szombat, február 06, 2016

Dicsekedő


"És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem."

2 Kor 12,9

Amikor valaki dicsekszik minden esetben ellensúlyoz, kompenzál valamit. Az a gyerek, aki a játékaival kérkedik a suliban, valójában magányos és barátokat szeretne. Aki szépségével próbál hencegni, lehetséges, hogy belső ürességét takargatja, csakúgy, mint az, aki erejét fitogtatja, mert a matekfeladatot nem képes megoldani. Aki nagy vagyonára büszke lehet, hogy jellemhibáit rejtegeti.

Amikor dicsekszünk felnagyítjuk egyik pozitív tulajdonságunkat, hogy eltakarjuk vele azt, ami hiányzik belőlünk. Olyanok vagyunk ilyenkor mint Ádám és Éva, akik körülaggatták magukat faágakkal, hogy ne lássa meg Isten, hogy immár meztelenek és ne gyanakodjon, hogy elkövették azt a bűnt, amire előre figyelmeztette őket. Ezért a dicsekvés valójában önmegváltás, ami által magunkat próbáljuk megszervizelni, hogy mindaz, ami elromlott bennünk megjavuljon. De ahogy az első emberpár sem volt erre képes, úgy mi sem vagyunk azok. Lehet, hogy ideig - óráig takargathatjuk szégyenfoltjainkat és az is lehet, hogy páran valóban nem veszik észre, de előbb utóbb lebukunk majd, és akkor mihez kezdünk???

Pál a legjobb megoldásra hívja fel a figyelmünket, a kegyelemre. Hogyan lehetséges az, hogy egy gyarló, alkalmatlan ember is csodákat vigyen véghez? Hát Isten ereje által. Mert a hiányosságainkat nem a pozitív tulajdonságaink fogják helyettesíteni, sem helyrehozni, hanem maga Isten, az Ő kegyelme által! Az a kegyelem lényege, hogy Isten, pusztán szeretetből, csak azért mert kértük rá és nem azért mert megérdemeljük, mindazt, amit elrontottunk helyreállítja. Ezért Pál azt mondja, ha dicsekedni akarsz, akkor tedd ezt gyengeségeiddel, hibáiddal! Mutasd meg mindazt, ahol Isten kegyelme működik az életedben a magad és mások javára! Ha megteszed, megtörténik a csoda: a gyengeséged erővé változik.

péntek, február 05, 2016

Maradni vagy menni?

„Én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti addig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”
Lukács 24:49.
Van, akinek végre el kéne indulnia, de hezitál, jobb alkalomra vár, és egy-helyben topog. Van, aki meg sem várja, mit is kell mondania, és már fut, intézkedik, szervez. Jézus a fenti Igében egy egész életre meghatározó programot mondott el egyetlen mondatban.
Maradj a városban. Ne lóss-fuss össze-vissza. Várd meg, mit üzen neked az én mennyei Atyám. Szeretne felruházni, betölteni az Ő Szentlelkével. Szeretne szót adni a szádba. Szeretne felkészíteni a nehéz pillanatokra. Ülj le. Maradj veszteg. Ne tekintgess idegesen ide-oda. Figyelj Rá. Ő megígérte, el is fogja küldeni. Nem gondolod, hogy azért nem kapod meg, mert kapkodsz? Soha nincs időd. Olyan vagy, mint Márta. Sok dolgot végzel, de egy a szükséges, és azt Mária választotta. Leült az Úr lábához, és hallgatta Őt. Keresd meg a nap legcsendesebb óráját és tölts időt a te drága Teremtőddel. Szeretne felruházni, felkészíteni, erőt adni, Szentlelkével betölteni.

Viszont a mondat második része legalább olyan fontos. Miután felruháztattál mennyei erővel, indulj el! Ne késlekedj! Ne várj jobb alkalomra. Ne próbáld másra hárítani a bizonyságtevés, a szolgálat felelősségét. Téged küldött el az Úr. Indulj el végre. És munka közben, bizonyságtevés közben olyan örömmel tölt el, olyan boldog leszel, hogy az leírhatatlan. A mennyei erő semmi máshoz nem hasonlítható. Én már gyakran megtapasztaltam ezt. Kívánom neked is ezt a fantasztikus érzést. Először ülj le. Töltekezz fel, figyelj Rá. Aztán a kapott erővel indulj el! Ő veled lesz mindvégig!

csütörtök, február 04, 2016

Isten szolgálatában állni

„Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Pál első levele a korinthusiakhoz 3:9

Vajon mit jelent Isten szolgálatában állni? 

