Az eredeti kóla receptje
"Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr."
Milyen íze van a másolatnak?
Vannak dolgok, amiket egyszerűen lehetetlen utánozni. Az egyik ilyen dolog a kóla. A világon kétféle ember van, az egyik a "pirosat", a másik a "kéket" szereti. Már csak önmagában az, hogy egyik márkát sem neveztem meg az előző sorban, mégis a szemed előtt látod, sőt, lehet, hogy a szádban érzed őket, azt jelenti, hogy a fekete, meghatározhatatlan ízű, szénsavas üdítőital, mint olyan, mára már kulturális és kulináris alapvetésnek számít. Noha mindkét piacvezető üdítőital gyártó cég hét lakat alatt, földalatti széfben őrzi a saját termékének receptjét (szó szerint!) ez nem akadályozza meg, hogy kisebb gyárak is megpróbálkozzanak másolatok előállításával, de talán többnyire egyetérthetünk benne: az eredetit egyik sem közelíti meg. Vakteszten is zongorázható a különbség, a másolat nem hitet el senkit, egyértelmű, hogy melyik az eredeti. A fémes utóíz, a nem odaillő, szúrós illat jelzi, hogy ez nem kóla, csak "kóla jellegű üdítőital".
Minden recept végkimenetele attól függ, hogy mit tettünk bele a főzés során. Van az a vicc, amikor megkérdezi a feleség a férjétől, hogy milyen az ebéd, a férj pedig a tányér fölött rögtön rávágja: "Nagyon jó ez a mákos guba!" A feleség értetlenül válaszol: "De hiszen én paprikás krumplit főztem!" Mire a férj: "Ja, annak nem jó!"
Így van ez az evangéliummal is. Úgy, ahogy a felnőttet nem lehet becsapni a hamis kólával, a gyermek számára alapvető fontosságú tejet is szinte lehetetlen utánozni. Péter tehát ehhez a hasonlathoz nyúl, amikor a hívek keresztény életét próbálja helyes mederbe terelni. Attól, hogy valami fekete, édes és szénsavas, még nem kóla, attól, hogy fehér és hideg, még nem tej, és attól, hogy azt mondjuk rá, hogy "keresztény", még nem örömhír, evangélium és különösen nem krisztusi.
A gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység, rágalmazás lehet jó. Én magam nem tudom, mitől, és hogyan, de emberként annyira ragaszkodunk hozzájuk, hogy bizonyára kell legyen valamiféle hasznuk. Összevegyítve és felcímkézve őket, nagy túlzással készíthetünk valamit, amit talán úgy hívhatunk, hogy "kereszténység jellegű vallásosság". Elvétve van benne szeretet, és csak azokat a személyeket gyűlöljük, akiket sikkes gyűlölni, vagy csak szent körítésben rágalmazunk, de ezekre a kereszténység-másolatokra is jól illik a férj válasza: "Ja, annak nem jó."
Az igazi kereszténység hamisíthatatlan. A valódi evangélium megismételhetetlen, átírhatatlan, és a kólával ellentétben nyilvánosan elérhető a receptje. Hiszen Jézus Krisztus földi életével bemutatta az Atyát — a kereszténység prototípusaként járt-kelt köztünk, hirdetve az Isten Királyságát, és azt, hogy őt követve megtapasztalhatjuk, milyen a hamisítatlan kóla (vagy tej, kinek mi). Az eredeti receptben pedig nincs gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység, rágalmazás, képmutatás, pártoskodás, megalázás...!
Minden más csak másolat, és zongorázni lehet a különbséget.
