szombat, május 02, 2015

Gondolatok az odaszánásról


Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

Róma 12,1

Csak a "hiba nélküli" áldozat lehetett jelképe Krisztus tökéletes tisztaságának, akinek fel kellett áldoznia magát "hibátlan és szeplőtlen bárány"-ként (1Pt 1:19). Pál apostol úgy mutat rá ez áldozatokra, mint amelyek azt szemléltetik, hogy Krisztus követőinek mivé kell válniuk. Azt mondja: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket" (Róm 12:1). Isten szolgálatára kell szentelnünk magunkat, és igyekeznünk kell áldozatunkat mind tökéletesebbé tennünk. Isten csak azzal elégszik meg, ha a legjobbat adjuk abból, amink van. Azok, akik teljes szívükből szeretik Istent, legjobb szolgálatukat adják neki, és állandóan arra törekedjenek, hogy minden erejüket összhangba hozzák azokkal az isteni törvényekkel, amelyek Isten akaratának a teljesítésére fejlesztik ki képességeiket. (E. G. White: Pátriárkák és próféták, A szentély szolgálata)

A Bibliában bemutatott szentség az ember egész lényét - értelmét, lelkét és testét - érinti. Pál így imádkozott a thesszalonikaiakért: "egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (lThessz 5:23). Ezt is írja a hivőknek: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul" (Róm 12:1). Az ősi Izrael korában minden állatot, amelyet áldozatként Isten elé hoztak, a pap gondosan megvizsgált, és ha bármilyen hibát talált benne, nem fogadta el, mert Isten megparancsolta, hogy az áldozat hibátlan legyen. A keresztényeknek testüket kell odaszánniuk "élő, szent és Istennek kedves áldozatul". Hogy ezt megtehessék, minden képességüket a lehető legjobb állapotban kell tartaniuk. Minden szokás, amely csökkenti a fizikai és a szellemi erőt, alkalmatlanná teszi az embert arra, hogy a Teremtőnek szolgáljon. És vajon megelégszik-e Isten olyan dologgal, aminél jobbat is tudnánk nyújtani? Krisztus azt mondta: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből". Azok, akik Istent teljes szívükből szeretik, a legjobb szolgálatot szeretnék neki nyújtani, és állandóan arra törekszenek, hogy minden képességüket összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek segítik az embert, hogy talentumait Isten szolgálatába állítsa. Nem akarják vágyaik és szenvedélyeik kielégítésével gyengíteni vagy beszennyezni a mennyei Atyjuknak felkínált áldozatot...
A Szentírás világosan kinyilatkoztatja, hogy a megszentelődés útján lépésről lépésre lehet előre jutni. Amikor a bűnös a megtéréskor békességet talál Istenben az engesztelő vér útján, a keresztény élet csak elkezdődött. A hivőnek törekednie kell a "tökéletességre", és felnőni "Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére". Pál apostol ezt mondja: "Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára" (Fil 3:14). Péter pedig elénk tárja azokat a lépcsőfokokat, amelyeken át a bibliai megszentelődés elérhető: "Minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassatok igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet... ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha" (2Pt 1:5-10). A bibliai megszentelődés alázatossággal jár. (E. G. White: Nagy Küzdelem, Újkori ébredések)

Hadd vegye Jézus birtokba elméteket, szíveteket és érzelmeiteket; úgy munkálkodjatok, ahogyan Krisztus! Végezzétek el lelkiismeretesen az otthon kötelességeit, az önmegtagadás apró dolgait, és a kedvesség cselekedeteit! Szorgalmasan használjátok ki a pillanatokat; és amikor gondosan kerülitek a kis bűnöket, tanúsítsatok hálás szívet az áldásokért. (E. G. White: Boldog otthon, Tanács a gyermekeknek)

péntek, május 01, 2015

Légy készen!

