szombat, június 20, 2009

Az egységben rejlő erő

„Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."
Máté evangéliuma 18. fejezet 19.-20. verse

Az ember legnagyobb problémája a bűneset óta, hogy csak saját érdekeit tartja szem előtt. Egyszerűen képtelenek vagyunk önzetlen közösséget formálni bárkivel is. Az evangélium egyik nagy csodája, hogy képessé tesz bennünket az egyéni érdekeinken, más szóval önzésünkön való túllépésre.
Erre a közösségre csak Krisztus folyamatos jelenléte képesít bennünket. Kéréseink megvalósulásának garanciája Krisztus. Az Atya, aki teljesíti kéréseinket Krisztus Atyja, aki a mi Istenünk. Csak fia közbenjárására jut el hozzá a mi fohászunk, hiszen Krisztus megtisztítása nélkül még bűneinkben lennénk. Krisztus az, aki munkálja bennünk az akarást is, hogy elhordozzuk egymást szeretetben és ne egymás hibáira tekintsünk, hanem inkább támogassuk egymást abban, hogy a hibáinkon felülemelkedjünk.

Csodálatos ígéret Krisztus részéről az, hogy elég, ha csak ketten összegyűlnek, Ő már jelen van közöttük. Ugyanakkor egy feltételt is szab az összegyűlésnek: annak Krisztus nevében kell történnie. Mit jelent ez? Elismerjük, hogy Krisztus áldozata az, ami megtisztított bennünket az önzésünktől. Mivel Ő mindannyiunkért meghalt egyikük sem tartja magát különbnek a másiknál. Sőt inkább a másikat tarja különbnek önmagánál. A Krisztus nevében történő összejövetelnek célja pedig az Isten tervének, akaratának megvalósulása, ami biztosítja egyéni boldogulásunkat is. Ebben is Krisztus a példa, aki minden körülmény között ki tudta mondani „Legyen meg a Te akaratod Atyám.”

péntek, június 19, 2009

Útkészítés

"Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon,
és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává."
Ézsaiás könyve 40:4

Ez az ige, egy komoly és ünnepélyes felhívás, amely a Messiás eljövetelére való felkészülést sürgeti. Prófétikus üzenete is van, mert Keresztelő János munkáját jövendölte meg, körülbelül 700 évvel előre. János magára is ismert, s Ézsaiás jövendölését önmagára tudta értelmezni szolgálatának kezdetén. Lukács evangéliumában így olvasunk erről: „Amint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak simákká lesznek” (Lukács 3:4-5)

Keresztelő János, Isten Lelkétől vezetve felismerte, hogy Izrael népe nem készült fel a Messiás eljövetelére. Jézus Krisztus már közöttük élt, de nem ismerték fel benne a megígért Messiást. János feladata volt, hogy népének figyelmét felhívja, szemüket és fülüket nyitogassa, szívüket pedig felkészítse Isten országának eljövetelére.


Alapigénkben azt olvashatjuk, hogy a Messiás érkezésére való készülés az utak járhatóvá tételéből áll. Az elferdült, kanyargós ösvények kiegyenesítése, a szakadékok feltöltése, a megmászhatatlan hegycsúcsok letörése, az egyenetlen, hepehupás utak feltöltése. Ez a programja, feladata a Messiást váró népnek. Jézus korában, csak nagyon kevesen ismerték fel feladatukat. Keresztelő Jánossal az élen, egy maroknyi nép tett csak eleget az Ószövetségi próféta felhívásának.


Jóllehet, Isten Báránya, az Igazi Messiás már több mint kétezer éve megáldoztatott, a feladat mégsem változott. Nagyjából 2700 évvel a prófétai kinyilatkoztatás után, a mi feladatunk is az útkészítés. Jézus Krisztus, aki egyszer csecsemőként megszületett, most királyként fog visszatérni. Itt az ideje, hogy kisze-kusza életösvényeinket kiegyenesítsük, hullámzó, hepehupás emberközi kapcsolatainkat megszilárdítsuk, az egymás közötti szakadékokat áthidaljuk, a magasra törő büszkeséget letörjük, s helyette az alázat ösvényét építsük, szélesítsük.


Jézus hamarosan visszajön! Az idő egyre csak fogy. Vajon készen leszünk-e a ránk bízott feladatokkal? Megtalálja-e majd az ösvényt a szívünkhöz, hogy azon keresztül Isten országába vezessen majd bennünket? Imádkozzunk ma azért, hogy legyen elé erőnk, bátorságunk és elszántságunk az út építéséhez, kapcsolataink rendezéséhez, büszkeségünk, gőgösségünk letöréséhez, az alázat ösvényének szélesítéséhez. Isten segítsen, hogy egy kiegyensúlyozott életutat tudjunk munkálni az Ő Szentlelkének segítségével, úgy a magunk, mint embertársaink életében.

csütörtök, június 18, 2009

Hitből fakadó megelégedettség

" Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta,>>soha nem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra." Zsidókhoz írt levél 13:5 (Újszövetség, egyszerű fordítás)


Amikor először elolvastam fenti idézetet, egy film jutott az eszembe. Ennek a filmnek a címe az Ördög ügyvédje, és a főszereplő valóban azzá válik a történet végére. A hatalom és pénz utáni éhség addig hajtja, amíg ott találja magát a szakadék szélén. Az emberiség naponta kerül a szakadék szélére, mert önző érdek fűt minket. Mindent felteszünk egy lapra, és az ördög nagyon jól tudja- nyert ügye van.

