A hit fontossága
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni;
mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik
és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”
mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik
és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”
Zsidókhoz írt levél 11:6
A zsidókhoz írt levél tizenegyedik fejezete a hitről szól. Itt találjuk azoknak a bibliai embereknek a sorát, akiket egy dolog kapcsolt össze, a HIT. Olyan hit Istenben, ami képessé tette őket arra, hogy földi életük során előnyökről tudjanak lemondani, áldozatokat, szenvedést, sőt a halált is felvállalják Isten ügyéért.
Ma keresztény világban élünk, bizonyára jól ismerjük ezt a jelszót: „Keresztény Magyarország”. Ahogyan régen természetes dolog volt, hogy az emberek a párt tagjai voltak, s rendszeresen pártgyűlésre jártak, ma éppolyan természetes, hogy a lakosság többsége keresztény, és rendszeresen templomba, gyülekezetbe jár. Ma divat vallásosnak lenni.
A vallásosság és a hit szerencsés esetben együtt járnak, de sajnos nem midig van ez így. Jézus szavait így olvashatjuk Lukács evangéliumában: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lukács 18:8). Jézus újbóli visszajövetele előtt, az ige szerint, habár vallásosak lesznek az emberek, de a hit mégis hiányzik majd nagyon sokak szívéből.
A hit az, ami kedvessé tesz minket Isten előtt. Hit nélkül nem lehet az Úrnak „tetszeni”, vagyis semmilyen áldozat, tett vagy vallásos cselekmény nem tehet bennünket kedvessé Isten előtt. A vers így folytatódik: „hinnie kell, hogy ő létezik…”. Ennek a kritériumnak nagyon sok ember megfelel. Nagyon keveseknek nincs ugyanis valamiféle istenképe. Sokan hisznek Istenben, vagy egy valakiben, aki hatalmasabb az embernél, valakiben, aki mindent irányít, kormányoz.
Az ige azonban még egy kritériumot megfogalmaz: „hinnie kell, hogy […] megjutalmazza azokat, akik őt keresik”. Itt úgy látjuk Istent, mint aki jutalomban, illetve ezzel együtt büntetésben részesít majd minden embert. Ennél a pontnál többeknek komoly gondja támad. Nem hiszik ugyanis, hogy Isten ítéletet fog hirdetni a történelem végén. Sokan úgy élik életüket, - sajnos még keresztények is, mint akik nem hiszik, hogy tetteikért majd felelniük kell a Mindenható Isten előtt. A Biblia viszont világosan tanít erről: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Korintus 5:10).
A hit nem csak ezt jelenti: elhiszem, hogy van Isten. A hit ezt is jelenti: mivel hiszem, hogy Isten szeretetből megváltott engem, viszontszeretetem kifejezése jeléül engedelmeskedem akaratának. Élő hitből fakad az a felismerés is, hogy nem rendelkezem önmagammal: „Avagy nem tudjátok-é, hogy … nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Korinthus 6:19-20). „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Péter 1:18-19). Hinni, hogy Isten az én Uram, s így Ő az én parancsolóm is, ez a HIT.
A hit továbbá az a kéz, amivel ebben a nyomorúságos világban Istenbe kapaszkodhatunk, s amely felemel minket a Mindenható dicsőséges jelenlétébe! Imádkozzunk ma reggel azért, hogy élő hitünk legyen Megváltó Istenünkben, s merjünk engedelmeskedni akaratának.
Érdekes párbeszéd...