Egy régi anekdota szerint, amit még a nagypapám mesélt nekem, egyszer egy ember hazafelé kóválygott a kocsmából. Az út menti árok szélén azonban elvesztette az egyensúlyát, és belehuppant a gödörbe. Igen kellemetlenül érezte magát a vizenyős fűben, de nem volt ereje föltápászkodni. Ekkor megpillantotta a lelkipásztorát, amint éppen a kerékpárjával arra közeledik.
– Lelkész úr! Lelkész úr! – kiáltotta. – Segítsen nekem! Hiszen maga térített meg engem!
– Meg is látszik az magán! – válaszolta fejcsóválva a prédikátor, miközben megállt, hogy segítsen a részeg hívén.

Bizony meglátszik, ha olyan szolgái vagyunk Istennek, akik mindent elvégeznek, ami emberileg megcsinálható, de közben kihagyjuk a Mindenhatót. Habár Pál tudatában van saját és munkatársa feladatkörének, ezért íjra: „Én ültettem, Apollós öntözött”; nyomban hozzáteszi azonban: „de Isten adta a növekedést” (3:6). Aki Istennek szolgál, az nem akar senkit se megtéríteni; nem akar senkit sem hitre juttatni; nem akarja, hogy a másik ugyan úgy gondolkodjon, mint ő; és egyáltalán nem akar semmi olyat tenni, amivel büszkélkedhetne, mert jól tudja, hogy „az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja” (3:7).

Mit tesz akkor Isten szolgája? Ugyan azt, amit egy földműves: ültet, öntöz, és mindent megtesz, hogy olyan körülményeket teremtsen, melyek kedveznek a mag fejlődésének; ugyanakkor tudatában van annak, hogy a növekedést a Mindenható adja. Isten szolgája pedig sokat mosolyog, szívesen barátkozik, meghallgatja a másikat, segít, bátorít, jóval viszonozza a rosszat és mindent megtesz, hogy kellemes körülményeket teremtsen a környezetében élőknek; ugyanakkor tudatában van annak, hogy a lélekben bekövetkező változást a Mindenható viszi véghez. Ezért van az, hogy Isten szolgái alapvetően szerény emberek. Úgy segítenek az embereknek, hogy azok figyelme ezáltal Isten felé fordul.

Te milyen szolgája leszel ma Istennek?

szerda, február 03, 2016

Testvérek



Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek /héb. és gör. rabbi - tanító/, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak /héb. av, vagy gör. pater - atya, apa/ se hívjatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Doktoroknak /héb. manhig vagy gör. katégétész - vezető, vezér/ se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.”
(Máté evangéliuma 23. fejezet 8-10. vers)

Akik ismernek, tudják, hogy lételemem a kerékpározás és a futás. Így, a győri körzetbe költözésünket követően szinte azonnal felkerestem egy nívós helyi futóklubot, akikkel azóta is együtt edzek, versenyzek.

Emlékszem, az első alkalommal körbeálltak és kérdezgettek; honnan jöttem, miért költöztem Győrbe, mivel foglalkozom. S mikor említettem, hogy adventista lelkész vagyok és ez az új szolgálati helyem, láttam kissé zavarba jöttek, csendben konstatálták a dolgot, majd mentünk futni.

Aztán a következő alkalommal páran kicsit félve odajöttek, hogy nem tudják tulajdonképpen, hogyan szólítsanak; atya, tisztelendő, tiszteletes, lelkész úr… S mikor mondtam, hogy Szilárdnak hívnak, ez a nevem, és ők is szólítsanak így, nálunk ez a megszólítás; szintén furcsán néztek és nehezen fogadták el, sőt van, aki tiltakozásom ellenére, még most is atyának hív…

Ami mai igénk fényében mindebből számomra kitűnik, hogy a bűnös emberi természet rajong rangok, címek, és méltóságteljes megnevezések eléréséért. Úgy gondolkodva, hogy a dr. phd. sir. stb. előjelűeknek, vagy bizonyos foglalkozásúaknak, gazdagabb társadalmi osztályba tartozóknak nagyobb tiszteletet kell adni, illetve a másik oldalról elvárni, mint a többieknek.

