23) Pál az ókori tudás fellegvárában Athénban, a filozófusok, a sztoikusok a gondolkodók között hirdette Isten szavát, akik büszkék voltak tudásukra, bár magát a Teremtő Istent nem ismerték. Saját bölcsességük kápráztatta el őket annyira, hogy Pált is csak csacsogónak vélték, pedig ez a "csacsogó" a kegyelmet hirdette nekik. Ahogyan az ember képtelen a tudás egészének megismerésére egyszerűen azért, mert életideje nem elég rá, úgy kell megértenie, hogy a tudása az időhöz kötött. Az Istenről szóló ismeret megszerezhető, de csak egy bizonyos idő alatt. Végül minden embernek el kell jutnia a felismerésre és vissza kell térnie Istenhez. A tudatlanság idejét elnézi az Úr, de ha az idő lejár és a megfelelő tudást nem szereztük meg, akkor felkészületlenül fog várni életünk legnagyobb vizsgája: a nagy számadás...

Jó kifogás sose rossz - avagy; Szántóföldet vettem, azért nem mehetek!

Elképzeltem, ahogy Zákeus kúszik fel a fára. Köntöse itt-ott beleakad egy-egy kiálló ágba, de nem törődik vele. A fügefa dús lombozatú, biztosan el tudok úgy bújni, hogy senki ne lásson meg. Csak én láthassam meg az erre haladó Jézust – gondolta. Éppen jól elhelyezkedett, még a saruját kicsit feljebb húzta, nehogy kilógjon a lomb alól. És figyelt. Várt. Nemsokára, az utca végén feltűnt a csapat. Két ág közül pontosan végig tudta követni szeme az embereket. Lassan haladtak. Zákeus szíve hevesen dobogott. „Jaj, csak észre ne vegyenek!” – sóhajtotta. Lassan az ő fája alá érnek. És ekkor egy furcsa dolog történik. Megáll a menet,. Jézussal az élen. Aztán ez a Jézus lassan, nagyon lassan kezd fölfelé tekinteni. Gondolhatod, hogy az egész csoport követte tekintetét. Zákeus ott fönt szeretett volna összezsugorodni. Már belső fülében hallotta a nevetést: Oda nézzetek! Ott csücsül Zákeus, a vámszedő! De nem ez történt. Jézus nevén szólítja: Zákeus! Meghívnál magadhoz vacsorázni? Alig hitt a fülének.
A gyerekeimtől szoktam megkérdezni:
-          - Mit gondoltok, hogyan mászott le a fáról Zákeus?
Kórusban szokták mondani:
-         -  Nem lemászott, leugrott!
Zákeus két dolgot tehetett volna: Beljebb húzódik, és azt mondja: bocsánat, de csak fügét kerestem, azért vagyok itt. Vagy leugrik. Ő az utóbbit tette.
„Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse, és megtartsa, ami elveszett.” 
Lukács 19:10.
Szeretünk elrejtőzni. A saját magunk kreálta elképzelések mögé, falak mögé, emberek árnyékába, saját kis birodalmunkba, munkánkba, hobbinkba, számítógépünk mögé. Szeretjük, ha dübörög a zene a fülünkbe, ha folyton szól valami körülöttünk, nem szeretjük, ha csönd van. Néha az unokáink mögé rejtőzünk: Tudod, azért nem mehetek bibliaórára, istentiszteletre, mert az unokákra kell vigyáznom. Máskor meg a „nincs időm semmire” szlogen mögé bújunk. Néha egy kis betegség is jól jön, amögé is el lehet bújni: fáj a fejem, ezért nem mehetek most imaházba.

Jézus azért jött le több milliárd fényévnyi messzeségből erre a kis bolygóra, hogy megtaláljon téged és engem. Lejött, és minden követ megmozgat érted. Te meg olcsó kifogásokat keresel? Azt hiszed, Ő nem lát? Egészen a szíved mélyéig képes benézni. Próbálod magadat körülbástyázni mindenféle kifogással, „fügefalevéllel” – de ez már Édenben sem sikerült. A kifogások átlátszók. Jézus azért jött, hogy megkeressen, és ha megtalált, ha hagyod magadat megtalálni, akkor képes felkészíteni az örök életre. Ne rejtőzködj tovább! Ne bújj kifogások mögé. Tégy úgy, mint Zákeus: Uram, de boldog vagyok, hogy az én házamba szeretnél jönni. Itt vagyok! Mindenem, az egész életem a tiéd. És Jézus válasza: „Ma lett üdvössége ennek az otthonnak!”

csütörtök, október 20, 2016

Nem szívvel és nem ésszel

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”
Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 1:18

A 90-es évek egy nagy technikai vívmánya volt a műholdas közvetítés, amely segítségével egészen távoli vidékek programjaiba kapcsolódhattunk be. Egyszer egy amerikai lelkész tartott egy sorozatot Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról. Szülővárosomban hitközségünk elhatározta, hogy az előadásokat élőben fogja közvetíteni. Két osztálytársamat is sikerült elhívni. Reméltem, hogy mindkettőnek tetszeni fog, de az első alkalom után hamar lehűtötték lelkesedésemet. Az első így nyilatkozott:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadást. Túlságosan érzelgős volt. Úgy éreztem, hogy a logikus gondolkodásom kikapcsolásával, pusztán érzelmi alapon próbál meggyőzni engem. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.
A másik, függetlenül az elsőtől pedig így vélekedett ugyanarról az alkalomról:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadás. Túlságosan száraz volt. Tele volt tűzdelve logikus és racionális érvvel, de egyáltalán nem éreztem, hogy a lelkemet megérintette volna. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.

