szombat, december 22, 2012

Az Igazi öröm


Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

Lukács 2,8-14

Karácsony van újra. Kigyúltak a fények az otthonokban, lassan díszbe öltöznek a fenyőfák, finom kalácsok és sütemények illatoznak a konyhaasztalon és lázasan azon gondolkodunk, miként tehetnénk még teljesebbé, gazdagabbá, maradandóbbá az ünnepet. Hogyan szerezhetnénk igazi örömöt a szeretteinknek. Azt gondoljuk, hogy na, most minden úgy lesz, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva: még a havazást és a mínuszokat is „megrendeltük”. És ha minden rendben lesz, akkor az igazi öröm is becsenget hozzánk időben és leül mellénk a vacsoraasztalhoz. Az igazi öröm azonban ritka vendég, és a vásárlási láz, meg a sok ünnepi sürgés-forgás is gyakran elijeszti. Van, hogy nem látod őt a sok-sok ajándéktól, de mégis megtalálod egy mosolyban, egy meghitt pillanatban. Milyen is ő valójában?

Az Igazi öröm nem válogat az emberek között. Nem nézi, hogy valaki gazdag, vagy szegény, magas beosztású egy hivatalban, vagy csak egy pásztor a mezőn. Nem veszi figyelembe a bőrünk színét, az eltérő szokásainkat, csak a szívünket figyeli. Az Igazi öröm mindig egyszerű, mint a jászol, sohasem felcicomázott. Épp ezért nehezen találják meg azok, akik szeretik bonyolítani, komplikálni a dolgokat. Sohasem valami nagy dologban köszön ránk, valami egetrengető csodában, mindig szerény és alázatos eszközökön keresztül hat, szinte nem is gondoljuk. Az Igazi öröm forrása Isten, Tőle származik. Ebből következik, hogy sohasem önző. Nem azt keresi, hogy neki legyen a legjobb, hanem mindenkinek. Ezért túláradó és mindenkié.

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”

Márai Sándor

péntek, december 21, 2012

A hívő kiváltsága



Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!” 

Zsoltár 37:4-7. (Új prot.ford.)

Mi a hívő ember kiváltsága? Hogy van valaki, akiben bízhat. Aki tökéletesen ismeri őt. Az indítékokat. Szíve vágyát. A bűn miatti könnyeit. Az elhibázott lépéseket. A jóvá-tenni-akarást. És ez a Valaki a végén előhozza az igazságot.
Egy bírósági tárgyalóterem képe jelenik meg lelki szemeim előtt. A vádlott ül a vádlottak padján. A tanuk ellene vallanak, az események, az időpontok kuszák, egyre jobban belekeseredik a reménytelenségbe. Aztán feláll az ügyész, és tökéletesen bebizonyítja bűnösségét. Sehol egy kiskapu, sehol egy menekülési ajtó. A vádlott már hallja belső fülével, hogy hány év szabadságvesztésre ítélik. És ekkor történik valami. Feláll az ügyvéd. Méltóságteljesen előre megy. És elmondja védőbeszédét. A teremben néma csend. Lélegzetvisszafojtva figyel mindenki. Aztán a bíró ítéletére várnak. „Álljanak fel!” És kihirdetik az ítéletet: A vádlott – SZABAD! Elmehet!
„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra!”
Még ma kezdd el a teljes Rá-hagyatkozást! Holnap már késő lehet!

csütörtök, december 20, 2012

Mindenható Isten

URam, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.
Krónikák Második Könyve 20:6

Mindenható Isten. Eszünkbe jut egy haragos tekintetű, ősz szakállú személy, aki egy hatalmas égi trónon ül. Csodákat tesz, és ha épp úgy van kedve, akkor meg szörnyű csapásokat mér az emberiségre. Úgy tűnik, hogy az istenképünk "plagizált" istenkép. Van benne egy kicsi a görög istenekből, néhány mozi élmény, egy-két mondat hívő nagyszüleinktől, no meg egy kis télapó... A Biblia nem ilyen istent mutat be. Mire is célzok ezzel? Isten nagysága sokkal mélyebb, mint amiről a ez a kép szól.

Egy rabbinikus tanítótörténet szerint tíz rabbit, akik istenfélő és kegyes életet éltek, elfogták a rómaiak. Kínpadra vonták őket és szörnyű szenvedések között lelték a halálukat. Amikor a mennybe érnek, azonnal reklamálni kezdenek Istennél. "Hát ez a húségesek jutalma? Hát ilyen véget kell érnie a kegyeseknek?" Erre Isten válasza: "Csitt! Vagy eltörlöm a világot!"