Elcsépelt szó keresztény körökben! Várd Jézust! Jézus jön hamar! Készen kell lennünk! Meg kell majd állnunk Isten ítélőszéke előtt. Vajon mit takarnak ezek a mondatok? Legtöbbször elcsépeltek. Annyiszor mondtuk már másoknak is meg magunknak is, hogy egyáltalán meg sem fordul a fejünkben, mit is jelent az, hogy „készen lenni”! Csak úgy odacsapjuk: Igen Testvérem, nekünk készen kell lennünk! Oké, de mire? És hogyan? Mit kell tennem, hogy készen legyek? Aztán itt jönnek a kegyesebbnél kegyesebb szövegek: Ó, nekünk nem kell tennünk semmit, Jézus már mindent megtett értünk, nekünk csak el kell fogadnunk az ajándékot! Vagy a másik oldal: Igen, nekünk meg kell feszítenünk önmagunkat (no, ez meg mit jelent?), mindent meg kell tennünk, hogy készen legyünk Jézus fogadására! Jó, jó, de mi az a minden, amit meg kell tennünk?
Elgondolkodtam ezen az igén, ami a mai reggeli dicséret: „Azért legyetek készen ti is, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Máté evangéliuma 24. fejezet 44. vers.
- Műtét előtt állsz. Este már megkaptad a nyugtató tablettát, már nem ehetsz semmit. Reggel lezuhanyzol, még elolvasod a reggeli Igét, felhívod a férjedet, bátorítod, hogy nem lesz semmi baj, de azért majd zárja be kulccsal az ajtót, mielőtt elindul a munkahelyére, aztán várod a műtősfiút, aki betol a műtőbe.
- Meghívást kaptál Ausztráliába. Kezedben van a repülőjegy, megvetted az ajándékokat, kényelmes cipőt és más fontos ruhadarabokat is vettél. Aztán kipipálod a naptárban a napokat, amik már mögötted vannak, s látod, hogy csak pár nap van az indulásig. Aztán hívod a taxit, berakodsz, indulás a repülőtérre, beszállsz, várod, hogy landoljon, és találkozzatok a barátoddal.
- Első osztályos leszel szeptemberben. Már megvettétek a táskát, a füzetcsomagot, a ceruzák kihegyezve, az ecset és a festékes tubusok sorba rakva. Már az óvó nénivel voltatok az iskolában, láttad a padokat, talán már ki is választottad a tiédet. Aztán otthon számolod, mennyit kell még aludnod, hogy végre elérkezzen a nagy nap!
Megfigyelted a három fenti példa hasonlóságait? Mindegyikben a gondolatok középpontjában a nagy eseményre való várakozás állt, de addig mindenki végezte a maga dolgát. Ezt jelenti a készenlét. Gondolataid fókuszában Jézus közeli eljövetelének képei villannak fel, már minden előkészületet megtettél, naponta beszélgetsz vele, olvasod a leírást könyvedből, a Bibliádból, hogy milyen is lesz majd az az eljövetel, de addig is végzed napi teendőidet, hogy amikor az Emberfia megjelenik az ég felhőiben, ne érjen váratlanul, hisz készen vagy a nagy találkozásra!

Ezt a készenléti állapotot kívánom neked a mai napra és az összes többire, amelyek még az érkezésig hátravannak. 

csütörtök, április 30, 2015

Az új parancsolat

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
János írása szerinti evangélium 13:34-35

Néhány évvel ez előtt olvastam egy perről, amit fogyasztóvédők indította
k egy céggel szemben. A vád szerint a cég becsapta a vásárlókat, amikor termékére hatalmas betűkkel ráírta: „ÚJ”, holott sem összetételben, sem designban nem különbözött a korábban kiadott árutól. Ebben az esetben a megtévesztő felirat pusztán reklám-fogás, amivel manipulatív módon azt sugallják a fogyasztóknak, hogy vegyék meg a terméket. A cég avval védekezett, hogy ő nem hazudott és nem csapott be senkit, hiszen a régi terméken nem szerepelt az „ÚJ” felirat, és így az új terméke valóban új, mert egy új elemmel látták el. A fogyasztóvédők elvesztették a pert.