Valami hasonlóval küszködhetett Pál is, amikor azt írja: „miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Kor 1:22-24).

Miközben a racionális emberek logikus érveket várnak, az érzelmi alapon működő emberek pedig megható gondolatokat, addig nekünk is a megfeszített Krisztust kell hirdetnünk, ami érthetetlen ugyan a racionálisaknak és felfoghatatlan az érzelgősöknek, de azoknak, akiket megszólított Isten – racionálisakat és érzelmi alapon működöket egyaránt – ez ad erőt az élet nehézségeiben és eligazítást az emberi kapcsolatokban.

szerda, október 19, 2016

Gyülekezeti görbe tükör



„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
 (Máté evangéliuma 7. fejezet 1-2. vers)

FIGYELEM! Az alábbi pár sor csupán a képzelet szüleménye. Az élethelyzetek kitaláltak. A valósággal történő bármiféle egyezés csak a véletlen műve!

Sosemvolt gyülekezet, sosemvolt tagjainak soha el nem hangzott mondatai:

Már megint nekem kell nyitni! Nem is tudom mi lesz, ha már nem leszek!

Nézd, már megint késve jött! Az hagyján, de milyen ruhában!

Most mond meg! Még ezek után van képe eljönni a gyülekezetbe!

Ez a darab tele van nyújtott ritmussal, meg mindenféle szűkített akkorddal, ez nem illik ide Isten házába. Tessék, itt van ez a kantáta, majd ha ezt szépen megtanuljátok, akkor szolgálhattok.

Ezt a verset én is el tudtam volna így mondani!

Hát nem igaz, hogy nem lehet azt a gyereket megnevelni! Bezzeg az én fiam, mikor ekkora volt ott ült mellettem, mint a cövek…

Nem úgy volt, hogy ma X lelkész szolgál? Ha ezt tudom…

Kedves testvérek! Imádkozzunk A bűnösökért, akik még A világban vannak, távol az Istentől! Imádkozzunk azokért, akik tévelyegnek, mert nem ismerik AZ igazságot, mint mi! 

Kedves lelkész testvér! Nagyon köszönöm a prédikációt, bizony sokan küzdenek ezzel a problémával a gyülekezetben…

Úgy látom már megint csak mi hoztunk normális ételt a közös ebédhez. Meg kéne már végre tanulni mindenkinek, hogy csak teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret eszünk, meg hogy a gyümölcs az reggelire való…

Tudod, én azért nem csinálok semmit a gyülekezetben, mert én nem tudok olyan szépen beszélni, mint Z, nem tudok olyan szépen zongorázni, mint Y. És én ezen már nem tudok változtatni, engem így fogadjatok el…

Uram! Kérlek, küldj új embereket a gyülekezetbe, mert ezekkel nem lehet együtt dolgozni!

Mi Sosemvolt gyülekezet életének tanulsága? Semmi.

Azaz talán annyi:
Nem szép dolog más hibájával takargatni saját bűneinket.
Hasztalan méricskélni a bűnöket, mert kicsi vagy nagy, a bűn az bűn.
Amikor túlbecsülöd, vagy alulértékeled magad, az kifogás, hogy miért nem akarsz megváltozni.
Mások bírálgatása helyett foglalkozz inkább azzal, hogy Jézus mennyi mindennel megajándékoz minket, mindezt érdem és érdek nélkül. S hogyan és mennyire szeret és megbocsát mindannyiunknak.

Hisz, ahogy egy kollégám szokta volt mondani: „Mindenki bűnös!
(Talán még én is.)”

kedd, október 18, 2016

Bátorság a bajban!

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd."

Példabeszédek könyve 24. fejezet 10. verse



A legtöbbször a nyomorúságot az anyagi javakkal hozzuk összefüggésbe: Nem gondolunk az emberben dúló belső harcokra, amelyek nyomorúsághoz vezetnek, és legrosszabb esetben még halálba is taszítanak egyeseket, vagy ugyanúgy elfelejtkezünk a fizikai nyomorúságról. Észrevétlen támad, és halált is okoz.