Pedig Jézus ebben a fejezetben arra is figyelmeztet, hogy mindannyian kaptunk értelmet, belátást az Ő megismerését illetően, tehát nem mentegethetjük hanyagságunkat (nem olvasom a Bibliát, hisz úgysem értem, vagy majd a lelkész úgy is prédikál róla…), és nem bízhatjuk üdvösségünket emberekre, illetve nem cserélhetjük fel az Isten törvényeinek megtartását emberek rendeleteinek való megfeleléssel.

Ugyanakkor az evangélium szavait olvasva egyértelműen kitűnik az is, hogy Urunknak nem azzal van baja, hogy otthon a gyermekek apának szólítják a szülőjüket, vagy az iskolában tanítónak, vagy mesternek az oktatójukat, hanem hogy ezáltal egymást negatívan minősítik, lealacsonyítva az árvát, az özvegyet és istenítve a farizeusokat.

Nem véletlen folytatja úgy; „aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (11-12.vers)

Ne feledd tehát; Isten szemében mindannyian egyformán fontosak vagyunk. Ugyanolyan szeretettel hajol le mindannyiunkhoz, ugyanazt az áldozatot hozta mindannyiunkért, és ugyanazon Krisztusba vetett hit által igazíttatunk meg, „nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék” (Ef.2:9). 

Épp ezért, mint ugyanazon mennyei Atyának gyermekei a tiszteletet minden irányba egyformán adjuk meg, mint valódi testvérek.

kedd, február 02, 2016

Választott nép!



"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;"
Péter apostol első levele 2. fejezet 9. vers


Nem olyan régen hallottam egy beszélgetést, ami egy lelkész és egy gyülekezet tag között zajlott. A gyülekezeti tag így szól: „mi laikusok…” Megütötte ez a fülemet és azon kezdtem el gondolkodni, hogyha vannak laikusok, akkor vannak klerikusok.

Az az érzésem, hogy ez valahogy nincs összhangban azzal, amit a biblia tanít. Kik azok a választott nemzettség? Kizárólag a papok? A királyi papságnak, a választott nemzettségnek az a feladata, hogy hirdessék annak tettei, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el. Ez számomra azt is jelenti, hogy azok beszélnek az ő tetteiről, akik megtérnek Krisztushoz. De csak a klérus éli át a megtérés élményét.

Ez a laikus kifejezés azt jelenti, hogy: hozzá nem értő. Ez a szó a 12.-13.-sz.-ban terjedt el és a kései középkorban csak arra használták, hogy megkülönböztessék a papokat a pornéptől. Különböző írásokban is azt találunk, hogy nemcsak a földön vannak megkülönböztetve, hanem a mennyben is. Ez szöges ellentétben áll a biblia tanításával, ugyanis a bibliában nagyon sokszor találkozunk ezzel a kifejezéssel, ami azt jelzi, hogy milyen fontos a laikusok szerepel. Többször fordul elő a bibliában, mint bármelyik görögül írt műben.

A reformátorok felléptek a fölényeskedés ellen és próbálták öntudatra ébreszteni a laikus mozgalmakat. Kik tehát a laikusok? Mindazok, akik hisznek Jézus Krisztusban.

Sokszor arra hivatkozunk, hogy laikusként nem vagyunk képesek bizonyos dolgokat megtenni. Ez nem így van, látom, hogy sokan visszautasítják a felkérést, hogy Isten szolgálatában álljanak. Összekeverik a félelmet az alázatossággal. Biztos hallottuk már ezt a mondatot: „Óh, én erre sosem lennék képes…”: Az alázatos ember ezt mondaná: „Az Isten akaratával képes vagyok rá. Mind laikusok vagyunk, és legyen ez egy életvezetési elvünk, hogy: Istennel minden lehetséges!

hétfő, február 01, 2016

Legyél igazi keresztény!

Az írástudók és a farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.”
Máté evangéliuma 23:2-3

Egyszer egy kislányt megkérdeztek, milyen érzés számára az, hogy Isten mindent tud róla, folyton ott van vele, és figyel rá. A kislány egy kicsit elgondolkodott a kérdésen, majd azt mondta: „Jó tudni azt, hogy valaki ennyire szeret, de ha látnám is őt, lehet, hogy egy kicsit zavarna.”

