Örökkévaló szeretet

„A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.”
(Jeremiás próféta könyve. 31. fejezet 3. vers)

Sokszor az a gondolat kísérthet meg bennünket, hogy Isten csak bizonyos helyzetekben siet a segítségünkre és életünknek vannak olyan pontjai, amikor Isten eltávolodik tőlünk és magunkra hagy bennünket. A szövegünk szűkebb jelentése is erről szól. Isten népe éppen a babiloni fogságban szenved, amit Istentől elszakadt életüknek köszönhettek. Sokan úgy gondolták, hogy Isten végleg elfordult népétől és magára hagyta, és hogy a babiloni fogsággal éppen az a célja, hogy az szépen lassan felőrölje őket. Istennek azonban a nehézséggel nem az a célja, hogy elpusztítsa a népét, hanem, hogy ráébressze a bűn valódi gyilkos mivoltára. Isten a népe fent említett önsajnáló és az ő szeretetéről elfeledkező gondolkodást akarja megcáfolni ezzel a kijelentéssel: „A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen”. Noha megengedi a bűnünk vagy hibánk következményeit életünkben, de ezt a kegyelmével és szeretetével tompítja. Célja az, hogy elhagyatottságunkban felismerjük, hogy rajta kívül nincs más, aki szeretetet és hűséget tanúsít irántunk. Irántunk való szeretete már akkor megmutatkozott, amikor még meg sem értettük és Krisztus értünk való halálában lett így nyilvánvaló. „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm. 5,8). Így bármilyen körülmény is adódik az életünkben, bizalommal és hittel mondjuk: Az Úr örök szeretettel szeret és magához von bennünket hűségesen!