Megkérdezhetjük magunktól, hogy a három közül valamelyik érint e bennünket? Nem vagyunk egyformás és erre tekintettel kell lenni akkor, amikor a másik számára éppen elviselhetetlen terhek nehezednek a vállára, míg számunkra jól lehet, egyszerűnek tűnik a teherviselés és a magunkét sokkal súlyosabbnak érezhetjük. Egy vidéken elő ember, aki gazdálkodással foglalkozik évtizedek óta, szegénységében és magányában, nem az a legnagyobb problémája, hogy nem tud venni iphone7-est, a városban élő fiatal számára, aki bocit is csak a milka csokin látott ez. A két szélsőség megmutatja számunkra, hogy megértőnek és toleránsnak kell lennünk a kölünbözőségeket illetően.

A ténymegállapítás a versben olvasható! A megoldás az, hogy kérned kell! Ha szégyellsz segítséget kérni bárkitől is, kérd Istentől a segítséget. Úgyis Ő tudja, hogy számodra mi a legjobb.

Ha úgy érzed sok az erőd a nyomorúság idején is, keress olyanokat, akik hasonló helyzetben vannak, mint te és segíts rajtuk. Így másoknak is erőt adsz, miközben te magad is megerősödsz. Ne legyen elvünk az, ha nekem jó akkor a többi nem számít. Mert igenis minden lélek számít, és ha ma tudsz valakin segíteni, nem hiába keltél fel! 

hétfő, október 17, 2016

Apja fia

"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van"
János 1. levele 3.2

Középiskolás koromban történt, talán szülői értekezlet volt aznap. Jött az osztálytársam, s így szólt: Itt van édesapád! Meglepődtem, mert tudtam, hogy soha nem találkoztak még egymással. Honnan tudod, hogy az én édesapám? Ugyanúgy állsz, mint ő - hangzott a válasz. 

Ez az esemény valahogy elválaszthatatlanul összekapcsolódott bennem ezzel a bibliaverssel. Számomra az egyik legszebb ígéret: "hasonlókká leszünk Őhozzá". Isten már ma gyermekeivé fogadott minket Jézus Krisztus által. Kereshetjük, szerethetjük Őt, mint mennyei édesapánkat, felmelegedhet a szívünk elfogadásában, megpihenhetünk szeretetében...

Ma még sokszor nem látszik, hogy hozzá tartozunk, de mélyen a szívünkben már elindult valami változás: megbékéltünk Vele, gyermekei lettünk, hozzá tartozunk. Az út egy része még előttünk van, s ahhoz, hogy elérjünk a célig, végig ki kell tartanunk. Amikor azonban Jézus majd másodszor eljön, akkor - ha valóban gyermekeiként éltünk - látható lesz a hasonlóság is. A vele való találkozás a legnagyobb öröm lesz: "Íme Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ésaiás 25.9)

Szíved vágya, hogy hasonló legyél hozzá? Akkor már ma gyönyörködjél Benne, keresd és élvezd az Ő társaságát!  Legyen áldott a napod!

vasárnap, október 16, 2016

"Csak a jók mennek el"


Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senkit sem érdekel. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, de békességre jut; fekvőhelyén megpihen, aki egyenes úton járt.”
Ézsaiás könyve 57:1-2 


Már másfél éve nagymama lehetnél, de a lányom most csak a meséimben találkozhat veled. Néha rám tör egy pillanat, és legszívesebben felvenném a telefont, tárcsáznám a számodat (nem tudtalak kitörölni a telefonkönyvből. Nem akartalak kitörölni onnan.), és beszélnék, és hallgatnálak. Kiönteném a szívemet, mert tudom, hogy te sosem ítélnél el, sosem vetnél meg azért, amit érzek vagy gondolok. Te nem akarnád "jobban tudni" a dolgokat, nem akarnál beleszólni, csak ottlenni, mert szükségem van rád. 

De nem vagy itt. És igen, néha még mindig kiszalad a számon, hogy ez nem ér, ez nem igazság. És mérges vagyok, és egyedül érzem magam, és várom, hogy végre gyógyultan hazajöjj a kórházból. És nem tudom, hogyan mondjam majd el neked, hogy most már tényleg nincs mit felvenned, mert mindent elajándékoztam. De ez a beszélgetés még várat magára. 

A hajmáskéri kereszteződés mellett már soha többé nem tudok úgy elmenni, hogy ne érezném a gombócot a torkomban, és legszívesebben kitörölném a fejemből a hospice kórházig vezető utat, de sajnos túl mélyre fúrta magát az emlékeimben. 

Mert jó voltál. Nekem a legjobb, és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megugorjam azt a mércét, amit elém állítottál. 

Csendben mentél el, megbékélve Istennel, Aki veled együtt szenvedett a gyilkos kórtól. Mert Ő nem vett el tőlem. Mert nem Ő vett el tőlem. Az az átkozott betegség nem az Ő találmánya. A Gonosz ölt meg. A Gonosz, akinek csak az kell, hogy szenvedjen és pusztuljon mindenki. 

De Isten megmentett. Tudom, hogy megmentett, és egy napon majd újra találkozunk. És elmesélek neked majd mindent, és bemutatom neked az unokádat, és megkérdezem, hogy te mit éltél át akkor, amikor búcsút intettél. És ezután már soha nem kell majd elköszönnünk egymástól. Mert Isten Jó. Mert Ő megmentett. Mindkettőnket.