szombat, február 05, 2011

Milyen jó


„Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!”

Zsoltár 133,1

Végre szombat van, a szívem újra örömmel telik meg. Ma találkozom azokkal, akiket szeretek, akikkel öröm együtt lenni. Már reggel, amikor belépek az imaház kapuján, öreg diakónus barátom fogad örök mosollyal, jó szóval. A termen áthaladva is kedves, korán érkező testvérek derűs arca néz rám. Elég egy biccentés, egy pillantás a másik szemébe és tudom, itthon vagyok, mi összetartozunk. Ezek nem csupán frázisok, semmitmondó, nagy szavak; mert hitünk az, ami összeköt és együtt készülünk majd az Úr elé, egy örökkévalóságra. Úgy szeretem a közös énekek ismerős bátorítását, a halk imák susogó csendjét, a közös beszélgetések Igére csodálkozását, a közös szolgálatok meglepetését. Aztán megszólal az Isten Igéje, és miközben prédikálok, vagy a prédikációt hallgatom, a Szentlélek vezetésében gyönyörködöm. Így már tudom, mit kell tennem holnap, és azután, egészen addig, míg újra találkozunk.

Restás László

péntek, február 04, 2011

Isten ismerete segít


„Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.”
Példabeszédek könyve 11:9.

Elsőre megdöbbentett ez a reggeli Ige – mondván – mit mond egy félig kábult, még álmos személynek? Ám eszembe jutott a napokban kirobbant eseménysorozat.


Egy pár az egyik testvérnőnk ellen támadást indított. Több embert felhívtak, és elmondták, hogy ezt és ezt mondta róluk, ami persze nem fedte az igazságot. Egy újságban, egy cikkben indítottak ellene támadást, ami nagy fájdalmat okozott.

Ezzel szemben mit tesz az Istent ismerő és szerető ember?
Ha panasza van valakivel szemben – Jézus útmutatása szerint jár el. Megbeszélik a dolgot négyszemközt, ha nem sikerül, akkor segítséget kérnek. A cél, hogy rendeződjenek a kapcsolatok. Az álnok ember célja ezzel szemben a másik befeketítése.

Mit tegyen a megtámadott fél?
A legjobb példa Jézus. Szidalmazván – viszont nem szidalmazott. Nem cáfoló szavak, hanem a jelleme győzte meg az embereket igazáról. Még Pilátus is igaznak nevezte. Csendben maradni, várni, hogy Ő szabadítson meg – ez is tudomány – az igazak tudománya!

csütörtök, február 03, 2011



Más dimenziók

" .... Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítom és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól." 2Sámuel 22:2-3


Nézd meg kicsit figyelmesebben a fenti képet! Szikla meg vár, 2in1 változatban. Mekkora szelet bírnak ki? Vagy milyen hatósugarú bomba kell hozzá, hogy a földdel egyenlővé tegye? A szél koptatja a sziklákat, így különböző formákat hoz létre, mint pl. a romániai Kárpátokban a Szfinx, vagy a Babele szikla alakzatok. Na és a bomba? Egyszer lezárták az utat előttünk mert éppen a sziklába alagutat fúrtak és bombával robbantották szét a sziklákat.

Úgy tűnik minden eszközzel el tudunk tüntetni egy sziklát. Ha akarjuk. Még a várak is egy idő után romokká változnak. Ki véd meg, hogy földrengés rázza meg a földet, vagy ha szökőár, vörös iszap és jégeső érkezik? Bármilyen erős legyen egy fal, lesz rajta egy rés és annyi.

Van ez így amikor a lelkemre is gondolok. Ki véd meg, ha... Ha nincs szerelem, nincs társ. Ha nincs már rád többé szükség. Ki akarhat még, ha a legfontosabb döntésedben is kudarcot vallottál? Ki nyitja ki a bezárt ablakot, amikor nem találod a kilincset?! Persze az ember mindenre képes. Vagy ha nem, akkor ott a mentőmellény- Isten, aki segít. De csak akkor jöhet, ha mi már megpróbáltuk és nem jött össze...

Vajon Istennek, csak ez lenne a szerepe? Ha baj van közbelép? Igaz, amit Dávid mond, de azért ennél több köze van az életemhez, nem?

Nemcsak menedék és szabadító, de egy olyan Barát, aki megérdemli az időmet, a pénzemet, és energiámat. Akitől nemcsak elvárok, de adhatok is neki!

Ma reggel nem az a kérdés, hogy ki neked az Isten, meg hogy milyen...hanem az, hogy Te kije vagy az Istennek? Mit adsz ma Neki? És mennyit adsz Neki?!


szerda, február 02, 2011

Dicsőítsük az Urat!


„Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!”
(Zsoltárok könyve 66. fejezet 1-2. vers)

Amilyen nagy dolognak számított néhány éve az interneten keresztül vásárolni, telefonálni, videót nézni, manapság már nevetünk azokon, akik nem élnek eme magától értetődő lehetőségekkel.

Jómagam is anno úgy kezdtem hozzá, hogy mindent ki akartam próbálni, e-mail, icq, msn, stb. S ha ma is ezt csinálnám (facebook, twitter, iwiw és társaik), valószínűleg egész nap a számítógép előtt ülhetnék.

Hát igen, áldás, ha megfelelően használjuk, és átok, ha azt a sok szemetet nézzük, amit nap, mint nap ránk árasztanak. (spam, a küldd tovább levelek, stb.)

Őszinte leszek. Mikor elárasztanak az ezerszámra küldött zenés ppt-k és linkek, ezt nézd meg felirattal, nem mindig nézem meg, sőt sokszor a cím alapján egyből kitörlöm ezeket.

De tavaly kaptam egy linket egy hittestvértől, amit megnyitottam és nagyon megfogott. Egy kórus 2010 novemberében az USA-ban, egy bevásárlóközpont éttermében, Händel Messiás oratóriumából a Hallelujah tételt énekelte. http://www.youtube.com/watch?v=SXh7JR9oKVE

De ez még nem lenne olyan különleges önmagában. De ahogy előadták… Szépen az emberek közé vegyülve nézelődtek, étkeztek a kórus tagjai, egy zongorista adventi dallamokat játszott egy szintetizátoron, majd egyszer csak átváltott orgonára és elkezdte Händel Messiását játszani.

Erre szép sorban a civil ruhában lévő kórustagok sorban álltak fel és kapcsolódtak be az éneklésbe. Majd a végén mintha mi sem történt volna szépen leültek és ettek tovább. A hallgatók, vagy nézők pedig szájtátva bámultak, mint én is, hogy ilyen nincs.

Pedig van. Angyalok milliói zengnek mindennap halleluját a Teremtőnek. Sőt a Biblia beszél olyan mennyei lényekről, akik éjjel-nappal ott állnak Isten oltára körül és dicséretét zengik.

És milyen jó lenne, ha nemcsak kórusok előre megbeszélt forgatókönyv és kotta szerint dicsőítenék az Istent, hanem amint a fenti video üzeni;

Te, egyszerű ember; ma, a hét egy közönséges napján, törj ki a megszokottság mókuskerekéből!

Állj fel, és énekelj az Úrnak! Énekeld dicséretét!

kedd, február 01, 2011

Forduljunk Istenhez!


„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” Zsolt. 50,15.




Az ember élete sokszor hullámvölgyeken megy keresztül. Hol jobb, hol rosszabb szakaszok vannak. Amikor derült az ég, szépen süt a nap, minden rendben van, akkor magabiztosabbakká válunk, amikor viszont életünk ege beborul, elcsüggedünk, és úgy érezzük, mindennek vége! A problémák, a nehézségek elhomályosítják Isten ígéreteit. Nem vesszük észre, hogy pedig éppen ilyenkor csak egy karnyújtásnyira van a megoldás!
Isten azt ígéri nekünk, hogy Ő hall bennünket ekkor is. Sőt! Amikor gyengék vagyunk és szükségünk van erőre, fokozottabb mértékben figyel ránk… Csak kiáltsunk Hozzá!

Hívjuk Őt segítségül! Ez pont olyan, mint mikor gyermekünk bajba kerül. Nem tudja megoldani a problémáját egyedül, ezért szól neked, szülőnek, hogy segíts! Biztos, hogy nem fordulsz el tőle és nem hánytorgatod fel élete ballépéseit, hanem amilyen gyorsan csak lehet, segítesz! Így van ez a mi szerető Atyánkkal is! Ő is segítségünkre siet, amint meghallja a hívó szót!

Mégis, azért ebben az Igében találunk egy feltétel is! A 14. vers elénk tárja a mi részünket is: „teljesítsd a felségesnek fogadásidat!” A mai ember megszokta, hogy sok esetben csak követel. Vannak jogaink, amiket előszeretettel hangsúlyozunk, de elfeledkezik a kötelességeikről. Isten ezt is elénk tárja! Akkor van jogom élni a lehetőséggel, ha teljesítem kötelességeimet is!

Ma reggel határozzuk el szívünkben, hogy másképp teszünk, mint ahogy esetleg eddig tettünk! Ne csak az Isten oldalát hangsúlyozzuk, hanem tartozásunkat is próbáljuk megadni Isten felé. Hiszen az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!

