Uram, Uram!

"Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."

Máté 7,21

"A hegyi beszédben Krisztus ezt mondta: "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7: 21). Az őszinteséget nem a szavak, hanem a tettek próbálják meg. Krisztus nem azt kérdezi az emberektől, hogy mit mondtok másoknál többet, hanem hogy "mit cselekesztek másoknál többet" (Mt 5 : 47). E kijelentésének: "Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13 :17) - nagy súlya van. A beszéd nem ér semmit, ha nem párosul megfelelő cselekedetekkel...

Az önigazultság nem megigazultság; és azoknak, akik ezt nem látják be, viselniük kell e végzetes tévedés következményeit. Ma sokan állítják, hogy engedelmeskednek Isten parancsolatainak, de szívükben nincs Isten iránti szeretet, amelyből másoknak is jutna. Krisztus arra szólítja ezeket az embereket, hogy munkálkodjanak vele a világ megmentésén, de nekik elég, ha csak mondják: "Én elmegyek, uram." És nem mennek. Nem dolgoznak együtt azokkal, akik Istennek szolgálnak. Restek...

Az egyház ünnepélyes fogadalmához csatlakozva megígérik, hogy követik az Igét, és szolgálják Istent, de nem teszik. Szálukkal mondják, hogy Isten fiai, de életük és jellemük az ellenkezőjét bizonyítja. Nem adják át akaratukat Istennek. Életük hazugság. Amíg az engedelmesség nem jár áldozattal, addig úgy tűnik, hogy teljesítik ígéretüket. De amikor önmegtagadást és önfeláldozást követel, amikor fel kellene venniük a keresztet, akkor visszahúzódnak. Kötelességtudatuk elsorvad, és Isten parancsolatainak tudatos áthágása szokásukká válik. Fülükkel talán meghallják Isten szavát, de lelkileg már nem érzékelik. Szívük megkeményedett, lelkiismeretük eltompult. Ne gondold, hogy Krisztus szolgája vagy, ha nem vagy kifejezetten ellensége! Ez önámítás. Ha nem használjuk fel Isten ajándékait, amelyeket azért adott, hogy Őt szolgáljuk velük - legyen az idő, pénz vagy bármi más -, akkor ellene dolgozunk. A névleges keresztények fásult, álmos tunyaságát Sátán felhasználja, hogy saját seregét erősítse, és a lelkeket a maga oldalára állítsa. Sokan, akik magukat Krisztus követőinek képzelik, jóllehet semmit sem tesznek érte, előnyhöz segítik az ellenséget. Mivel nem szorgoskodnak a Mesterért, és mivel feladatok elvégezetlenül, szavak kimondatlanul maradnak, Sátán hatalmába kerít olyan lelkeket is, akiket meg lehetett volna nyerni Krisztusnak. Krisztus nem tudja a hanyag, tétlen embert megmenteni. Az igazán megtért ember nem élhet dologtalan, haszontalan életet. A mennybe nem lehet besodródni. A lusta ember nem léphet be oda. Csak akkor leszünk alkalmasak a mennyek országára, ha erőfeszítéseket teszünk érte, és igazán igyekszünk megismerni törvényeit. Akik nem akarnak Isten munkatársai lenni a földön, azok nem fognak együttműködni vele a mennyben sem...

(Ugyanakkor) az ember bűnösségén semmit sem szépít az a tény, hogy nem képmutatóskodik. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha azonnal engedelmeskedünk, amikor a Szentlélek szól a szívünkhöz. Amikor szólít: "Eredj, munkálkodjál ma az én szőlőmben" - ne utasítsd el! "Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket" (Zsid 4: 7). Veszélyes dolog halogatni az engedelmességet. Lehet, hogy soha többé nem hallod meg a hívást...

Isten atyaként viszonyul népéhez, és atyánkként igényli hűséges szolgálatunkat. Gondoljuk át Krisztus életét! Az emberiség vezéreként és Atyja szolgájaként példájával megmutatta, hogy Isten minden gyermekének milyenné kell és lehet is válnia. Isten ma minden embertől Krisztus engedelmességét kívánja. Krisztus szeretettel, készségesen és önként szolgálta Atyját. "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem - mondta -, a Te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40: 9). Krisztus nem tartott semmilyen áldozatot túl nagynak, semmilyen munkát túl nehéznek annak a feladatnak az elvégzéséhez, amely jövetelének célja volt."

(E. G. White: Krisztus Példázatai, Szó és tett.)