Valami ilyesmi a helyzet az „Ó” és az „Új”-szövetséggel, éppen úgy, mint Jézus „új” parancsával. Isten már az Ószövetség elején azt kérte az izraelitáktól, hogy ne legyenek bosszúállók, haragtartók, és úgy szeresség egymást, mint saját magukat (Mózes 3. könyve 19:18). Ez nem csak az izraelitákra, hanem az idegen népekre, sőt az ellenségre is vonatkozott (Mózes 2. könyve 23:4-5, 9). Ennek ellenére Jézus korára a zsidó vallás egy önhitt magasabbrendűségbe, a másképp gondolkodók megalázó lenézésébe torkollott. Így Jézus gondolatai – amikor az ellenség szeretetéről (Máté 5:44), vagy az egymás iránti önzetlen szeretetről beszélt (János 13:34; 15:12) – újszerűen hatottak.

Habár Jézus a szeretet parancsára alapozta a „mennyei királyságát”, a keresztyénség 2000 éves története nem erről tanúskodik. Ha valaki a keresztes háborúk idején, vagy az eretnekeknek készített máglyán beszélt volna az egymás iránti elfogadásról és önzetlen szeretetről, éppolyan újszerűen hatott volna, mint a 16-17. század vallásháborúiban, vagy a 20. század lövészárkaiban.

És mi a helyzet ma? Vajon „új parancsolatról” van szó? Annyi változott talán, hogy a másik látványos gyűlöletét fölváltotta a saját magunk látványos önimádata – egymás iránti szeretetről azonban még mindig újszerű beszélni. Ez a mai nap éppen megfelelő arra, hogy elkezdjük Jézus „új” parancsát gyakorlatba ültetni.

szerda, április 29, 2015

Megtartott élet



„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.”
(Márk evangéliuma 8. fejezet 35. vers)

Augustinusról, a később híressé vált egyházatyáról olvastam, hogy mikor még csak egy egyszerű templomba járó vallásos ember volt, így imádkozott: „Istenem, tisztíts meg, de még ne most!”

S ma is vannak, hozzá hasonlóan, akik lehet azt mondják ugyan, hogy: „Jöjjön el a te országod!”, de belül hozzáteszik, csak még ne most, meg ne a jövő héten, ne idén, ne… Nekem még terveim vannak. Még ezt el akarom érni, még oda el akarok utazni, még élni akarok.

Egy kis haladékot adj Uram, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit, és mire rájönnek, hogy amiért időt kértek az nem teszi boldoggá őket, akkor, ha nem is késő a megtérés, de nincs már erő, hogy tegyenek is valamit Jézusért.

Sokan mondták már nekem is, akik életük végén döntöttek; „bárcsak előbb jöttem volna Jézushoz, akkor nem tékozoltam volna el az életemet, az egészségemet, az emberi kapcsolataimat…”

És milyen sok azon egyházban felnőttek száma, akik „az élni akarás”, a ’mindent megpróbálás’ címén feladják elveiket. Vagy ott vannak azok, akik azzal az ürüggyel maradnak távol a gyülekezettől, és az evangélium munkájától, hogy megmentsék házastársukat, gyermeküket, barátaikat.

S milyen szomorú látni, hogy Jézus és a Biblia szavai teljesednek rajtuk. Mert e látszólagos ’missziómunka’ eredménye általában azzal végződik, hogy a megmenteni kívánt kapcsolat széthullik. S a megmentésből totális elvesztés lesz.

Bárcsak megtanulnánk ezekből a szomorú tapasztalatokból, hogy a mi feladatunk nem a megtartás, hanem a Megtartóra való hagyatkozás, az Ő segítségének az elfogadása, ahogy a zsoltáros mondja:

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” (127. Zsoltár 1-2.)

kedd, április 28, 2015

Megváltott nép!



„Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre.”