Gyakran észre sem vesszük, mint Krisztus váró keresztények, hogy mi is ott vagyunk karnyújtásnyira a szakadéktól. Van egy angol ének, ami kifejezi azt, hogyan szoktunk önző módon Isten felé fordulni. "Én Atyám, ki vagy az én mennyemben, szenteltessék meg az én nevem, legyen meg az én akaratom, mint a mennyben, úgy a földön is."Ezt mondjuk sokszor nem? A levél irója kicsit erre is utal. Elégedjünk meg ezzel, amink van, de akarjunk többek lenni, többnek látszani, mint aminek Isten megteremtett minket. Ne csak a mi akaratunk, vágyakozásunk legyen a legfontosabb, hanem az, hogy az Istenre bizzunk sorsunkat. Mert Ő megígérte, nem hagy cserben.

Ezzel kapcsolatban van egy személyes élményem. Villanykályhás a fűtés az albérletemben. A téli hónapok egyikén egy olyan magas számla jött ki, ami elvitte volna az egész fizetésemet. Mindezt szombat reggel közölte velem a tulaj, ami igencsak megzavarta az egész szombati napomat. Valóssággal reszkettem a félelemtől, hogy most mi lesz. De megprobáltam Istenhez imádkozni, éspedig azt mondtem neki "Uram, tudod, h nem jó szívvel jöttem ebbe a lakásba, másra vágytam, de csak ez volt kiadó. Kérlek oldd meg a számladolgot. Ha lehet ne kelljen kifizetni,de ha valamit megis meg akarsz tanítani ezen keresztül nekem, akkor irányítsd úgy, hogy a legjobb legyen." A legjobb volt. A tulajjal megegyeztünk, h rendre törlesztem neki az összeget. Ritkán találni ilyen bérbeadót!

Isten sokkal jobban intézi a dolgokat, mint ahogyan mi tennénk. Megelégedve és rábízva mindent, igazán növekedni tudunk a gyermeki hitben. Isten elvesz tőlünk dolgokat, hogy sokkal értékesebbet adjon annál. Sokan szenvedtek mostanában kárt a jégeső miatt. Isten megengedte, talán azért, hogy a semmiben is bízni tudjunk benne, és ne mondhassa Sátán ránk, amit Jóbra mondtott.

Én bízni akarok ma is, a gondoskodó Istenben. Te is? Szeretném, ha ma Isten vezetne, miközben utazom, tervezek, szervezek...Kérem Istent, hogy megelégedéssel végezzem a mai napot, és tudjam, munkámmal hozzájárultam egy kicsit a másik életének megjobbításához. Nézz fel az égre ma reggel, és vedd észre mindazt, amit Isten már amúgy is neked adott. Tanuljunk meg "nyitott szemmel" imádkozni, vagyis LÁTNI. Látni a csodát, a kapcsolatot, a hitet...

szerda, június 17, 2009

Átmeneti szenvedés, örök dicsőség

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
(Pál apostol második levele a Korinthusbeliekhez 4. fejezet 17-18. vers)
Egy alkalommal az egyik gyülekezetben a lelkipásztor több szombaton át, mintegy sorozatban feldolgozva prédikált Jézus második eljöveteléről és az azt megelőző jelekről, melynek része a rostálás, az üldözés, és természetesen a szabadulás. Azonban, amikor külön az utolsó idők nehézségeiről beszélt, többen megjegyezték, hogy ők nem akarnak szenvedni.

Igen, a valóság az, hogy a mai keresztények többsége nem akar szenvedni, nem akar nehézségekbe ütközni hite megélése kapcsán. Persze ez nem csoda, hiszen, más a társadalmi helyzet, mások a kihívások, ma nincs fizikális üldözés, nem kell az arénákban meghalni Jézusért, de sajnos az a lelkesedés sincs már meg bennünk, mint az akkori hívőkben.

Más gondok gyötörnek tehát minket, mint az első századok tanítványait, és számunkra ezek a világ legnagyobb problémái. Mi ezek elől menekülünk a kisebb ellenállás felé. Amikor pedig megpróbálkozunk az árral szemben úszni, rövidesen belefáradunk az erőlködésbe és feladjuk.

