szombat, október 13, 2012

Örülj a rossznak!


„Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér.”
Jakab 1,2

Jól tudok pakolni. Amikor az autó csomagtartójába kell préselni a csomagokat, amikor a hűtő polcán kell mindennek helyet találni, ez a feladat az enyém. Tudom, hogy viszonylag kis helyre is sok minden elfér, csak a sorrend, a holmik formája a lényeg. De mennyi teher fér el az ember vállán?

Amikor úgy érezzük, hogy a világ is összeesküdött ellnünk, amikor nagyon nehéz, vajon akkor is optimisták lehetünk? Ekkor is csak sorrend és a forma a lényeg? Sokszor előfordul, hogy csőstől jönnek a gondok, mintha sohasem akarna vége szakadni. Csak kapkodjuk a fejünket, mit is tegyünk. Aztán, amikor elfogy az erő, amikor beleroppanunk, jön a szokásos miért kérdése. E helyett azonban Isten igéje most örömre hív, nem összeomlásra. Valóban elég ez? Egyszerűen csak szemléletet, nézőpontot kell váltanunk és minden OK lesz? Jakab apostol, aki látta Jézus szenvedését és maga is sok próbán ment keresztül meg akarta értetni olvasóival az öröm okát is: „Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet.” –írja a harmadik versben.

Hitünket éppen úgy kell edzenünk, mint az izmainkat, mint az agyunkat. Először a könnyebbel kezdjük, aztán egyre inkább beleerősítünk. Természetes, hogy nem megy minden azonnal, de idővel haladni fogunk, csak maradjunk kitartóak. Mint az edzések is egyre kitartóbbá teszik a sportolót, úgy erősítik lelkünk teherbíró képességét a próbák. Aztán eljön az idő és látni fogjuk, hogy sokkal tovább bírjuk, sokkal több terhet bírunk cipelni. Igaz, a legnagyobb boldogság nem az edzésekbe van, hanem a győzelemben, de meg kell tanulnunk örülni az útnak is, ami oda vezet. A tökéletesség ugyanis nem terem azonnal az életünkben…

péntek, október 12, 2012

Szeretet és parancsolat



A szeretet azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek.”
2János6.

A szeretet azt jelenti, hogy Isten parancsai szerint élünk. De sokszor hallottam már, hogy nem szabad törvényeskedőnek lennünk! Ez alatt sokan azt értik, hogy a szeretet a lényeg és nem a törvényhez való ragaszkodás. Itt meg azt olvasom Jánosnál – aki köztudottan a szeretetbe mártotta tollát – hogy a szeretet azt jelenti, hogy Isten parancsai szerint élünk. Akkor most, hogy is van ez?
Már rég rájöttem, hogy a kettő nemhogy nem zárja ki egymást, hanem elképzelhetetlen egymás nélkül. Mert mit jelent az Ő parancsai szerint élni? Meg-, ill. betartani Isten parancsait - nem igaz? Kinek szoktál szeretetből engedelmeskedni? „Drágám! Behoznád…? Kivinnéd…? Légy szíves…” A szerelmesektől, az ifjú házasoktól szoktam ezt hallani. A másik azonnal ugrik. „Igen drágám, persze, hogy behozom, leviszem…” Miért? Mert szereti. Nem teher számára! Természetes! Cselekedetével fejezi ki, hogy nem tud tőle olyan nagyot kérni, amit azonnal, szívből szeretettel meg ne tudna tenni. Teher számára? Dehogy! Örül, ha tehet érte, mert olyan nagyon szereti. Eszébe sem jut, hogy ezzel kéne kiérdemelnie kedvese szeretetét! És most kérlek, olvasd el a mai reggeli Igét – valahogy így: „Annyira szeretem Istent, hogy szívből örömmel megteszem mindazt, amit kér tőlem. Ennek egyenes következménye, hogy szeretni fogom azokat az embereket is, akikért Jézus hozzám hasonlóan meghalt, függetlenül attól, hogy megérdemlik-e vagy sem”.
Szeretetteljes, szép és boldog napot kívánok Neked!

csütörtök, október 11, 2012

Segítség


"Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké."
Júdás levele 24-25

Sokszor elkel a segítség, mert egyedül nem boldogulunk. Hogyha igazán őszinték vagyunk, akkor elismerjük: mindig kell a segítség. Segítséggel jövünk a világra, segítséggel növünk fel, segítséggel tanulunk meg olvasni, segítenek dolgozni, segítenek gyógyulni, segítenek eltemetni.

