Bocsáss meg!
Oh ne haragudjál Uram felettébb, és
ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te
néped vagyunk.
Tudod
melyik a két legnagyobb hatalommal bíró és egyben a két legnehezebben
kimondható szó?
Az
egyik szó: Szeretlek. Amit én is oly félénken, elcsukló hangon vetettem oda az
első randevún, és azóta is oly nehezen és ritkán mondom ki.
A
másik szó: Bocsánat. Amit szüleim próbáltak ugyan belém verni – mert zsigerileg
hiányzott belőlem – „kérj szépen bocsánatot”, mondogatták, de olyan ciki, olyan
megalázó, olyan…, bizony, még Istentől is többet kérem a mindennapi kenyeret, a
gyógyulást, az áldást, mint bocsánatot.
Pedig
mennyivel más lenne ez a világ, mennyivel más lenne az életem, mennyivel más
minőségű kapcsolataim lennének, ha többet használnám ezt a két szót: Szeretlek és
Bocsánat.
S
persze, ahogy a szeretetet sem csak szavakkal lehet kifejezni, több
szeretetnyelv van - (Itt
jegyzem meg, csak így zárójelben, az ’Öt szeretetnyelv’ című közismert könyv
szerzőjének, Gary Chapmannak van egy ’A bocsánatkérés 5 nyelve’ című műve is.
Az első nyelv a fájdalom kifejezése: ’Sajnálom’, a második, a felelősség
vállalása: ’hibáztam’, a harmadik a kárpótlás: ’mivel tehetném jóvá?’, stb. Mely
talán azért is kevésbé felkapott, mint a szeretetről szóló ötös, mert
bocsánatot kérni nehezebben megy.) - és maga Szentírás is azt írja: „ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem
cselekedettel és valósággal.” (1Ján.3:18), ugyanez igaz a bocsánatkérésre is.
Mert
hiába mondom a másiknak, hogy szeretlek, ha közben folyamatosan rugdosom a
bokáját és hiába ismételgetem bocsánat, ha ugyanúgy fájdalmat okozok neki.
Uram!
Kérlek, segíts, hogy többször és jól használjam e két szót!
Szeretlek!
Bocsáss
meg!