Növekedni kegyelemben, ismeretben
„Hanem
növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak
ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”
Egy
gyermek megszületése az egyik legcsodásabb pillanat az életben. Megható látni,
ahogy szülei feledve a világrajövetel minden fájdalmát, mily nagy örömmel
fogják kezükbe és mily nagy gyengédséggel babusgatják, táplálgatják.
De
mivé lesz ez az öröm, ha a gyermek valami oknál fogva megáll a fejlődésben és
még tíz évesen sem tud beszélni, vagy önállóan járni, táplálkozni?
Akár
magunkat, akár a természetet szemléljük, világos, hogy ami egészséges, ami él,
az növekszik. S ugyanez az alapelv igaz a lelki életünkre is.
Fontos
és meghatározó pillanat az újjászületés, az alámerítkezés, amikor az ember megízleli
az élet Igéjét, amikor elkezdi tanulni, elkezdi forgatni a Szentírást. De, ha
tíz év múlva sem képes önállóan olvasni és imádkozni, akkor ott bizony a
testihez hasonló fejlődési rendellenességről beszélhetünk.
Azonban
a mai Igénk felhívása kapcsán a kérdés: hogyan növekedhetünk?
A
növekedés egyik összetevője a táplálék. Mennyei Atyánk a Szentíráson keresztül
a legjobb ’kenyeret’ kínálja nekünk, ami mellett persze manapság hatalmas a
választék. Így, sokszor mi döntjük el, hogy mit nézünk, mit hallgatunk, mit
olvasunk, hogy építő vagy romboló információt szívunk magunkba.
A
táplálékon túl aztán ott van a gyakorlás kérdése is. Ahogy a fizikai életben, a
táplálék nem cél, hanem eszköz, ahogy az étel által nyert energia segít
céljaink elérésében, munkában, sportban, stb. Az Isten kegyelmi ajándékait is azért
kapjuk, hogy szolgáljunk velük.
S
ahogy a növekedés a megfelelő táplálék bevitele és beépítése nyomán természetes
folyamat, úgy a Krisztusban való növekedés is azt jelenti, hogy a szentség
látszatának görcsös magunkra erőltetése helyett, egyre inkább elfogadjuk és
hagyjuk, hogy ott és akkor használjon bennünket, ahol, és amikor akar. Tudva,
hogy „hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak
napjáig” (Fil.1:6)