Őszinte válasz. Mi hogy vagyunk ezzel? Vajon minket is zavarna? Vajon másként tennénk dolgokat, másképp beszélnénk családtagjainkkal, más dolgokra összpontosítnánk a figyelmünket, ha szemmel látható lenne Jézus jelenléte?

A ma reggeli ige arra bíztat, hogy legyünk hitelesek. Törekedjünk arra, hogy bármit teszünk, tetteink legyenek összhangban azzal, amit vallunk. Ha ez nem így történik, úgy járhatunk, ahogy a farizeusok jártak. Ismerték az írásokat, de nem élték annak szavait. Amit tettek olyan hangosan beszélt, hogy nem hallották tőle az emberek azt, amit mondtak.

Jellemezze ma minden tettünket az őszinteség és a hitelesség! Nincs rosszabb a kétszínű kereszténynél, aki külsőleg minden kritériumnak megfelel, belül azonban üres. Ne úgy csillogjunk, hogy az emberek minket lássanak! Csillogjunk úgy, hogy általunk betekintést kapjanak abba, milyen csodálatos Istenünk van!



vasárnap, január 31, 2016

Ahol mindig biztonságban leszel

„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.”
Zsidókhoz írt levél 1:10-12

Kezed remegve matat valami kapaszkodó után, és szeretnél állni. Lábaid egyre erősebbek, de a mozdulat még tétova, ahogy felhúzod magad a kanapé szélénél. Egyszer sikerül, másszor visszahuppansz, de kezded a mozdulatsort elölről. Mászásod már villámgyors, néha alig bírunk követni, és csak egyre többre és többre vágysz. Messzebbre, magasabbra, egyik szobából a másikba, ki a konyhába, fel a doboz tetejére. Nincs megállás. Odacsattogsz hozzám, és kezeddel mutatod, "Mami, vegyél fel!" Egy édes, különleges mozdulat, amit te megszoktál, és mi probálunk figyelni rá. 

Mert onnan fentről sokkal többet lehet látni. Onnan fentről az állólámpa is elérhető magasságban van. A függönyt el lehet húzni, a villanyt fel lehet kapcsolni, be lehet nézni a fazék fedője alá, kukucskálni a fürdőszoba tükrében. És tudod, hogy én foglak. Tudod, hogy úgyis megfoglak, ha egy hirtelen jött gondolat szó szerint elcsavarja a fejed, és repülne a tested is utána. Én foglak.

Számodra ma még biztos pont vagyok. Többet jelentek bárki másnál. Én vagyok, aki szeret, aki felvesz, megnyugtat, enni ad, küzd azért, hogy végre elaludj, mert hidd el, arra is szükséged van. Ha kilépek a szobából, jössz utánam, és nem szeretsz egy percre sem szem elől téveszteni. 

Ma még ez mind vagyok, és meg is teszem, hogy lásd, és tapasztald, akad még jó ebben a világban, amiért érdemes küzdeni. És szeretném, ha tudnád, mi a Jó, ha rajtam keresztül megismerhetnéd Istent, aki az igazi biztos pont. Akibe lehet, és megéri kapaszkodni. Szeretném, ha úgy követnéd Őt, ahogyan ma engem követsz, akármerre lépek. Szeretném, ha olyan bizalommal fordulnál hozzá, ahogyan hozzám fordulsz. Szeretném, ha lenne egy különleges jeled, ami csak neki szól: "Atyám, kérlek, vegyél fel!" 

Isten jó. Szeret. És a kezében tart téged. Biztosan fog, és nem enged el, ha te is így szeretnéd. Jöhet az életben bármilyen ármalat, mely megpróbálja elcsavarni a fejed, jöhet vihar, vagy a legrosszabb, amire gondolni sem mernél, Isten kezében mindezt át lehet élni úgy, hogy közben biztonságban vagy. Érhet fájdalom, veszteség, érhet öröm és kimondhatatlan boldogság. Egy biztos: Isten. 

Ma és minden nap azért imádkozom, hogy tényleg segíthessek neked megismerni Őt. Hogy sikerüljön nem félelemre, hanem bizalomra nevelni téged Vele kapcsolatban. Hogy merd majd megfogni a kezét és nem engedni el soha sem. Mert tudom, hogy ott, egyedül ott mindig biztonságban leszel.