Isten oltalmában

„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.”

(Zsoltárok könyve 91:4)

Egy zsoltár, melyet még az Ördög is idézett, mikor Jézust megkísértette a pusztában. A templom tetején állva emlékeztette Jézust arra, hogy Isten „angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd a lábadat a kőbe.” (Máté 4:6) Jézus nem ugrott le – nem így kellett meghalnia.

A mesék világában újra és újra megjelennek a sebezhetetlen, különleges képességekkel megáldott hősök. A számtalan variációk valójában egyfajta „szupermen”-ek különböző megtestesítői. Azt gondolom, sokan megelégednénk jóval szerényebb képességekkel is, különösen akkor, mikor az influenza sorra dönti ágyak az embereket. Sokan jól megélnek abból, hogy bizonyos védelmet, oltalmat kínálnak fel a betegségekkel, károkkal, kiszámíthatatlan eseményekkel szemben.

Nincs is abban semmi baj, hogy a gyenge, esendő, sebezhető ember biztonságra vágyik. A baj akkor van, amikor rossz helyen keressük ezt a biztonságot. Akinek volt már dolga a biztosítójával, az valószínűleg megtapasztalta, hogy a baj esetén előkerülő apró betűs részek miatt közel sem kap olyan segítséget, mint amire számíthatott volna.

Vajon Isten megvédi az övéit? A bibliai történetek azt mutatják hogy, igen. Példának okáért gondoljunk csak Noéra, Ábrahámra, Mózesre, Jákóbra, Józsefre, Dánielre és társaira… vagy sok más személyre, akik átélték Isten különleges gondviselését a nehézségek között is.

Vajon Isten minden esetben megóv bennünket a bajtól? Újra csak a bibliai példára hivatkozva, azt kell mondanunk, hogy nem. Ábel, Jób, István, Pál vagy tanítványok történetei kijózanítóan hatnak. Még nem a mennyben, vagy az új földön élünk. A fájdalomtól, szenvedéstől, bűntől és haláltól mentes élet csak ezután vár ránk. Addig időnként bajba kerülünk, küzdelmeink vannak, és várjuk a végső szabadítást.

Mégis, a zsoltár üzenete békességet és reménységet ad. A 14. vers azt írja: „mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.”

Úgy érzem, a lényeg ebben van: ragaszkodom-e Istenhez mindenek felett? Ismerem-e őt igazán? Ha ismerjük Istent, tudni fogjuk, hogy istenkísértés tudatosan veszélybe sodorni magunkat, és aztán kérni a gyors segítséget.
Ha hozzá ragaszkodom, akkor nem az a lényeg, hogy mi történik velem, hanem az, hogy Ő velem van. Ez a megváltás (megszabadítás) lényege is: Istennel lenni. Nála pedig biztonságban vagyunk.