Okos vagy, vagy bölcs?

"Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap."

A bölcsek kora hanyatlóban van. A XX. század második felében uralkodóvá vált egy irányzat, melyet úgy szokás emlegetni, hogy posztmodern, vagyis a modern utáni kor. Ez a kor hivatott leváltani a modern világot, melyben minden igazságot a tudomány volt hivatott megállapítani. Sőt a modern kor arra vállalkozott, hogy megváltja a világot, és a legjobb világok legjobbikává változtatja, mert az ember képes jobbá válni az értelmes gondolkodás által. Aztán jött a második világháború, és minden álomképet összezúzott... Így aztán ment a levesbe a tudományba vetett vakhit, sőt, úgy általában minden hit valami nagyobban, valami jobban, beleértve a kereszténység megváltástörténetét is. A bölcsek megbuktak, és az új felfogás szerint - elnézést az egyszerűsítésért és redukcióért - marad a kérdés, hogy mi a jó és a hasznos nekem, miért érdekelne az, hogy régen mit és miért mondtak a bölcsek?

A Biblia bölcsességfogalma azonban nem egy elvont, elméleti bölcsességet takar, és ha ismerné a XXI. századi ember, akkor - megkockáztatom - neki is tetszene. Először is: "Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát..." (Péld. 14:8). Így a Biblia lapjain bölcs a tapasztalt, ügyes mesterember, aki elkészít egy élhető házat, egy használható szerszámot, egy asztalt, egy szép szövetet, vagy épp célba vezet egy hajót matrózként. A bölcsesség mindig kapcsolódik a teremtéshez: az ember létrehoz valamit, ami jó, ami másoknak hasznos, ami segíti az életet, mint például egy jó tanács.

Ha ez a bölcsesség, akkor nagyon sok bölcs asztalost, bölcs kőművest, bölcs tanárt, bölcs sofőrt, bölcs tanácsadót, sőt még bölcs politikust is ismerek, viszont bölcs embert keveset. Tegyük a szívünkre a kezünk és valljuk be: bizony elkövettünk már sok hibát a saját életünkben: egy rossz döntést, egy rossz szót, egy rossz tettet... Van valami bennünk, ami fellázad a bölcsesség ellen, vagyis az ellen, amit amúgy hosszú távon magunk is igaznak és jónak tartunk józan pillanatainkban. Néha megesik, hogy már magunk is jól tudjuk, hogy ezt nem szabadott volna így tenni, és hogy mi lenne a bölcs tett, amivel jó irányba tudnánk fordítani az életünket, a kapcsolatainkat, az egészségünket, a karrierünket, de mégsem megy. Kiterjesztjük ezt a felismerést a világunk aktuális kérdéseire: a természet pusztulására, az emberek kizsákmányolására, a mértéktelenség miatt elszabaduló vírusokra, és ahogy ez a felismerés ránehezedik a mindennapokra, bennünket is megcsap a Prédikátor könyvének letargiája: "Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! ... Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. "

Mert a bölcsesség nem a miénk, nem emberi produktum, hanem a Teremtő Isten tulajdonsága, amit megoszt velem, hogy megtaláljam a helyem a világban, és kialakítsam az egyensúlyt embertársammal, a természettel, és vele, akitől az életet kaptam. Abból a tudásból ered, amit a vele megélt kapcsolat tud kitermelni, ami képes felülemelkedni a mindennapok bosszúságain, az emberi hibákon, és a gonoszság minden formáján, hogy az életet szolgálja.

Ma bölcs leszel, vagy megelégszel az okossággal?