szombat, augusztus 25, 2012

Megtérülő veszteségeink


Szinte születésünk pillanatától öregszünk, már ekkor vannak veszteségeink, de csak jóval később vesszük észre őket és általában még több idő telik el, mire tudatosul bennünk. Először a fizikai jeleket látjuk meg. Az első ősz hajszál – Ez eddig nem volt. A fáradtság – Régen többet bírtam. Nehezebben hajlik a térd, recsegősebb az ízület. Meg is jegyezzük: „Nem vagyok már húsz éves.”

Később más dolgok jönnek. Mivel mindig újabb és újabb célok adnak feladatokat, észre sem vesszük, hogy lassan egyre több az elmúl lehetőség, az elveszett álom. Nem leszek már gitárművész, sem énekes. Tanár bácsi sem, ki kedves nebulókat oktat az iskolapadban. Kegyelem, hogy nem erre figyelünk. De néha, magányos estéken, mint az elveszett emlékek, úgy törnek elő lelkünk mélyéről régi vágyaink. Mennyi mindent szerettem volna, ami nem sikerült.

Aztán rájövünk, hogy fogyatkoznak szeretteink, ismerőseink. Emlékszem a szomszéd bácsi letakart testére, ahogy rázkódott a szekéren, mikor a halottasházba vitték. Mindig vidáman léptem be nagymamám házának kapuján, de ma már ő sincs, a háza is másé. Nehezen idézem fel édesanyám mosolyát, vidám szavát, néha csak egy mozdulat csak, mi beugrik, és meglátom gyermekeimben.  Mindig a jók mennek el előbb…
Megannyi veszteség, de megtérülnek-e? Visszakapom-e valaha?

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” – Írja a próféta (Ézsaiás 26,19).

Veszteségünk Isten számára is veszteség, hisz életre teremtett mindannyiunkat. Terve hosszú távú volt, örök. Célja, hogy szüntelen növekedjünk, lehetőségeinkkel élve fejlődjünk mindabban, ami jó. Az idő múlása, halálunk, számára is ellenség, ezért harcolt vele. A jó hír számunkra, hogy Ő győzött.

péntek, augusztus 24, 2012

A feltámadás ígérete

„Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra.  Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” 
Dániel 12:2-3.

Ez az igeszakasz az un. részleges feltámadásra utal. Hisz Jézus első eljövetelekor csak az igazak támadnak fel, a Millennium végén pedig csak a gonoszok. Ez a feltámadás megelőzi az elsőt, amikor Jézus némelyeket feltámaszt, hogy részesei legyenek annak az eseménynek, ami a második adventkor látható lesz.
A lényeg az, hogy lesz feltámadás! Meglátjuk Jézust! Találkozunk szeretteinkkel! Hiszem, hogy Jézus most már tényleg nagyon hamar eljön, hisz ezt mutatja minden jel. Hiszem, hogy lesznek egyesek, akik élve látják meg ezt az eseményt. Lesznek, akik köszönteni fogják feltámadt rokonaikat, barátaikat. Hiszem, hogy én is találkozhatom szeretteimmel. Hiszem azt is, hogy azokkal is találkozni fogok – akikről ma talán nem is nagyon tudok – szóval azokkal, akiknek akármilyen pici részben is hozzájárultam az üdvösségéhez. Lehet, hogy egy könyvet adtam valamikor valakinek, vagy hitemről, tapasztalataimról beszéltem valakivel – és ő is ott lesz majd az üdvözült seregben. Hát nem csodálatos dolog ez?
Meghívlak – gyere velem! Köszöntsük a feltámadottakat, közülük azokat, akik közel álltak a szívünkhöz, és a mi drága Jézusunkat, Megváltónkat!

csütörtök, augusztus 23, 2012

A vőlegény érkezése


"Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót." (Máté evangéliuma 25:10)

Felejthetetlen pillanatai egy-egy esküvőnek, amikor késik a menyasszony. A sajátomat nem felejtem el sose! Már ott álltam az oltár előtt, és majd kiugrott a szívem. Idő volt. Az ajtó azonban csak nem akart kinyílni. Aztán jött a hír, hogy 'lazítsunk', szépítészeti komplikációk miatt a menyasszony késni fog. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább leülök, mert tényleg megszökik a szívem a torkomon keresztül. Aztán mégsem bírtam ülni. Felálltam, mert ott akartam lenni, amikor nyílik az az ajtó...

