szombat, november 01, 2014

Hosszútávon


Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

1 János 1,7

Élethosszig tartó szerelem. Egy életen át tartó barátság. Mennyire tervezel előre? Milyen hosszúak a kapcsolataid? Mára, mintha mindezek elévülnének, megrövidülnének. A házasság, barátság, de még a vér szava sem bizonyul elég maradandónak. Sokan mondják: Ja kérem, ilyen az élet. Ez van, ezt kell szeretni, nincs mit tenni. Valóban bele kellene nyugodnunk és meg kellene értenünk, hogy a változás szükségszerű? Nincs semmi, amit tehetnénk?

A szakemberek mára már vallják, általános gond az elkötelezettség hiánya. Baj van a hűséggel. Régen a morál, az erkölcs más volt. Egy életre házasodtak, mentek férjhez. Nem volt divat a válás. Tudták, bármi van, meg kell oldani. Ma bezzeg, jön az első vihar, valami nem jó és máris összeférhetetlenséget emlegetnek. Pedig lehet, hogy csak tűrni kellene, megbocsátani, alázatosnak lenni. A barátságok is szövetséget jelentettek, nem puszta szimpátián alapuló haverkodást. Ha valaki barátnak bizonyult, arra lehetett számítani mindenkor, mindenben. Eleinknek a család jelentette a védelmet, az egyénnek sokkal kevesebb reménye és lehetősége és segítsége akadt. Mindenki igyekezett az övéire támaszkodni. Az egyéni érdekek viszont gyengítik ezeket a kötődéseket, felülírják azokat.

Nincs hűség, nincs elkötelezettség, nincs világosságban való járás belső motiváció nélkül. A keresztény ember belső késztetése pedig az Istennel való kapcsolatából fakad. Hűséges leszel, kitartok a családom, a barátaim mellett mindvégig, mert Jézus is ezt tenné. Sőt, mert mindvégig kitartott és kitart mellettem. Tudom, mert tapasztalom. Ő a világosság.

péntek, október 31, 2014

Királyi cím




„Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt.  Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van. 
1János 3:1-2.

Másfél évvel ezelőtt szinte az egész világot lázba hozta egy kisfiú várható születése.

Aztán 2013. július 22-én megszületett Vilmos cambridge-i herceg és Katalin cambridge-i hercegné fia George Alexander Louis, brit királyi herceg. Ő Erzsébet brit királynő dédunokája, a királyi trón 3. várományosa – nagyapja, és apja, Vilmos herceg után ő következik majd a királyi trónon. Titulusa: Ő királyi fensége György, Cambridge-i herceg. A későbbiekben majd ő lesz Wales hercege.
Hát, nem semmi, nem igaz?

Most csukd be a szemedet, és próbáld meg elképzelni. Te vagy a herceg. Gyönyörű palotába születtél. Minden habos, könnyű és gyönyörű körülötted. Szolgák hada segít az öltöztetésedben, etetésedben, foglalkoznak veled. Különös gondot fordítanak arra, hogy hogyan neveljenek. Most még csak egy baba vagy, de te vagy a királyi cím várományosa. Méltónak kell lenned rá.  Kinyithatod a szemedet, ugyanis TE sokkal jobb helyzetben vagy, mint a kis George.
Isten családjába születtél, és az Ő gyermeke vagy. Mérhetetlenül gazdagabb, mint a kis cambridge-i herceg. Sajnos a világ nem ismeri még úgy atyádat, ahogy Vilmost és Katalint megismerték. Pedig ha Őt megismernék, bizony mindannyian beleszülethetnének a világegyetem urának családjába!
Légy hálás, amiért ebben a mérhetetlenül nagy előjogban van részed, nagyobb előjogban, mint George hercegnek, vagy bármelyik királynak ezen a világon. Te a világegyetem urának gyermeke vagy, fantasztikusan gazdag. Most még nem is tudod, hogy micsoda csodálatos jövőt készített neked a te mennyei Atyád. De hamarosan megtudod. Jézus jön hamar – minden jel erre vall – és szemtől szembe találkozhatunk a mi Urunkkal.
Hát nem megmondtam, hogy összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagy, mint bárki más ezen a kerek világon? Légy hálás érte, légy méltó hozzá! Készülj a nagy találkozóra!

csütörtök, október 30, 2014

Egyszerű vagy bonyolult?

„Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.”
Hóseás próféta könyve 14:10

Vannak dolgok, amelyek egy időben bonyolultak és egyszerűek. Én személyesen így vagyok a kocsikkal. Gyerekkoromban mindig rosszul éreztem magam, mikor osztálytársaim az autókról beszélgettek – hogy melyik milyen gyorsan megy, hány köbcentis, meg hogy milyen extrákkal vannak fölszerelve –, mert nem nagyon tudtam érdemben hozzászólni a témához. Egy idő után annyira kívülállónak éreztem magam, hogy tudatosan elkezdtem tanulni az autómárkákat, hogy legalább az első körben ne tűnjön ki, lövésem sincs a fiúk kedvenc témájához. Azt is be kell vallanom, hogy huszonévesen féltem az autóvezetéstől is. Ha ennyire analfabéta vagyok a kocsikhoz, akkor hogyan fogom valaha megszerezni a jogosítványt? – aggodalmaskodtam. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor már az első gyakorlati óra után azt mondta oktatóm a rutinpályán: „Elég jól vezettél ahhoz, hogy most a forgalomban haza vezethess.” – és így is történt. Hamar rá kellett döbbennem, hogy az autóvezetés egy nagyon egyszerű dolog. Ha jobbra akarok menni, jobbra tekerem a kormányt; ha balra – ó mily meglepő –, akkor balra tekerem a kormányt; ha gyorsítani akarok, megnyomom a gázt (miközben a kuplunggal és a sebességváltóval is babrálok egy kicsit); ha pedig lassítani akarok – ki gondolta volna! – egyszerűen rálépek a fékre. Azóta is mindenhová elgurulok, ha kell, és ha nem tartozom is a legjobb Forma-1-es pilóták közé, kétségtelen, hogy jól megtanultam vezetni. Mindemellett meg ne kérdezzétek tőlem, hogy menet közben mi zajlódik a motorban! Ez egyrészt túl bonyolult a számomra, másrészt pedig ahhoz, hogy eljussak A pontból B pontba, nincs is szükségem erre az ismeretre.

Kicsit mintha így működne a hitélet is. A hitnek van egy nagyon bonyolult működési elve, amit igen nehéz nekünk, véges értelmű embereknek fölfognunk. Hogyan dolgozik bennem Isten Lelke? Hogyan változik meg a jellemem, és hogyan szabadulok meg önző szokásaimtól? Hogyan nyilatkoztatja ki magát Isten? Hogyan szólít meg a Lélek a Bibliából? Hogyan működik az imádság? Mind olyan kérdések, amelyekre már sok okos és okoskodó választ kaptam, de megértésükhöz még eléggé kevésnek érzem magam – annak ellenére, hogy ezek a témák sokkal jobban érdekelnek, mint a hengerfejek működése a motorban. Mindemellett azonban a keresztyén életútnak van egy nagyon egyszerű dimenziója is, amit minden értelmes ember megérthet, ami keskeny ugyan, de egyenes és messzire belátható. Erről az egyszerű útról szól Hóseás könyvének utolsó fejezete: bocsánatot kérni Istentől (14:3), és az idegen istenek helyett az igaz Isten imádata (14:4). Mai nyelven ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy keresztyénnek lenni, annyi, mint Istennel szoros kapcsolatban lenni. Ha ezt értjük, és ha ezen az úton járunk (vagy vezetünk), akkor nem kell maradéktalanul érteni a többi bonyolult dolgot, a hit autója önmagától működésbe lép. Vezess ma is ezen az egyenes úton.

szerda, október 29, 2014

Őszinte megtérés



„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”
(Jóel könyve 2. fejezet 12-13. vers)

Valláskutatók, teológusok, lelkészek, gyülekezetek világszerte kutatják annak okát, hogy miért van az, hogy a kereszténység egyre kevésbé vonzó a XXI. század embere számára.

Bizony, jómagam is sok emberrel találkozom, akik csalódásukat így fogalmazzák meg; Minden egyház egyforma, hirdetik a szeretetet, az elfogadást, s közben szidják a másikat a háta mögött! Dolgozzak keresztény vállalkozónál? Inkább dolgozok egy ateistánál, az legalább becsületesen időben kifizeti a béremet, stb.

S valóban, tanításaink sokszor, csak üres szavakként csengenek, akárcsak az írástudóké, kikkel kapcsolatban Jézus azt tanácsolta; "Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik." (Máté 23:3)

Ennek fényében, mai igénk sem külső változásra „ruha megszaggatásra” hív bennünket, hanem a „szív szerinti” megtérésre, melyet nem hangzatos hitigazságok ismételgetése bizonyít, hanem a krisztusi viselkedés.

Egy apró falucskában volt egy asztalos, aki italozó és verekedő ember hírében állt. Mindemellett pedig kuncsaftjait is rendszeresen megrövidítette. Egy nap aztán valami különös dolog történt. Ivócimborái hiába várták a kocsmában, csak nem jött. Helyette egyszer csak szomszédja toppant az ivóba és azt kiabálta; - Az asztalosunk megtért! Az asztalosunk megtért!

Az kizárt dolog - mondták a többiek - miből gondolod, hogy valóban megtért és nemcsak megjátsza? - Mert ma kértem szabjon nekem három egyméteres lécet a kerítésemhez. S mikor hazaértem, lemértem és milliméterre pontosan egyméteresek voltak.

Így hív Jézus téged is szívbeli megtérésre: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Ján.15:16-17)

kedd, október 28, 2014

Megszívlelni a feddést!


Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.
(Példabeszédek könyve 13. fejezet 18. vers)




Erős kijelentés! A fiatalok pont ilyenek! Szülők, ti is pont így tapasztaltátok igaz? Kedves fiatal barátaim, szeretitek, ha megfeddenek? Hiába az egy jó tanács, amelyet megfogadva pozitív irányba változhatna az életed, nem szívesen teszi senki.