Amikor Derek Redmond nekiindult a 400 méteres futásnak, akkor hálás volt az edzőjének és másoknak aki idáig segítették. Arra készült, hogy érmet nyer, és semmiképp sem arra, hogy segítségre lesz szüksége, hogy célba érjen. 150 méternél viszont éles fájdalmat érzett, és összecsuklott: elszakadt egy ínszalag. Némi agónia után felállt, és botladozva, vánszorogva elindult a cél felé. Ekkor valaki mellé állt, átkarolta és a cél felé segítette: az édesapja.


A verseny után azt mondták neki, hogy nem fog tudni sportolni és hogy sosem fogja a nemzetét képviselni versenyen a sérülése miatt. Az édesapja motiválására mégis nekivágott más sportágaknak és helyet kapott a brit kosárlabdacsapatban, majd sikereket ért el rögbiben is.

Nekünk is szükségünk van a segítségre a menny felé vezető úton. Csak mi tudjuk, hány sérülés gátol, hogy odérjünk. Milyen jó, hogy nekünk is van egy Atyánk, aki átkarolva segít a cél felé! És milyen jó, hogy amikor Sátán orrunk alá dörgöli, hogy nem lehetünk többé jók ebben az életben a sportsérüléseink miatt, Isten biztat, hogy ne adjuk fel, mert az örök életben még jók leszünk!

Csizmadia Róbert

szerda, október 10, 2012

Az idő közel van


„Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.”Jelenések könyve 22. fejezet 10. vers

Egy üzletember fontos tárgyalásra utazott repülővel Európából az Egyesült Államokba. Mivel a gépe késett, beugrott egy taxiba és csak annyit mondott a sofőrnek: Hajtson, ahogy tud!

A taxi csikorgó kerekekkel indult a reptérről. Már végigszáguldottak a fél városon, mikor emberünk felnézett és megkérdezte; Elnézést, tulajdonképpen hova megyünk?

Azt nem tudom - válaszolt a taxis - de hogy gyorsan megyünk, az biztos.

Hányszor vagyunk így mi is! Nem is tudjuk igazán, mit akarunk, nem gondolkodunk azon, minek mi lesz a következménye, csak azt tudjuk, mindent azonnal, gyorsan akarunk.

Aztán, mikor a nagy rohanásba behúzza valami a féket, akkor eszmélünk fel, az egész rohanás hiábavaló volt.

„Az idő közel” - írta az apostol immár lassan kétezer éve. De miért sürget János? Bizony, jogos a kérdés, miért nem azt írta; „Van még idő, úgy körülbelül kétezer év”

Amikor azonban János írja „az idő közel”, nem stresszelni akar, nem meggondolatlan kapkodásra, rohanásra, tettekre ösztönöz, hanem a mennyei cél felé tartó folyamatos haladásra.

Gondolatainkban legyen ott annak a boldog, Megváltónkkal való találkozásnak a képe, mellyel a Jelenések könyve zárul. Lábunk, kezünk, szánk pedig kövesse e szívünkbe írt reménységet.

Így legyen egész lényünk válasza:

„Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jel. 22:20)

kedd, október 09, 2012

Van miért örülnöd!


„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” Fil.4,4.

Vannak emberek, akiket nem lehet kimozdítani lelki egyensúlyukból. Ahogy a közelükbe érsz, érzed a pozitív kisugárzásukat, ragyogásukat. Hallottam valakiről, akinek a szavajárása: „édesem, kedvesem, gyönyörűségem…” stb. Ha pedig valakiről valaki valami rosszat mond, Ő meg sem hallja! Nem hagyja, hogy bármi is elrontsa hangulatát! Tovább örömködik!

Pál apostol is ilyen lehetett! Nem szegte kedvét, hogy éppen börtönben van igazságtalanul vagy, hogy emberi méltóságából próbálják kiforgatni. Bár fogságban volt, de nem a körülmények rabságában! Ezt a levelet is a börtönből írta… Sőt! Egy alkalommal, amikor az Isten csodálatos módon megnyilatkozott általuk, éppen Filippiben voltak munkatársával, Silással, amikor Krisztusért ismét börtönbe kerültek. Én is voltam már börtönben – de mindig kiengedtek néhány óra múlva… Tudom, milyen állapotok vannak odabent, de mindez meg sem közelíti azt, ami akkor lehetett! Mégis, azt olvashatjuk róluk, hogy „éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent.” Ap.csel.16,25. Én is nagyon szeretek énekelni még a börtönben is, de éppen akkor, amikor várnám a halálos ítéletről szóló hírt, nem biztos, hogy lenne kedvem hozzá! Pál és Silás úgy volt vele, hogy még a kivégzésük előtt imádkoznak egyet és énekelve dicsérik az Urat – ráadásul éjfélkor! Hááát! Így is fel lehet fogni az életet! Persze, ha jobban belegondolsz ebbe, akkor azt kell mondanod, hogy másképp nem is érdemes! Az öröm, a boldogság nem függhet a külső körülményektől! Egy keresztény embernek igazán oka van az örömre, hiszen Isten kezében tartja életét, és a végén egy csodálatos jövőt tár elé.