Tituszhoz írt levél 2. fejezet 14. verse







Egy kamionsofőr a hosszú út alatt elfáradt és úgy döntött, hogy a következő parkolónál megáll, hogy egy kicsit megpihenjen. Már csak néhány kanyar választotta el a várva várt pihenőtől, de a műszerfalról leesett valami, amit a sofőr azonnal fel akart venni. Lehajolt, hogy ezt megtegye, de mire felnézett, már egészen benne volt a kanyarba, és látta, hogy túl nagy sebességgel halad és biztosan át fog sodródni a szembe jövő sávba. Amikor ezt végiggondolta, rögtön meglátott egy szembe jövő személyautót… Az ütközet elkerülhetetlen volt. Óriási karambol, nem is részletezem tovább…

A kereszt árnyékban elgondolkodni arról, hogy kinek jár a megváltás… még jó hogy nem ránk van bízva az üdvösségnek megítélése. Jézus Krisztus megvált minket minden hamisságtól, és bűntől, hogy megtisztítson bennünket önmagának!

Mivel vagyok különb, mint más? Amikor hívőként gondolkodunk is a kegyelemről, nem az a legnagyobb vágyunk, hogy a legnagyobb merőkanállal merítsünk a kegyelemből?

Ha végig gondoljuk a történetet, akkor az igazság érzetünk egyből felébred, és rögtön meghozzuk az ítéletet: bűnös!

Nem a mentséget keresem, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy amikor Isten elhatározza, hogy az emberiség megmentéséért mindent meg fog tenni, akkor értsük ezalatt: mindent!
Te, aki nem követtél el hasonló bűncselekmény, te, aki nem törtél ketté egy családod, ne hidd, hogy érted kisebb áldozatot kellett hozni. Lehet, hogy nem tettél hasonló dolgokat, de mi a helyzet az irigységgel, a rosszindulattal, a csípős szavakkal, a haraggal!? Jól teszed, ha nem teszed ezeket, mert ezzel ugyanolyan bűnt követsz el, mint az akire ujjal mutogatsz!

Meghalt értünk, hogy megtisztítson bennünket, egy népet, hogy jó cselekedeteinkkel mutassuk be a mi mennyei Atyánkat!


hétfő, április 27, 2015

Mindent betöltő szeretet

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 
1János 4:18


Milyen istenképed van? Ha Istenre gondolsz, mi jut róla eszedbe? Félelmet kelt benned az ítélet, a világ végének gondolata?


Tom Whright anglikán lelkész Oxfordban dolgozott káplánként. Úgy döntött, minden első éves egyetemi hallgatót meglátogat, és meghívja istentiszteleti alkalmaikra.

Nagyon sok diák azonban, miután illedelmesen végighallgatta a lelkészt, azt mondta: „Köszönöm, lelkész úr, hogy elfáradt hozzám, de el kell mondanom, hogy nem fogunk találkozni a templomban.”
Amikor rákérdezett, miért nem, akkor az újdonsült hallgató így nyilatkozott: „Mert nem hiszek Istenben.”

A kudarcok sorozata elgondolkodtatta a lelkészt. Legközelebbi látogatásán nem elégedett meg a kapott válasszal, hanem tovább kérdezett: „Melyik Istenben nem hiszel?”

Abban, válaszolta a hallgató, akit hatalmas szakállal ábrázolnak, a felhőkön ül, a mennyben lakik, tüzes nyilával lecsap az emberek közé és megbüntet, ha rosszat teszek, ha pedig jót, akkor megjutalmaz. Tom Whrite végighallgatta az újonnan érkezőt majd ezt mondta: „Érdekes. Ebben az Istenben én sem hiszek. Én abban az Istenben hiszek, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát. Ez Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka.”

A középkor emberét rettegésben tartotta a kegyetlen Isten képe. Ez okozta Luther Márton gyötrödéseit is. Isten ígéje azoban felcsillant előtte és megbizonyosodott arról, hogy Isten a szeretet és ez eloszlatta félelmeit.

Ismerjük-e a szeretet Istenét személyesen? Elég időt töltünk-e vele? A fenti képlet szerint félelmeink száma jó mutató lehet.

