Testvérek
„Ti pedig ne hívassátok magatokat
Mesternek /héb. és gör. rabbi - tanító/, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus;
ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak /héb. av, vagy gör. pater -
atya, apa/ se hívjatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben
van. Doktoroknak /héb. manhig vagy gör. katégétész - vezető, vezér/ se
hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.”
(Máté evangéliuma 23.
fejezet 8-10. vers)
Akik
ismernek, tudják, hogy lételemem a kerékpározás és a futás. Így, a győri
körzetbe költözésünket követően szinte azonnal felkerestem egy nívós helyi futóklubot,
akikkel azóta is együtt edzek, versenyzek.
Emlékszem,
az első alkalommal körbeálltak és kérdezgettek; honnan jöttem, miért költöztem
Győrbe, mivel foglalkozom. S mikor említettem, hogy adventista lelkész vagyok
és ez az új szolgálati helyem, láttam kissé zavarba jöttek, csendben
konstatálták a dolgot, majd mentünk futni.
Aztán a következő alkalommal páran kicsit félve odajöttek, hogy nem tudják
tulajdonképpen, hogyan szólítsanak; atya, tisztelendő, tiszteletes, lelkész úr…
S mikor mondtam, hogy Szilárdnak hívnak, ez a nevem, és ők is szólítsanak így,
nálunk ez a megszólítás; szintén furcsán néztek és nehezen fogadták el, sőt
van, aki tiltakozásom ellenére, még most is atyának hív…
Ami
mai igénk fényében mindebből számomra kitűnik, hogy a bűnös emberi természet
rajong rangok, címek, és méltóságteljes megnevezések eléréséért. Úgy
gondolkodva, hogy a dr. phd. sir. stb. előjelűeknek, vagy bizonyos
foglalkozásúaknak, gazdagabb társadalmi osztályba tartozóknak nagyobb
tiszteletet kell adni, illetve a másik oldalról elvárni, mint a többieknek.
Pedig
Jézus ebben a fejezetben arra is figyelmeztet, hogy mindannyian kaptunk
értelmet, belátást az Ő megismerését illetően, tehát nem mentegethetjük
hanyagságunkat (nem olvasom a Bibliát, hisz úgysem értem, vagy majd a lelkész
úgy is prédikál róla…), és nem bízhatjuk üdvösségünket emberekre, illetve nem
cserélhetjük fel az Isten törvényeinek megtartását emberek rendeleteinek való
megfeleléssel.
Ugyanakkor
az evangélium szavait olvasva egyértelműen kitűnik az is, hogy Urunknak nem
azzal van baja, hogy otthon a gyermekek apának szólítják a szülőjüket, vagy az
iskolában tanítónak, vagy mesternek az oktatójukat, hanem hogy ezáltal egymást
negatívan minősítik, lealacsonyítva az árvát, az özvegyet és istenítve a farizeusokat.
Nem
véletlen folytatja úgy; „aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát
megalázza, felmagasztaltatik” (11-12.vers)
Ne
feledd tehát; Isten szemében mindannyian egyformán fontosak vagyunk. Ugyanolyan
szeretettel hajol le mindannyiunkhoz, ugyanazt az áldozatot hozta
mindannyiunkért, és ugyanazon Krisztusba vetett hit által igazíttatunk meg,
„nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék” (Ef.2:9).
Épp ezért, mint
ugyanazon mennyei Atyának gyermekei a tiszteletet minden irányba egyformán adjuk meg, mint valódi testvérek.