Kormos Tivadar

hétfő, január 31, 2011

Védelem az oroszlánok között

„Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel.”
Dániel könyve 6:23

Dániel történetét már gyermekkorom óta van szerencsém ismerni. A képes Bibliák színes rajzai is szemem előtt vannak, melyeken Dániel térdre hullva imádkozik a gödör alján békés cicaként üldögélő oroszlánok társaságában.

Hasonló helyzetben – éhes oroszlánok társaságában – nyilván is komoly fohászt küldtünk volna Istenhez.  Dániel viszont nem itt tanult meg imádkozni. A történet szerint épp azért került ide, mert nem hagyott fel az Istenhez való könyörgéssel semmilyen emberi rendelet ellenére.

Dániel igen magas rangú állami tisztviselő volt ebben az időben. Két másik társával együtt csak a királynak tartoztak elszámolással. Amikor a király őt akarta országa élére állítani, ellenfelei fogást próbáltak találni rajta, de semmi kivetnivalót nem találtak életében, csak a hitét. Dániel istenfélő, imádkozó ember volt, itt támadták a cselszövők. (Nem folytatom a történetet, olvassuk el a 6. fejezetet.)
Döntenie kellett: imádja Istent meggyőződése szerint, vagy pedig enged az emberi parancsnak a békesség kedvéért. Dániel a békességet választotta. Azt a békességet, amit csak Isten adhat – amit semmilyen körülmény meg nem változtat. Isten erősebb az ellenségnél, a királynál, az oroszlánnál is. Sőt még azoknál az erőknél is, amelyek bennünket akarnak eltéríteni a helyes útról.
Mit választunk? Isten békességét, vagy azt, hogy békén hagyjanak?

„Dániel szabadulásának történetéből megtanulhatjuk, hogy Isten gyermekeinek a próbában és a fájdalomban pontosan úgy kell viselkedniük, mint amikor a jövő ragyogó kilátásokkal kecsegteti őket, és környezetük a lehető legkívánatosabb. Dániel az oroszlánok vermében ugyanaz volt, mint aki első miniszterként és a magasságos Isten prófétájaként állt a király előtt. Az az ember, akinek szíve Istenre támaszkodik, ugyanolyan a legsúlyosabb próbában is, mint a jó sorsban, amikor Istentől fény, az emberektől pedig jóakarat sugárzik reá. A hit felfogja a láthatatlant, és megragadja az örök valóságokat.” (Ellen G. White: Próféták és királyok 338.o.)

vasárnap, január 30, 2011

Álmodom egy jobb világról...


"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr - : békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek."
Jeremiás 29:11

Béke és szeretet íze a szádban, az öröm táncol körülötted. Nem tudod már, mit jelent a háború, az ellenség, a rosszakaró ember, a bűn. Mindenki azt figyeli, hol és hogyan lehet mások segítségére. Nem látsz sehol egy nyomorék koldust, aki mindennapi betevőjét kéregeti össze az utcán. Nem látsz temetőt, kórházakat, betegeket, mert mindenki él és egészséges körülötted. Soha nem ittál még ilyen tiszta vizet, és a tüdőd szinte fáj a szennyezőanyagoktól mentes levegő hatására. Fekete és fehér kisgyerekek játszanak együtt a homokozóban, de már senki sem tudja, mi az a faji megkülönböztetés. Minden tökéletes körülötted, és úgy érzed, ezt a helyet végleg el tudnád fogadni otthonodnak.

Ám egyszer csak a körülötted sétáló és mosolygó emberek arca lassan eltorzul, rémület ül ki rajtuk, és már te is hallod a távolból azt az ijesztő hangot. Egyre élesebb, egyre hangosabb, és végül, egy pillanat alatt a tökéletesség semmivé válik. Az álom világ elmúlt, és te újból a valóságban találod magad. Vége, nincs többé. Csak egy múló lázálom, talán sokat ettél, vagy feleslegesen furcsa és értelmetlen, irreális dolgokról gondolkodtál lefekvés előtt.

Tényleg értelmetlen a jobb világ? Tényleg nincs semmi jövője annak a vágynak, amit emberek milliói mondanak magukénak?

Istennek ma reggel egy fantasztikus üzenete van hozzád. Álmod egy jobb világról nemsokára valóra válik. Ő az, aki békességet és reményteljes jövőt akar neked adni, mert ezt tervezte el veled! Jézus nemsokára visszajön, hogy helyreállítsa végleg ezt a földi életet, hogy újjáteremtse, amit a bűn megrontott és elpusztított. Eljön, hogy egy sokkal jobb világot adjon neked, mint amiről te valaha is gondolkoztál. Eljön reményt és jövőt hozva magával.