Beszélgessünk ma is vele és mondjuk el neki félelmeinket, melyek gyötörnek bennünket, s kérjük töltsön be teljesen szeretetével!

vasárnap, április 26, 2015

Tizenkilenc vagy egy híján húsz?

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.”
Pál levele a rómaiakhoz 12:21


„Az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz.” - mondta mikor fáradtan és fásultan, mikor nevetve, mikor pedig kellően mérgesen, mert már megint „túl jó” testvérek voltatok. Eleinte el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttél, a két szám ugyanakkora, és mindketten ugyanolyan hibásak vagytok. Ő elvette a játékodat, te cserébe megkarmoltad. Ő mondott neked valami sértőt, te pedig nem voltál rest visszaszólni egy hasonlóan kedveset. Ő az erejét, te a pozíciódat próbáltad kihasználni, hiszen a kisebbet könnyebben megsajnálják a felnőttek. De Őt nem lehetett kijátszani. Mindenkinél jobban ismert titeket, és tudta, mire megy ki a játék. A patthelyzetben pedig Ő volt a legigazságosabb döntőbíró, bár ezt már csak idősebb fejjel voltál képes beismerni. 

Mert a rosszra rosszal válaszoltál, és így ugyanolyan hibás vagy, mint az, aki kezdte. Úgyhogy nem is számít ki dobta először a követ, a másik kezében lévő tárgy sosem változott friss, puha kenyérré. 

Ma már persze felnőttél, és magad mögött hagytad a testvéri rivalizálást, a játékok feletti csatát, a gyermeki csínyeket. Vagy mégsem? Gondolj bele, hogyan válaszolsz egy olyan negatív megjegyzésre, ami teljesen igazságtalanul hangzik el veled kapcsolatban? Vagy arra, aminek azért van némi igazságalapja, de ugyanúgy fájdalmat okoz, mint az előző? Talán neked is megvannak a magad válogatott megjegyzései, melyekkel nem maradsz alul a kedves szavak küzdelmében, és jól kitapasztaltad már, hol is van a másik gyenge pontja. 

És családon belül is megtalálhatóak a régi küzdelmek, csak most már nem a testvérrel folytatsz párbajokat, hanem a társaddal rántotok kardot a mosogató felett, a mindennapok kihívásaiban, és zsigerből a visszavágás jön a szeretetteljes ölelés helyett, mellyel sikerülne megnyugtatni a másikat, és rádöbbenteni mindkettőtöket arra, mennyire értelmetlen is ezen vérre menve veszekedni. 

Ma reggel Isten egy újabb változásra hív: legyél te az, aki másként válaszol, mint ahogy az a természetedből jönne! Legyél te az, aki szeretsz a gyűlölet helyett, aki elismeri a másikat a bírálat helyett. Legyél az, aki meg akarod érteni a partnered álláspontját ahelyett, hogy a sajátodat kezdenéd tűzzel-vassal védeni. Legyél az, aki jóval válaszol a rosszra, és így olyan győzelmet arat, melyben a másik fél sem érzi megalázott vesztesnek magát.

Kövesd Jézus példáját, aki előtted járt, aki lefektette ennek az életformának az alapelveit, és aki arra hív, mától legyél az Ő tanítványa. Kövesd azt, Aki megmosta az áruló lábát, aki nem sajnálta a gyógyítást attól sem, aki talán később „feszítsd meg!”-et kiáltott, aki szeretettel és megbecsüléssel fordult zsidóhoz és pogányhoz egyaránt, aki a kereszten gyilkosaiért - köztük érted és értem - imádkozott. 

Legyen a mai napnak, az előtted álló új hétnek a célja, hogy követni tudd az Ő példáját! Jézus megadja az ehhez szükséges erőt, jelenlétet, támogatást, és melletted megy ebben a nem mindennapi küzdelemben. Hát döntsd el, hogy más leszel, hogy a jót fogod gyarapítani, és végleg magad mögött hagyod a gyermekkori csatározásokat!