Igazság és megváltás
„Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által”
(Ézsaiás könyve 1. fejezet 27. vers)
Ézsaiás az Ószövetség evangélistája, számomra a rendíthetetlen és a szilárd hit mintaképe, egy olyan korban, amikor mondhatni a legnagyobb volt a hitehagyás, a szegények az árvák és az özvegyek kisemmizése (1:17), amikor pogány isteneket imádó királyok uralkodtak a népen, akkor hinni egy jobb korban és egy megjavult népben, elképzelhetetlen álmodozásnak tűnt és tűnne ma is.

„No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr!” – írja Ézsaiás (1:18).

Én még sohasem voltam bírósági tárgyaláson, de valószínűleg egyetlen földi ítélő testület sem lenne, mely jóváhagyná a próféta által közvetített ítéletet.

A vádlottak padján ott áll a nép, amely bizonyítottan bűnökben él, aki hűtlenné vált Istenéhez. Ebben a helyzetben mindannyian lelkiismeret furdalás nélkül meghoznánk a jogos döntést, vagyis, hogy ez a nép többé nem tartozik az Örökkévalóhoz, ezt a népet el kell vetni. Az ilyen embereknek semmi keresnivalójuk Isten Országában, sem a gyülekezetben, sem a …

De mit mond az Ige? „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (1:18) Isten nem ítéli el a bűnt, hanem megmagyarázza? Nem ítéli el a ’fekete gazdaságot’, hanem kifehéríti?

Nem! Ez az ítélet igenis elítéli a rosszat, de úgy teszi meg, hogy az ember megláthassa az igazságban a megmentő kegyelmet. Igazán az isteni ítélkezés nem is egy bírósági tárgyaláshoz hasonlít, hanem inkább egy szülői számonkéréshez. Hiszen a Bíró elfogult a vádlottal szemben, olyannyira szereti, hogy életét adja érte.

Ahogy Ézsaiás korában sem külső szemlélőként nézte a nép vergődését, ugyanúgy ma sem közömbös neki sorsunk alakulása. Ő a mi Atyánk, aki könyörögve int. Nem szól bele erőszakkal döntéseinkbe. Megszólít, elmondja kéréseit és rajtunk áll, hogy hallgatunk szavára, vagy megyünk tovább a saját fejünk után.

Mielőtt ma bármit tennél, gondolkozz el terveiden és tetteiden és gyönyörködj abban az igazságosságban, melyben a megtérők részesülnek:
„Krisztussal úgy bántak, ahogy mi érdemelnénk, azért hogy úgy bánjanak velünk, ahogy Ő érdemelné. Elítélték bűneinkért, amelyben semmi része nem volt, hogy megigazulhassunk az Ő igazságossága által, amelyben semmi részünk sincs. Azt a halált szenvedte el, amely a miénk lenne, hogy mi azt az életet kaphassuk, amely az Övé.” (E.G.White, Jézus élete 16.o.)