El sem tudom képzelni annak az izgalmait, amikor a vőlegény késik! Mit is gondolnának a jelenlévők! Szegény menyasszony, milyen szornyű perceket élne át! Talán tépdesné a menyasszonyi csokor szirmait: "Jön. Nem jön..."

Az ókorban az volt a megszokott, hogy a vőlegényt várták. Ő volt az, aki elment a lakodalmas menet élén, hogy kikérje a menyasszonyt a családi házból, ahol megülték sokszor a lakodalmat is. Várták a vőlegényt, és biztosan ott is eluralkodhatott a pánik, ha késett a vőlegény. Volt, aki elkeseredett, volt, aki sírt, volt aki zsörtölődött és volt, aki otthagyta az egészet. És volt, aki mindennek ellenére ott állt, és várta, hogy kinyíljon az ajtó...

Jézus példázata persze nem erről a drámáról szól, hanem arról, hogyan várják Őt, akik állítják, hogy szeretik.

A vőlegény késik: az a hatalmas mennyei ajtó csak nem akar nyílni!

Elkeseredsz? Sírsz? Elkedvetlenedsz és feladod?

Vagy vársz, ameddig kell, mert aki jön, az mindennél fontosabb neked! Ez garantálja egyedül, hogy az ajtó mögötted csukódjon be!

Csizmadia Róbert

szerda, augusztus 22, 2012

Az Úr útkészítője


„A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.”
 (Lukács evangéliuma 3. fejezet 4. vers)

A hazai útviszonyokat megtapasztalva, őszintén szólva nem vagyok jó véleménnyel az útkészítő vállalkozásokról. Sok a kátyú, sok a hupni, keskenyek és ráznak az utak… Persze a mai Ige a közlekedési problémáknál sokkal fontosabb kérdésről szól.

„Kicsoda vagy te?” - faggatták Keresztelő Jánost az írástudók követei- „A Krisztus vagy? Illés vagy? A próféta vagy? Mégis mit mondjunk azoknak, akik hozzád küldtek minket?” (Ján.1:20-23) János pedig Ézsaiást idézve beszélt magáról.

De vajon ma, ha téged kérdeznének, mi lenne a válaszod? Ki vagy te? Miért élsz ezen a világon? Miért kaptál erőt felkelni ma reggel az ágyból? Miért táplálkozol? Miért dolgozol?

Akár elismered, akár nem; útkészítő vagy te is. Hiszen, bármily jó szándék mellett is, ha csak hiábavalósággal töltöd el napjaidat, a pokol felé kövezed másoknak is az utat.

De mikor Jézusról beszélsz, mikor hozzá hasonlóan alázattal és Neki hálát adva teszel másokért, akkor megnyílik a menny felé vezető út.

S milyen ez az út? A hegyi beszéd szerint keskeny, melyet csak kevesen találnak meg (Máté 7:14). Sokszor megpróbáló akadályokkal találhatjuk szembe magunkat rajta, melyeket le kell küzdeni (Zsid. 12:1).

S akadnak olyan szakaszok is, ahol úgy tűnik elfogy az út, hol csupán néhány lábnyom jelzi a helyes irányt. De ezek Jézus lábnyomai, s az út Ő maga, ahogy mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Ján. 14:6)

Így ha megtaláltad Őt, ha ismered a Hozzá vezető utat:

Segíts másoknak is eljutni Hozzá! Készítsd te is az Úr útját!

kedd, augusztus 21, 2012

Isten útja




„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.”   
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12:12.



Háborog a szívem! Megtudtam, hogy a mai nap valami olyan dolog fog történni velem, ami első hallásra rosszul esett. Mit kérdez ilyenkor magától az ember? Miért én? Miért velem?

Aztán elolvastam a ma reggeli Igét és eszembe jutott az utolsó pár napom. „A reménységben örvendezzetek” – Szombaton hat személyt kereszteltem meg a Dunában. Csodálatosan szép nap volt. A keresztség után, amikor megkérdeztem, hogy kik szeretnének egy következő keresztségkor bemerítkezni, 17-en jöttek előre, hogy imádkozzam értük.

„A nyomorúságban legyetek kitartók”.  A nehézségek között legyetek türelmesek. 
Miért tanácsolja ezt az Ige? Mert Isten mindent céllal enged meg, szeretné, hogy saját magad előtt is kiderüljön, mi van a szívedben. Egy-egy költözés, minden család életében elég nagy nehézség. Volt benne részünk bőven, de azt tapasztaltuk, hogy Isten mindig jobb helyet adott az előzőnél. Tudunk bízni annyira Istenben, hogy Ő tudja, még nálam is jobban, hogy nekem mi a jó. Ő a rossznak látszóból is jót tud kihozni. Ha így tekintek az előttem álló napra, hétre, akkor gazdagabb leszek egy tapasztalattal.

