Csak amire képesek vagyunk

"Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."

Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. fejezet 13. vers

Két kisebb gyermekünk hegedülni tanul. Aki próbálta már, tudja, hogy nem egy egyszerűen kezelhető hangszerről van szó. Meg kell tanulni helyesen tartani a hangszert, a vonót, aztán meg kell szokni az ujjaknak, hogy hol vannak a hangok a húrokon, és így tovább. Ezért az első dalok, amiket játszanak, olyanok, hogy ne is kelljen lefogni a húrokat. A következőkben csak egy ujjal, utána egyre többel, s ahogy fejlődnek, egyre változatosabb dallamokat tudnak kicsalogatni a hangszerből. A hegedűtanár mindig a fejlődésüket segítő, a képességeiknek megfelelő darabokat gyakorol velük, még ha ezek akkor nehéznek is tűnnek nekik; és aszerint alakítja a fellépéseiket is. A házi, zeneiskolai koncerten mindenki előadja, ameddig eljutott, amit tud, és csak azokat nevezi be a nagyobb stresszel, és több gyakorlással járó városi, megyei, vagy országos versenyekre, akiket érettnek gondol erre.

Mi, lelki emberek, mindannyian olyanok vagyunk, mint a kis hegedűtanulók. És van egy nagyszerű Tanárunk: Isten, aki pontosan tisztában van a képességeinkkel, a lelki alkatunkkal. Ő szeretettel és odafigyeléssel tanítgat minket, és pontosan a nekünk megfelelő nehézségű "dallamokat" igyekszik velünk begyakoroltatni, mert nem akar túlterhelni az élet küzdelmeivel. Csak olyan "fellépésekre nevez be", olyan próbákat, kísértéseket enged meg, amikre szükségünk van a jellemünk fejlődéséhez, és amiknek meg tudunk felelni - na nem feltétlenül a magunk erejével, de az övével igen.

Mi persze, akik szenvedő alanyai vagyunk ezeknek az eseményeknek, gyakran egyáltalán nem érezzük úgy, hogy szükségünk van rájuk. És eljön majd az idő, amikor szabadok is leszünk ezektől a küzdelmektől. Azonban addig is: bízzunk nagy Hegedűtanárunkban, aki felkészít a fellépésekre, és képessé tesz rá, hogy szépen hegedüljünk, akár nagy közönség előtt is, még nehéz darabokat is! S minél jobban rá tudjuk bízni magunkat, minél inkább partnerei vagyunk a gyakorlásban, annál kevesebb lesz a görcsösség, és annál több a játék életünk nagy zenedarabjában, melynek továbbra is lesznek viharos, szomorkás és vidám tételei is.