Olvastad már „Az élet játéka” c. könyvet? Ha még nem, feltétlen olvasd el! Ha igen, tedd meg még egyszer. A könyv ajánlójában a következőt találjuk:

„Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenestaz égből jött. Héberszójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig. Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk. E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódíja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát - szinte játszva. Mondanivalója - hogy örömre születtünk a világra - mindig és mindenütt érvényes.”

Ma reggel lehet, hogy életed ege beborult, és úgy érzed, nincs értelme élni. Ne add fel a reményt! Van megoldás! Isten már elrendezte a dolgokat, tehát ne a fellegekre nézz, hanem a fényre! A felhők felett mindig kék az ég….  Örülj, mert jó dolog fog Veled történni ma! Persze fontos, hogy vedd észre!

Kormos Tivadar

hétfő, október 08, 2012

Jutalmazzon meg az Úr!


"Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél."
Rúth könyve 2:12

Mindenekelőtt javaslom, hogy olvasd el Ruth könyvét, ha még nem tetted volna eddig. Rúth és Boáz története a Megváltó történetének gyönyörű előképe.

A "Kézikönyv a Bibliához" c. könyv a következő pár gondolatban így foglalja össze a könyvecske lényegét:
„A legmegragadóbb vonása ennek az egyszerű és csodálatos történetnek Isten bensőséges gondoskodása, még a jelentéktelen ügyek intézésében. Ő az aki irányítja az egyszerű, hétköznapi emberek sorsát, és így a moábi lány új hite és anyósa iránti áldozatkész szeretete beleszövődik Isten megváltói tervébe. Mert Rut lesz Dávid dédanyja, és Dávid nemzetségéből származik majd a Messiás.”

A mai igénk jókívánsága valóban bámulatos módon teljesedett. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen "idegen", nem izraelita nő, bekerül Dávid felmenőinek a sorába.

Ma mégsem erre szeretném a hangsúlyt fektetni, hanem elgondolkozni azon, hogy mi kinek a "szárnya" alatt keresünk oltalmat. Kitől várjuk a megoldást, a választ életünk nagy kérdéseire, veszteségeire?

Pálhegyi Ferenc nagyon világosan mutat rá ennek a kérdésnek a súlyára, mikor azt mondja, hogy mindenki imád valakit.
„Isten az, akiben (amiben) bízunk, akitől (amitől) várjuk és reméljük a segítséget, a gyógyulást, a jó szerencsét, a boldogulást ás a boldogságot – és tegyük hozzá: akinek, vagy aminek mindezekért áldozatot is mutatunk be.”

Ezek után felsorol néhány mai modern istent, mint a komfort isten, a gazdagság isten, a hírnév isten, a hatalom isten, vagy a gyönyör isten. A sort lehetne folytatni, de a lényeg mindegyikben ugyanaz. Ezek istenek áldozatot követelnek. Kérik az időnket, erőnket, pénzünket, figyelmünket, családunkat, egészségünket… tehát az ÉLETÜNKET!

Nos, te kitől, vagy mitől vársz megoldást? Kinek vagy minek mutatsz be naponta emberáldozatot, vagyis saját magadat?

vasárnap, október 07, 2012

Van remény!


„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura. De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja.”
Malakiás könyve 3:1-2

Mint a Számkivetett című film hajótöröttje, úgy húzod nap-nap után te is életed striguláit. A múltad folyamatosan emészti jövődet, ismét egy küzdelmes szakaszon jutottál túl, és fogalmad sincs, mennyi van még hátra. Sorakoznak egymás után az áthúzott négyvonalak, és te csak lépsz néha keményen, néha megrendülve, de előre. 

Van, hogy már nem mersz körbenézni magad körül, és szeretnéd azt hinni, hogy amit nem látsz, amiről nem veszel tudomást, az nem is létezik, de te is tudod jól, hogy a struccok nem élnek sokáig. Neked élned kell, tenned kell, lenned kell, és csak Isten tudja, meddig. De soha ne feledd, van remény. 

Isten tudja, hány négyvonalat kell még áthúznod, tudja, hány megpróbáltatás áll még előtted, de a vége biztos. Ő jön, nemsokára, és elhozza végre Isten országát. Letöröl minden könnyet a szemedről, újjáteremet mindent, amit a rossz megrontott, és ad egy végtelen követ, melyre vele együtt húzhatod az örökkévalóság boldog striguláit. 

Emeld fel a fejedet, barátom, és akarj látni a felhőkön túlra! Jézus készül, hogy visszatérjen érted, hát várd Őt, mert van remény!