Mindezt kitartóan „állhatatosan” kérem Istentől imában. Emlékezve a múlt áldásaira, Isten ígéreteibe kapaszkodva, induljunk neki a mai napnak!

Boldog, szép napot kívánok minden olvasónak!

hétfő, augusztus 20, 2012

Kapcsolatban


"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni."
János evangéliuma 15:5

A közösségi oldalak egyik jellegzetes kifejezése a "kapcsolatban". Ez már több, mint ismerős. Aki kapcsolatban van, az valakivel sokkal szorosabb közösségben van, mint másokkal.

Jézus idejében még nem ismerték a Facebook-ot, de a hallgatói jól ismerték a természetet. Ezért használt Jézus egy olyan illusztrációt, amit értettek, ami eszükbe jutott, ha éppen dolgoztak, vagy szőlőt csemegéztek.

Aki a szőlőtőn van gyümölcsöt terem, aki nincs azt levágják. Ha szó szerint vesszük Jézus példáját, akkor nyugodtan mondhatom, hogy itt élet-halál kérdésről van szó. Nem csupán az a tét, hogy mennyire gyümölcsöző az életem, hanem az, hogy lesz-e életem!

Hogy mi a gyümölcs egy ember életében, ami Krisztus által terem? A Biblia ebben az összefüggésben két dolgot említ meg. Az egyik a BENNEM termő Lélek gyümölcse, melynek jelei a "szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Galata 5:22-23). A másik gyümölcs MÁSOKBAN terem. Amikor valaki az én életem, szolgálatom során Jézus tanítványa lesz, akkor a bennem termett gyümölcs másokat is gazdagít.

Akármire is gondoljunk, gyümölcsöt teremni nem lehet parancsszóra, vagy belső erőfeszítés eredményeképp. A szőlő sem erőlködik azon, hogy növekedjen. Egyszerűen, ameddig kapcsolatban van a szőlőtőkével, addig áramlik rajta keresztül az életadó nedvesség, és tápanyag.

A kulcskérés tehát az: milyen a kapcsolatom Jézussal? Megvan-e a folyamatos kapcsolat, a napi közösség vele? Ne feledjük el: ameddig közösségünk van vele, mindent megtehet, de ha elszakadunk tőle, semmit sem tehetünk.

vasárnap, augusztus 19, 2012

Valaki érted jött...


„Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
János evangéliuma 10:7-10

„Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már, lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár. Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, egy boldogabb világról álmodunk...” (Sillye Jenő: Múlnak az évek) Szívedben újra felcsendül a rég hallott ének, és egyszerre magával ragad a dallam világa. Hiszen ismét fordult a számláló, és előtted hidd el, vannak még lefutásra váró körök. Te tudod igazán, hány éve is van már annak a boldog napnak, amire most már csak egyedül, szívedben egy üres hellyel, de emlékezel. Emlékezel, és tudod, neked még menned kell tovább, de nem remény nélkül.

A remény ott lapul a mai üzenetben. Valaki jött, valaki érted jött, hogy neked életed legyen. Isten Fia emberré lett, hogy a legjobbat ajándékozhassa neked. Üdvöt, az örökkét. Ő nem rabló, aki meg akar fosztani szeretteidtől, a boldog pillanatoktól, a gyönyörű emlékektől. Ő nem tolvaj, aki kiüresítené az életedet, és vinné mindazt, ami mozdítható. Ő nem zsarnok, aki ha nem a szája íze szerint cselekednél, azon nyomban lesújt rád szikrázó haragjában. 

Ő az Igazi, aki mint ajtó, elvezet Istenhez, és kinyitja előtted az Ő országát. Ő az, Aki reményt és biztonságot akar neked adni. Egy olyan világba akar kaput nyitni előtted, ahonnan Ő maga zárja ki mindazt, ami fájdalmat és szomorúságot okozhat. Ő az, aki nem hagy egyedül a legnagyobb magány ellenére, aki a pálya végéig, és még azon túl is ott fut melletted. 

Tudom, hogy nem a legkönnyebb a mai nap, de nézz fel, kérlek az égre, és higgy, nemsokára elhozza Isten a boldogabb világát. 
(Édesapámnak)