Ünnepi ruha Jézustól
Az egyik alkalommal, amikor vásárolni indultam
ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megvegyek egy olyan ruhát, amihez hasonló
már van a ruhatáramban, csak a színe más. Aztán ezt a vágyat pillanatok alatt
elhessegettem. Gondolkodni kezdtem, hogy ha a lelki ruhatáramra is ekkora
figyelmet fordítanék, akkor biztos, hogy nyugodtabb és kellemesebb lenne az
életem.
Mi is az a lelki ruhatár? A ma reggeli igerészben leírt
„ruha” egyike azoknak, amelyekre feltétlen szükségünk van. Azonban nem csak
ezen a bolygón. Ha földi példával élhetek, akkor képzeljük el, hogy egy olyan
eseményre vagyunk hivatalosak, ahol elvárás az estélyi/öltöny, ahol a legszebb
cipőnket vesszük fel, előtte meglátogatjuk a fodrászt és talán még az
étkezésünkre is jobban oda figyelünk az eseményt megelőző napokban, hogy a
tökéletes formánkat hozzuk. Ebből az következik, hogy biztos nem jelenünk meg
melegítőben, sport cipőben, kócosan és kialvatlan arccal. A várakozás, az
esemény fontossága megkövetelte, hogy úgy készüljünk rá, ahogy illik. Ha pedig
egy olyan eseményről van szó, amelyhez közvetlen közünk van és esetleg még
fontos részét is képezzük, kifejezetten oda figyelünk minden apró részletre.
Nos, most hogy körbejártuk a fontos események láncolatát,
szeretnélek meghívni egy sebesen közeledő eseményre. A belépés ingyenes. Étel,
ital biztosítva lesz. A társaság felemelő lesz. A helyszín a világ legmagasabb,
legszebb pontja lesz. A házigazda nagyon vár és szeretne még személyesebben
megismerni. Egyetlen dolgot kér csupán:
az alkalomhoz méltó ruhát kell viselni. Az egyik legfontosabb része a ruhának a
megbocsátás lesz. Ez képezi a ruha tartását.
A házigazda, Jézus Krisztus
számára fontos, hogy olyan személyek jelenjenek meg a nagy vacsorán,
akik maguk is megtapasztalták a megbocsátás örömét és lélek enyhítő érzését.
Bármilyen eseményre is megyünk a házigazda jár elől a ruházati viselés
példamutatásával. Nos, az Úr Jézus határozottan példát mutat azzal, hogy
irányunkba is gyakorolja a megbocsátást, a kegyelmet és az új esélyt!
Nem hiszem, hogy van olyan ember ezen a bolygón, akinek ne
lenne szüksége kegyelemre. Isten ingyen adja, nem kér érte túl fizetést, nem
tesz rá kamatot. Vagyis, egy dolgot mégis kér. Bocsássunk meg mi is egymásnak!
Oh, milyen nehéz is ez néha. Amikor bevágnak eléd a sorba, pedig te is sietsz.
Amikor a kasszás olyan lassan dolgozik, hogy még egy csiga is gyorsabb. Amikor
a kollégáddal összevitatkoztok, pedig tőle nem vártad volna. Amikor a
családtagod értetlenül áll előtted és kérdőre von, pedig te nem vagy hibás.
Ezek azok a helyzetek, amikor a legnehezebb gyakorolni a megbocsátást vagy az
elengedést. Pedig az Úr Jézus milyen sokszor gyakorolja ezt irányunkba!
Tegnap hirtelen szóltam vissza valakinek. Az este ingerülten
váltam el valakitől. Ma reggel csúnyát mondtam, pedig nem lett volna szabad. Ma
délben olyat gondoltam, hogy most még bele is pirulok szégyenemben. Ma este
elfelejtettem imádkozni. Ugye, hogy a sor végtelen lehet?
Annyiszor teszünk meggondolatlan dolgokat. Hirtelen
reagálunk, hirtelen gerjedünk haragra, vagy a fáradtságtól elfelejtkezünk
Istenről. Megharagszik? Megbüntet? Hátat fordít? Elveszi az életünk?
Amikor legközelebb úgy érzed, hogy feltudnál robbanni,
ingerült vagy, szívesen rácsapnál az asztalra vagy a szívedig ható bántást
kaptál, engedd el! Nem lesz könnyű, sőt nagyon nehéz lesz! De, erőt meríthetsz
abból, hogy Isten mennyi mindent elenged nekünk! Nem lenne igazságos, hogy ha a
másik pillanatnyi vagy hirtelen bántását végeláthatatlanba megőriznénk, de mi
elvárjuk Istentől, hogy bocsásson meg minden gyarlóságot, bűnt vagy
félresiklást. Isten szeret. Az embertársadat is szereti. Ő megbocsát. Kegyelmet
ad. Vedd fel az Ő ruháját, hogy találkozhass vele azon a nagy napon, a nagy
vacsorán.