Isten olyan hatalmas, hogy van kegyelme és türelme kezelni a bűnt és a gonoszságot, még akkor is, ha a könnyebbik megoldás az lenne, hogy mindent eltöröl! De Istennek olyan hatalmas a szeretete, hogy még vár egy kicsit, hátha meg tud menteni bennünket is!

szerda, december 19, 2012

A megtartó törvény


„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.”
119. Zsoltár 92. vers

Aki elkezdi olvasni a Szentírást szinte azonnal észreveheti, hogy Isten már az Édenkertben egy sor törvényszerűséget fektetett le, melyet persze az első emberpár rögtön megszegett.

Azóta pedig az önmagát, bűnös természetét, vágyait megtagadni nem akaró ember minden porcikájával tiltakozik az isteni szabályok és parancsolatok teljesítésétől, miközben, - milyen érdekes - mindenféle mondvacsinált szabályt önmagára erőltet (kelet nyugati irányba kell az ágyat elhelyezni, hogy kipihenjük magunkat, savas gyümölcsöket nem fogyasztok, stb.)

És még keresztény körökben is hallani: Törvény azért van, hogy megszegjük. Különben is, Jézus keresztre szegezte a törvényt. Már nem vagyunk a törvény alatt.

Ugyanúgy lázadunk a Teremtő rendeletei ellen, akárcsak anno szüleink szabályai ellen. Mert ki fogadta szívesen? Tanulnod kell! Nem mehetsz moziba! Vedd fel a sapkád! Tessék köszönni!

A valóság az, hogy lelki kiskorúságunk miatt nem értjük a törvény szerepét, mert még nem ismertük fel a mögötte meghúzódó isteni gondviselést és szeretetet.

Mint a kis óvodások hisztizünk, aztán ha kikapunk duzzogva engedelmeskedünk. Kamaszként persze már kinyílik a csipánk és a szánk: Jól van Vater, mondjad csak… Harmincasként, teljes öntudatra ébredve mondjuk: Anyukám, ma már más szelek fújnak, ez ma már ideje múlt.

S aztán negyvenesként, kissé már megtörve: Apa, mit csináljak? Tudnál segíteni? Mikor pedig már nincsenek, jön a beismerés: Anyámnak volt igaza, csak nem hallgattam rá.

Ha hiszed, hogy Isten a Szeretet, akkor azt is fogadd el, hogy amit kér, parancsol, azt a te érdekedben teszi, hogy megvédjen.

„Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága” (5Móz.30:19-20)

kedd, december 18, 2012

Istenre figyelj - hozzád szól





 „Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.”  
                                                      Zsolt. 119,140


Amikor Vácról Budapest felé autózom, és a kedvenc rádióadómat hallgatom, az egyik kanyarban mindig elmegy az adás, és csak fura zajokat hallok. A kanyar után egy szempillantás alatt visszaáll minden, és tisztán szól a csatorna. Ilyenkor nem a rádióállomással van a probléma, hanem a vételt zavarta meg valami.

Néha valami ilyesmi történik az Istennel való kapcsolatunkban is. Utazunk az élet útján, minden rendben van, majd hirtelen azt hisszük, hogy nem halljuk Istent. Pedig Isten ott van, az Ő beszéde tisztán szól hozzánk csak Rá kell hangolódnunk, és nem szabad hagynunk, hogy a világ elvonja a figyelmünket.

Sokféle hangra hallgathatunk. Ott van a világ, ami azt mondja: „Tedd, ami jólesik. Csak magaddal törődj.” Ott van az emberektől való félelem hangja, ami így szól: „Az a legfontosabb, hogy mit szólnak mások. Azt tedd, amit mások elvárnak tőled.” Ott van a kárhoztatás vádló hangja: „Semmit sem tudsz jól csinálni. Eddig is mindig elszúrtad!” 

Azután ott van a félelem hangja: „Hagyd abba! Ne csinálj semmit!” Ezek csupán zavaró hangok. Nem az igazság hangjai. Ha ráhangolódsz Isten hangjára, és szeretettel hallgatod azt, Ő megszabadít téged.

Az Ő hangja ezt mondja: „Nyugodj meg. Én mindig veled vagyok, vezetlek téged. Az én erőmmel megsegítelek, és alkalmassá teszlek, hogy legyőzd a nehézségeket. Van egy tervem veled, Bízz Bennem. Figyelj Rám, és nagy dolgokat mutatok neked.”