Én még nem vagyok apuka, de azért én is voltam gyerek, és nem szerettem a feddést. Amikor egy diákot beidéznek az igazgatói irodába, a legkevésbé sem azt várja, amikor majd otthon megkapja a szüleitől a magukét. Az igazgató csak hagyján, de a szülők a következő felvonás (jobb esetben), de nem az igazgató teszi elé az ételt, és mossa rá a ruhát, nem vele kell szembenézni a nap nagy részében.

Ebből az következik, hogy vannak szintek, akiktől hajlandóak vagyunk elfogadni a feddést. Vannak, akiktől jobban elviseljük, akiktől jobban esik, és vannak igen kellemetlen pillanatok. Persze ez egy szubjektív eszmefuttatás, mindenkinek megvan a maga története.

Önkritika: azt mondjuk, hogy fejlett kritikai érzékkel vagyunk megáldva. Nem is kell mondani, ezt látjuk a közösségekbe, ahová tartozunk. Éles kritikai látással rendelkező emberek vagyunk. Annyira éles, hogy mást szemüveg nélkül is kiválóan meg tudunk ítélni, de a magunk hibáit nagyítóval se találjuk. Úgy állunk az emberek felett, mint hiba nélkül való állampolgárok, akikről példát lehetne venni.

Pedig nem vagyunk tökéletesek, és nem szeretnék e közhely mögé felsorakozni én magam sem, inkább arra kérek mindenkit, hogy amikor tükörbe nézünk, lássuk meg mi az, amin ma változtatni szeretnénk! Ha este olvasod e kérést, most sem késő, még tehetsz jót valakivel. Ha reggel van, határozd el, hogy az egyik jellemhibádat kijavítod!

Nem látok a monitorok mögé, de ebben a világban élek és látok (még ha nem is tökéletesen) dolgokat! Gyakorolhatnánk például több türelmet.

Egy tökéletes lény van, és az pedig az Isten. A mai szakasz második részére szeretnénk hivatkozni (tisztelik azt, aki megfogadja a feddést), amikor azt írom: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt. 5,48)

hétfő, október 27, 2014

Gyógyító reménység

"Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és )ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: 'Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?' A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
Pál első levele a korinthusiakhoz 15:54-58


Nemrég egy előadást hallgattam, amelyben egy hölgyről mesélt az előadó, akit folyton rossz gondolatok marcangoltak. A hölgy felkeresett egy pszichológust, akinek elmondta, hogy attól fél, milyen borzasztó lesz, amikor őt majd eltemetik. Annak a gondolata, hogy koporsóba kerül és földet hantolnak rá, elborzasztja. A pszichológus végighallgatta, majd azt mondta: „Hölgyem, tudom, mi a megoldás az Ön problémájára. Két szóból álló kúrát írók fel Önnek. A két szó pedig ez: HAGYJA ABBA! (Angolul: Stop it!) Hagyja abba az önmarcangoló gondolatokat, és töltse be helyüket pozitív gondolatokkal.”


A betegségek megállíthatatlan sora és sokfélesége, az elválással, halállal való szembesülés minket is megrémíszthet, és a félelem, rossz gondolatok hatalmába kerülhetünk. Sajnos nem tudjuk meg nem történtté tenni az édeni eseményeket, így a halált sem tudjuk megsemmisíteni. Ám a Szentírásban azt olvashatjuk, hogy Isten diadalmaskodni fog a halál fölött, és feltámasztja majd mindazokat, akik benne hittek. Ez egy nagyszerű hír, amely bár nem képes megszüntetni a fájdalmat, amit a romlandó testben érzünk, sem a halált semmisé tenni, de reményt adhat, beragyoghatja sötét gondolatainkat. 

Vannak tények, amelyeken nem tudunk változtatni, de gondolatainkat tudjuk befolyásolni. Egy bölcs mondás szerint: „Félni annyi, mint tönkretenni azt, ami van, azzal, ami nincs.” Gondolataink beteggé tehetnek, de meg is gyógyíthatnak.

Pál is erre bíztat az idézett szakasz utolsó részében. Azt mondja, legyünk szilárdak, rendíthetetlenek, buzgók, és ez jellemezzen mindig. A félelem, a negatív gondolatok teherként nehezedhetnek ránk, és ezt nem teszik lehetővé. Engedjük el őket, és teljes erőből, örömmel végezzük a ránk bízott feladatokat.

Mintha Pál azt mondaná: Van egy jó, meg egy rossz hírem. A rossz, hogy van halál és nem tudtok ellene semmit sem tenni. A jó pedig az, hogy van feltámadás, és ha erre gondoltok, és az ebből fakadó reménység tölti be gondolatvilágotokat, akkor annak pozitív eredménye lesz.


Ne engedjük, hogy a negatív gondolatok hatalmába kerüljünk! Kérjük Istent, töltsön be Lelke által pozítiv, élettel teli gondolatokkal ma is!