Erkölcsi tanítás

„Add szívedet az erkölcsi tanításra, és füledet a bölcs beszédekre.”

Példabeszédek könyve 23. rész 12. vers

ÚGY ÉLJ

Úgy élj, hogy az egész világ

Figyeli minden léptedet,

Látja, hogy őszintébb, tisztább vagy,

S kutatja békességedet.

Úgy élj, hogy az egész világ

Ítéli minden léptedet,

Látja, hogy nem egyedül vagy,

S kutatja gyengeségedet.

                                    Úgy élj, hogy az egész világ

Benned, Jézust ítéli meg.

Szemükben ő nem több, csak az,

Akinek te képviseled.

 Bálint Zoltán

Csata és szeretet

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

Korinthusi 1. levél 16:13-14

Mintha egy hadvezér vezényszavait hallanánk:

– Vigyázzatok! – mindjárt becsapódik az ellenséges sereg.

– Álljatok szorosan egymás mellett! Pajzsaitok között ne engedjetek rést ütni!

– Legyetek férfiak! Meg ne hátráljatok!

– Majd ha kifulladt az ellenség első rohama, kezdjetek erős ellentámadásba!

Aztán pedig valami olyasmi hangzik el, aminek vajmi kevés köze van egy véres ütközethez:

– Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!

Mi köze egy csatának a szeretethez?

1983. szeptember 27-én a szovjet alezredes, Sztanyiszlav Petrov vette át a parancsnokságot a Moszkvától nem messze lévő műholdmegfigyelő központban. Feladata az volt, hogy folyamatos ellenőrzés alatt tartsák az USA légterét. Ha interkontinentális rakéták kilövését érzékelik, 25 percük van (a becsapódásig rendelkezésükre álló idő), hogy elindítsák az ellencsapást.

Éjfél előtt néhány perccel a műhold egy amerikai Minuteman rakéta kilövését jelezte.

– Ez téves jelzés – mondta Petrov alezredes. – Egy rakéta önmagában nem volna okos kezdés egy nukleáris megsemmisítő csapáshoz.

Néhány perc múlva azonban a műhold újabb 4 rakéta kilövését jelezi, egyenként tíz robbanófejjel (ezek pusztítása több százszorosa lett volna a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombáknak). Az altisztek egyre idegesebben szólnak Petrov alezredesnek:

– Cselekedni kell! Értesíteni kell Jurij Andropov pártfőtitkárt, hogy adja ki az ellencsapás parancsát.

Petrov újabb és újabb ellenőrző teszteket hajtat végre. Az idő egyre fogy. A pattanásig feszült helyzetben több tiszt már kiabálva és fenyegetőzve akarja utasítani Petrovot, aki azonban nem hagyja magát befolyásolni. Néhány kínos pillanat mérlegelése után elutasítja az ellencsapás elindítását. Pár perc múlva a számítógépeken leáll a riasztás. Mint utóbb kiderült, a jelenség oka a nap különös visszatükröződése volt az Egyesült Államok feletti vastag felhőrétegen.

Egy válságos katonai helyzetben két dolog kell a túléléshez: a gyors és a helyes döntés. Bármelyik hiánya katasztrófához vezethet, ahogy Sztanyiszláv Petrov helytelen döntése is oda vezetett volna. Itt van hát a kapcsolódási pont csata és szeretet között. Mikor az emberiség úgy döntött, föllázad Isten ellen és inkább a maga útján jár, a világ válságos helyzetbe sodródott. Ekkor – sőt már jóval előbb (1Péter 1:20) – Isten hozott egy gyors és helyes döntést: elhatározta, hogy akármi történik, ő akkor is szeretni fogja az embereket. E gyors és helyes döntés vezetett a Golgotáig.

Ebben az összefüggésben parancsol nekünk Pál apostol is. Hozzunk az életünkben egy gyors és helyes döntést:

Döntsük el mi is, hogy minden dolgunkat szeretetben visszük véghez!

Mondd el, mit tett Isten veled!

„Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.”

(Lukács evangéliuma 8. fejezet 38-39. vers)

Akárhányszor olvasom el ezt a történetet, mindig vegyes érzelmek töltenek el. Egyrészt csodálat, hogy Jézus nem törődve a korabeli előítélettel, áthajózik a pogányok Galileájába és meggyógyít egy magatehetetlen, tajtékzó őrültet, bemutatva végtelen szeretetét és hatalmát. Ugyanakkor olyan furcsa, hogy nemet mond, mikor a meggyógyult vele szeretne menni.

S tudom, mindez a misszió miatt, de akkor is… beleélve ez ember helyzetébe magam, kissé csalódott lennék… mikor jön valaki, aki megszabadít, meggyógyít, hála és öröm tölt el, és szeretném jobban megismerni, új életet kezdeni, akkor azt mondja: Nem. Menj vissza oda, ahonnan jöttél, ahonnan elkergettek, azok közé, akik még mindig rettegnek tőled, akiket tönkretettél, megbántottál, akikre szégyent hoztál…

Szomorúan és vágyakozva néznék az egyre távolodó csónakja után, de mivel Ő kérte, persze visszamennék, és elmondanám mit tett velem. S valószínű a közösség látva jelenlegi és korábbi állapotom közötti hatalmas kontrasztot, elgondolkodna, és talán hitre is jutna. Hát igen, ez a misszió…

De mi van azzal, (s valljuk be őszintén a hívők zöme ilyen) akinek nincs az életében ilyen mérvű változás, aki nem volt ördöngös, drogos, alkoholista, köztörvényes bűnöző, aki átlagos életet élve döbbent rá elveszett állapotára? Az talán maradjon csendben? Nem.

„Krisztus tanúbizonyságaiként el kell mondanunk, amit mi magunk láttunk, hallottunk, éreztünk. Ha lépésről lépésre követjük Jézust, jogunk van elmondani a lényegét annak az útnak, amelyen vezet minket. Elmondhatjuk, hogy tettük próbára ígéretét, s hogyan találtuk igaznak. Bizonyságot tehetünk, hogy megismertük Krisztus kegyelmét. Ez az a bizonyságtétel, melyre Urunk hív, s melynek hiányában a világ elvész.” (E.G.White: Jézus élete, 282.o.)

Ne hallgass, hiszen valakinek ma épp a te bizonyságodra van szüksége!

Tanítványnak lenni!

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

János evangéliuma 13. fejezet 35. verse

Azok, akik érdeklődnek Isten iránt, tanítványok szeretnének lenni. De hogyan legyünk jó tanítványok, és egyáltalán ki az, aki tanítvánnyá lehet

A tanítvánnyá válásnak 5 szintje van, és a mai reggeli szövegünk a negyedik szintet említi. Csak a teljesség kedvéért nézzük meg a többit is.

Először is, amikor a tanítványságról beszélünk, ne felejtsük el, hogy amikor Jézus elküldi a tanítványait, hogy tegyenek tanítvánnyé minden népeket, megkeresztelvén őket, majd tanítván őket (Mt. 28,19-20), akkor azt látjuk, hogy a tanítványok között voltak kétkedők is (Mt. 28,17). Tehát, ha úgy éreznénk, hogy van bennünk kételkedés, ez még nem kizáró ok a tanítványságból.

1.   „Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura.” (Mt. 10, 24-25)

Ez az első dolog, amit meg kell állapítanunk, és le kell szögeznünk! A tanítványság odaszánást jelent. Odaszánást a tanulás iránt és a Tanító iránt.

2.   „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom… Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk. 14,26-27,33)

A tanítvánnyá válás súlyos áldozatokkal jár. Sok lemondással jár, nehéz döntésekkel, de Jézus követésének ára van. Semmi, vagy senki nem választhatja el a tanítványokat a Mestertől. Tekintsük át az életünkben azokat a dolgokat, amik távol tartanak bennünket Istentől!

3.   „Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn. 8,31-31)

A tanítványság következő feltétele az, hogy Isten szavát megtartjuk. Nemcsak felületesen követjük Jézust, hanem teljesen. Ha teljesen átadjuk a szívünket Neki, akkor az igazság megszabadít bennünket a hamisságtól és így lehetünk Jézus tanítványai

4.   „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn, 13,35).

Ez abszolút bizonyítéka, annak, hogy tanítványok vagyunk. Ha nem szeretettel viszonyulunk egymás iránt, ha szívünkben harag és egyéb dolgok foglalják el a helyet a szeretet helyett, akkor nem lehetünk Krisztus tanítványai.

5.   „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” (Jn 15,8)

Az utolsó lépése a tanítvánnyá válásnak a gyümölcstermő élet!

Ezeket végigjárva válik valaki Krisztus tanítványává. Ez egy jó mérőeszköze annak, hogy mi melyik szinten, melyik lépcsőfokon állunk. Isten segítsen mindenkit abban, hogy Jézus igazi tanítványává váljon!