Szeretet és hit

"Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét."
Péter első levele 1:8-9

Körülbelül a terhesség felénél járt a feleségem, amikor azt mondta nekem, hogy még nem is találkozott a kisfiunkkal, még azt sem tudjuk, milyen lesz, de már nagyon szereti őt. Még mindig nem láttam, de én is nagyon szeretem. Már most, mindenek előtt.



Péter hasonló dologról ír. Azt mondja, hogy nincs szükségünk arra, hogy lássuk Istent ahhoz, hogy szeressük. Ha hit van, nincs szükség a láthatóra, azért, hogy szeressük Istent. Nem kell tapintanunk, érzékelnünk, hanem hinnünk kell. Ennyi az egész. De nézzük meg ezt az igét részletesebben is! Ez csak az első mondatrész.



Ahhoz, hogy higgyünk, nincs szükség érzékelésre. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy hogy hihetek Istenben, ha nem tapasztaltam még érzékszervileg. Azt válaszoltam, hogy ha már érzékeltem volna, akkor az nem hit lenne, hanem tudás. Itt a különbség. A tudás az, amikor bizonyítékom van rá, hogy igazam van, mert ki tudom számolni, mert meg tudom érinteni, látom a két szememmel. A hit más. A hit az, amikor érzem, de belül. Nem az érzékszerveim, hanem a szívem súgja, hogy létezik. Nem látom, de hiszek.



A szeretet az érzés, a hit a meggyőződés, de az öröm a jel. Nem véletlen, hogy Péter ezt írja utolsónak. Van egy dolog, ami összeköti Isten gyermekeit, ez pedig az üdvösség. Mindannyian elfogadtuk. Ez a cél. Ez az a terv, amit Isten már a bűnbeesés előtt kitalált, hogy megmentsen téged és engem. Az üdvösség az, amit azért talált ki, mert már akkor szeretett, amikor még a nagyszüleink sem voltak tervben. Ez az a személyre szabott ajándék, ami minden embernek lehetőséget ad, hogy visszatérjen Teremtője közelségébe. Ez az, ami miatt végtelen öröm kell átjárjon bennünket.



Az üdvösség a tiéd, ha szereted Őt, és hiszel benne, úgyhogy örülj!