Kegyelmi ajándékok

"A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott."

Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezet 7. vers

Ez az egyik a Biblia nehezebben érthető mondatai közül. Ebben a fejezetben Pál apostol a kegyelmi adományokról, vagy más néven a Szentlélek ajándékairól ír. Ezek az ajándékok teszik képessé az erre nyitott embereket a hitben történő fejlődésre, és a hívők közösségét arra, hogy végezni tudják azt a szolgálatot, amelyet Isten bízott rájuk azokért, akik között élnek. Ahogy a levél folytatásból kiderül, ezek az ajándékok sokfélék.

Miért fontos, hogy felismerjük a Krisztustól kapott ajándékokat, és használjuk is őket? Egy mesével próbálom bemutatni. Egy napon az állatok úgy döntöttek, hogy az emberekhez hasonlóan olimpiát rendeznek. Megválasztották az olimpiai bizottságot, akik, hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhasson a nagy megmérettetésen, összegyűjtötték az állatokat, hogy együtt eldöntsék, hogy milyen versenyszámok legyenek.

A hal szájáról le tudták olvasni, hogy az úszást javasolja; a kenguru a távolugrást, a medve a birkózást, a ló a futást, a sas pedig a vitorlázórepülést ajánlotta. Miután mindenki elmondta a javaslatát, megegyeztek a sportágakban.

Az első versenyszám az úszás volt. A hal igazán remekelt, a medve is élvezte, és ő lett a második. A ló és a kenguru is célba értek, csak kicsit tovább kellett várni rájuk. Szegény sast viszont úgy kellett kihúzni a vízből, mert majdnem belefulladt. Miután elmúlt a rémület, következett a távolugrás. A kenguru elfelejtette az úszás során szerzett kudarcát, a ló is igazán jól teljesített. A medve is egészen jól megbirkózott a feladattal. A sast azonban három próbálkozás után ki kellett zárni a számból, mert a nekifutás után, amikor ugrott, reflexből mindig kinyílt a szárnya, és hát az ugye már repülés. Szegény hal, képzelhetjük mit produkált... A birkózás a medve nyerte, de szegény sasnak már az első fogásnál eltörte mindkét szárnyát. A futásban a ló lett az első, a kengurut ki kellett zárni, mert képtelen volt futni, mindig ugrálásra váltott. A hal persze megint rosszul járt. Végül eljött a vitorlázórepülés, a sas kedvenc száma, de a sérült madár nem tudott indulni, a többiek pedig, amikor meglátták, hogy milyen magas hegy szélén van a rajtkő, visszaléptek a versenytől.

Ha saját képességeinkre támaszkodva akarunk fejlődni vagy végezni keresztény szolgálatunkat, úgy járunk, mint ezek az állatok. Megsérülünk, összetörjük magunkat – lelkileg -, elveszítjük a kedvünket, és inkább visszakozunk, még attól is, amire egyébként képesek lettünk volna, ha addig nem akartunk volna olyan dolgokat csinálni, amihez nem kaptunk lelki ajándékot. Ha azonban felismerjük, hogy mire tett képessé minket Isten, akkor örömöt találunk a szolgálatban, fejlődünk, és áldás leszünk az környezetünk számára. Akkor élünk, mint hal a vízben, és szárnyalunk, mint a sas.

Mit juttatott számunkra Krisztus kegyelme? Kutassuk fel, ha eddig még nem bukkantunk rá! Biztosan találni fogunk valamit, mert Isten nem szűken szabja a kegyelmet!