A fenti bibliavers úgy tűnhet, mintha a keresztény embernek mazoistává kell válnia, de nem erről van szó. Nem nekünk kell keresni a fájdalmakat, nem nekünk kell előidézni az üldözést.

A mi célunk, hogy jobban megismerjük Istent, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. S ha ezért hátrányos helyzetbe kerülünk? Mondhatni mindennek ára van.

Aki sportol, a cél elérése érdekében összeszorított fogakkal tűri a fájdalmat. Lemond a kedvenc ételeiről, kevesebb időt tölt családjával, edz, fejleszti izmait a néhány másodpercnyi dicsőségért.

Gondolkodtál már azon, hogy neked mennyit ér a mennyország?

Az apostolok megértették, hogy semmi földi öröm, vagy cél nem ér fel Isten ígéreteivel. Semmi sem lehet olyan drága itt a földön, amit Jézusért szemétnek ne ítélnének.

S ha Krisztusért szenvedni kell, legyen példa, ahogy ők viselkedtek:

„miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” (Apcsel.5:40-42)

hétfő, június 15, 2009

Minden könny eltöröltetik

„…Íme az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Jelenések könyve 21:3-4

„A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindnet teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 602.o.)

Azért nagyon nehéz a mennyről beszélni, mert a most megtapasztalt valóság kevés kiindulópontot ad ehhez. Bár ismerjük a teremtés és újjáteremtés utáni Éden leírását, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy igazán el tudjuk képzelni. Hiába nézegetünk ezer képet is egy számunkra ismeretlen helyről, az ott átélt személyes élményeket semmi sem pótolhatja. Egy-egy nyaralás, vagy utazás előtt elképzeljük a ránk váró dolgokat, magunk előtt látjuk a tájat, vagy az épületeket, meghallgatjuk mások beszámolóit… és mikor odaértünk mindezt egy pillanat alatt elsöprik a bennünket ért benyomások. Érezzük a hely atmoszféráját, az illatokat, halljuk a zajokat, megérintjük a különböző dolgokat.

János apostol által Isten azzal segít, hogy elmondja mi lesz ott, ami jelenleg itt nincs, és hogy mi nem lesz ott, ami most mindennapos.
Ami ott lesz, de most még nincs (csak a fenti szakaszra szorítkozva):
- Isten személyes jelenléte. „maga az Isten lesz velük”. Utoljára az Éden kertjében volt együtt Isten az emberrel, de most még ennél is nagyobb kiváltságunk lesz: Isten lakhelye lesz a föld. Ideköltözik a mennyből. Nem lesz szükség helyettesre, közbenjáróra. Nem lesznek akadályok, nem lesz távolság. Úgy beszélhetünk teremtőnkkel, mint most bármelyik emberrel.

Ami ott nem lesz, de itt van:
- A halál és annak minden átka. Azért nincs ott halál, mert nem lesz bűn sem. „A bűn zsoldja a halál…” mondja a Biblia (Róma 6:23). A bűn átka a halál, a könnyek, a gyász, a szenvedés minden formája. Krisztus legyőzte a halált, a lényeg mégis az, hogy a bűnt győzte le.

Végül egy elgondolkodtató dolog. Isten országának lényegi részét már most is élvezhetjük. Közösségünk lehet Istenünkkel, ill. győzhetünk a bűn felett. Mindkettőt Jézusnak köszönhetjük, mert ő az akit úgy hívtak, hogy „Velünk az Isten”, és ő az, aki hit által „elveszi a világ bűneit”. Aki hisz őbenne, „ha meghal is él”.

vasárnap, június 14, 2009

Belső megújulás

„újuljatok meg lelketekben és elmétekben”
Efézusbeliekhez írt levél 4:23

Milyen hatalmas Isten kegyelme! Elszomorodtunk már, hogy nem úgy sikerült egy-egy megnyilvánulásunk vagy tettünk, mint szerettük volna? Elkeseredtünk már, látva, hogy nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk? Gondoljuk végig ezeket az igéket. Milyen hatalmas Isten kegyelme!

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (22-24 versek)

Isten a figyelmünkbe ajánlja, hogy ne keverjük össze önmagunkat a ruhánkkal. Igaz ugyan, hogy a világban a ruha teszi az embert, de Isten előtt nem. Isten ugyanis a szívet vizsgálja és nem kever össze bennünket „óemberünkkel”. Arra biztat bennünket, hogy ezt csalárdságával és gonoszságával vessük le, mint egy rossz gúnyát. Isten számára ugyanis mi azok vagyunk, akikért Jézus életét adta.

Figyeljünk inkább a lélekben és elmében való megújulásra! Hiszen ez az igazi terület, amire oda kell figyelnünk. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23) Isten arra hív ma bennünket, hogy egész valónkkal ismerjük el és éljük meg, hogy az övé vagyunk: Isten gyermeke, akit annyira szeret. És ha így van, akkor vegyünk fel olyan ruhát, ami illik hozzánk!