Ha a világ hangjai belefészkelték magukat az elmédbe, tekerj arrébb, és hangolódj rá a Mennyei Atya csatornájára. Most szánj rá időt, hogy a szíveddel és az elméddel Rá összpontosíts. Engedd, hogy betöltsön a békességével. Engedd, hogy betöltsön az örömével. Hagyd, hogy az Ő jó tervében vezessen, amit már előre elkészített a számodra.

hétfő, december 17, 2012

Lélekben és igazságban


De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.
János evangéliuma 4:23-24

Az „imádat” és „dicsőítés” népszerű fogalmakká váltak bizonyos keresztény körökben. Különböző külső eszközökkel és légkörrel olyan hatást lehet elérni, amely elhiteti a résztvevőkkel, hogy igazi Istent dicsőítő tapasztalatot él át. Jól felépített és megfelelően adagolt ritmikus, és/vagy érzelmes „dalokkal” az embert valami kellemes érzés keríti hatalmába, és úgy érzi teljesen a Lélek hatása alá került. Igen, valamilyen Lélek biztosan hatalmába kerítte.

Mások próbálnak minden érzelmet érintő elemet kizárni az istentiszteletből. Mindennek tervszerűen, precízen, „ékesen” kell történnie, különben elvész az irányítás, és mindenki feszeng, mert 5 perces csúszás kövezett be.

Lehetne még beszélni a törvény, vagy a kegyelem túlhangsúlyozásáról a másik oldal ellenében. Lehetne az egyházak és egyházakon belüli táborok, csoportok és irányzatok közötti vitás helyzetekről hosszasan beszélni.

Jézus, a mai történetben viszont a lényegre mutat rá. Isten igaz imádókat keres. Olyanokat, akik lélekben és igazságban keresik az Istent. Azokat várja, akik elszakadnak végre a saját kis „Garizim” - hegyüktől, akik mernek szembenézni életük valós problémáival és nem üres és végeláthatatlan teológiai vitákkal próbálják elhárítani a figyelmet saját magukról.

A samáriai asszony akkor kezdett hirtelen „fontos” teológiai kérdést feszegetni, mikor érezte, hogy Jézus átlát rajta, és leleplezi bűnös életmódját. Nagyon jól el lehet bújni vallásosnak tűnő kérdések és „problémák” mögé, miközben úgy tűnik, hogy Istenért harcolunk, őt imádjuk és átadtuk magunkat neki.

Csakhogy Isten Lelkének legfontosabb szolgálata, hogy „elvezet majd titeket minden igazságra. (János 16:13) Ha úgy akarjuk Isten imádni, vagy dicsőíteni, hogy közben a ránk (is) vonatkozó örök érvényű igazságokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem vagyunk „igazi” imádók.

vasárnap, december 16, 2012

Az élet játéka


„Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.”
Pál második levele Timóteushoz 2:5

A játékszabályok rég a dobozban maradtak, és már senki sem gondol rájuk. Dobnak és lépnek, ütnek és fizetnek, büntető kártyát húznak, és már megint eléd kerülnek. Hatosok sora egymás után a cinkelt kockával, és te persze megint kimaradsz a dobásból. 

Talán belefáradva a szinte értelmetlennek tűnő játékba, belefáradva az igazságtalanságba, úgy gondolod, hogy Ő csak nézi ezt az egész szabálytalan küzdelmet, és mint a játék megalkotója, fejét csóválva konstatálja, hogy nem erre számított. Vagy esetleg kaján vigyorral arcán tenyerét dörzsöli, hogy te veszíteni fogsz. 

De Ő nem ilyen. Tudod, barátom, Isten nem maradt ki a körből. Beállt közénk, és engedte, hogy helyetted és helyettem üssék ki. Engedte, hogy helyetted és helyettem érjék szabálytalanságok, hogy hátrányba szoruljon, és veszítse el látszólag a játékot. Mert talán egy ponton úgy tűnt, hogy veszít, hiszen milyen győzelem az, ahol a főhős meghal? 

És igen, Ő ezzel aratott mindent elsöprő győzelmet. Megnyerte érted, neked a játékot, és a te bábúd már biztosan célba fog érni, mert Ő ezt kiharcolta neked. A győztesek között állhatsz, mert Ő végigvitte helyetted a pályát. 

A kérdés ma reggel az, hogy te is akarod-e ezt? Akarsz győzni? Akarsz célba érni? Ha igen, akkor fogadd el a Helyettes játékát, és hálából vedd elő újból a játékszabályokat: játssz, élj azok szerint. Ha igazán megérted, mit tett le Isten helyetted és érted az asztalra, akkor másként fogsz a néha hátráltató utasításokra nézni. Ha megérted igazán Isten érted hozott lépéseit, akkor te is beállsz önként a szabályos játékosok sorába, mert Isten Fia már győzött helyetted!