Testvérek



Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek /héb. és gör. rabbi - tanító/, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak /héb. av, vagy gör. pater - atya, apa/ se hívjatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Doktoroknak /héb. manhig vagy gör. katégétész - vezető, vezér/ se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.”
(Máté evangéliuma 23. fejezet 8-10. vers)

Akik ismernek, tudják, hogy lételemem a kerékpározás és a futás. Így, a győri körzetbe költözésünket követően szinte azonnal felkerestem egy nívós helyi futóklubot, akikkel azóta is együtt edzek, versenyzek.

Emlékszem, az első alkalommal körbeálltak és kérdezgettek; honnan jöttem, miért költöztem Győrbe, mivel foglalkozom. S mikor említettem, hogy adventista lelkész vagyok és ez az új szolgálati helyem, láttam kissé zavarba jöttek, csendben konstatálták a dolgot, majd mentünk futni.

Aztán a következő alkalommal páran kicsit félve odajöttek, hogy nem tudják tulajdonképpen, hogyan szólítsanak; atya, tisztelendő, tiszteletes, lelkész úr… S mikor mondtam, hogy Szilárdnak hívnak, ez a nevem, és ők is szólítsanak így, nálunk ez a megszólítás; szintén furcsán néztek és nehezen fogadták el, sőt van, aki tiltakozásom ellenére, még most is atyának hív…

Ami mai igénk fényében mindebből számomra kitűnik, hogy a bűnös emberi természet rajong rangok, címek, és méltóságteljes megnevezések eléréséért. Úgy gondolkodva, hogy a dr. phd. sir. stb. előjelűeknek, vagy bizonyos foglalkozásúaknak, gazdagabb társadalmi osztályba tartozóknak nagyobb tiszteletet kell adni, illetve a másik oldalról elvárni, mint a többieknek.

Pedig Jézus ebben a fejezetben arra is figyelmeztet, hogy mindannyian kaptunk értelmet, belátást az Ő megismerését illetően, tehát nem mentegethetjük hanyagságunkat (nem olvasom a Bibliát, hisz úgysem értem, vagy majd a lelkész úgy is prédikál róla…), és nem bízhatjuk üdvösségünket emberekre, illetve nem cserélhetjük fel az Isten törvényeinek megtartását emberek rendeleteinek való megfeleléssel.

Ugyanakkor az evangélium szavait olvasva egyértelműen kitűnik az is, hogy Urunknak nem azzal van baja, hogy otthon a gyermekek apának szólítják a szülőjüket, vagy az iskolában tanítónak, vagy mesternek az oktatójukat, hanem hogy ezáltal egymást negatívan minősítik, lealacsonyítva az árvát, az özvegyet és istenítve a farizeusokat.

Nem véletlen folytatja úgy; „aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (11-12.vers)

Ne feledd tehát; Isten szemében mindannyian egyformán fontosak vagyunk. Ugyanolyan szeretettel hajol le mindannyiunkhoz, ugyanazt az áldozatot hozta mindannyiunkért, és ugyanazon Krisztusba vetett hit által igazíttatunk meg, „nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék” (Ef.2:9). 

Épp ezért, mint ugyanazon mennyei Atyának gyermekei a tiszteletet minden irányba egyformán adjuk meg, mint valódi testvérek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia