Tudni és cselekedni
„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.”
(János evangéliuma 13. fejezet 17. vers)
Mindig is szerettem a kerékpározást. Nézni, milyen rendkívüli kitartással képesek több száz kilométeren keresztül teljesíteni. Lance Amstrong, aki rákbetegsége után is többször megnyerte a Tour de France-t.
De, hogy milyen érzés lehet így tekerni, azt csupán néhány hete ismertem meg, mikor életem első amatőr országúti kerékpárversenyén vettem részt.
Aki csak a pálya, vagy a képernyő előtt karosszékben szurkol, esetleg felül komfortos szobakerékpárjára, hiába tud mindent a versenyzők stílusáról, életéről, bizony csak hiszi, hogy tud, valójában azonban nem ismer semmit.
De ez így van az élet minden területén. A drukkerek mindig jobban tudják, hogy kellett volna gólt lőni,… a takarítónő és a portás, hogy hogyan kéne a vállalatot irányítani,… a szülő, hogy mire és hogyan kéne a gyereket tanítani,… a gyülekezetben, aki csak fogyasztó, hogy kinek, hogyan kell viselkedni…
És mikor ezek az emberek ott állnak, hogy bizonyítsanak, ’alázatosan’ lemondanak erről a lehetőségről. Így voltak Jézus tanítványai is, akik az utolsó vacsorára készülve, tudták mire való a lábuknál lévő mosdótál, és hogy miként működik, ismerték a szokást, de…
Miért pont én csinálja ezt a rabszolgamunkát? Miért én görnyedjek és koszoljam össze a kezem? A többiek boldogan elfoglalják a legjobb helyet, nekem meg megint a vége jut…
Jézus hangtalanul kezdte tanítani a tizenkettőt, így vésve örökre követői szívébe; a legboldogabb emberek nem a paloták trónszékein pöffeszkednek, hanem egymásnak szolgálnak. A boldogság nem elvárás, hanem cselekvés.
Sokan mégis úgy gondolják, hogy a boldogságunkat rajtunk kívülálló események sorozata határozza meg. Ám Jézusnak és a Biblia többi hithősének élete bizonyítja, hogy ez nem így van. A boldogság elsősorban tőlünk, életszemléletünktől, hitünktől és tetteinktől függ.
Vedd észre tehát; boldogságod útjában nem áll semmi más, csupán saját tunyaságod és lustaságod.
Kelj fel, és ’szurkolóból légy játékos’, ’boldogság után áhítozóból másokat boldogító’! Így vedd magadra Jézus igáját és „nyugalmat találsz lelkednek” (Máté 11:28-30).
De, hogy milyen érzés lehet így tekerni, azt csupán néhány hete ismertem meg, mikor életem első amatőr országúti kerékpárversenyén vettem részt.
Aki csak a pálya, vagy a képernyő előtt karosszékben szurkol, esetleg felül komfortos szobakerékpárjára, hiába tud mindent a versenyzők stílusáról, életéről, bizony csak hiszi, hogy tud, valójában azonban nem ismer semmit.
De ez így van az élet minden területén. A drukkerek mindig jobban tudják, hogy kellett volna gólt lőni,… a takarítónő és a portás, hogy hogyan kéne a vállalatot irányítani,… a szülő, hogy mire és hogyan kéne a gyereket tanítani,… a gyülekezetben, aki csak fogyasztó, hogy kinek, hogyan kell viselkedni…
És mikor ezek az emberek ott állnak, hogy bizonyítsanak, ’alázatosan’ lemondanak erről a lehetőségről. Így voltak Jézus tanítványai is, akik az utolsó vacsorára készülve, tudták mire való a lábuknál lévő mosdótál, és hogy miként működik, ismerték a szokást, de…
Miért pont én csinálja ezt a rabszolgamunkát? Miért én görnyedjek és koszoljam össze a kezem? A többiek boldogan elfoglalják a legjobb helyet, nekem meg megint a vége jut…
Jézus hangtalanul kezdte tanítani a tizenkettőt, így vésve örökre követői szívébe; a legboldogabb emberek nem a paloták trónszékein pöffeszkednek, hanem egymásnak szolgálnak. A boldogság nem elvárás, hanem cselekvés.
Sokan mégis úgy gondolják, hogy a boldogságunkat rajtunk kívülálló események sorozata határozza meg. Ám Jézusnak és a Biblia többi hithősének élete bizonyítja, hogy ez nem így van. A boldogság elsősorban tőlünk, életszemléletünktől, hitünktől és tetteinktől függ.
Vedd észre tehát; boldogságod útjában nem áll semmi más, csupán saját tunyaságod és lustaságod.
Kelj fel, és ’szurkolóból légy játékos’, ’boldogság után áhítozóból másokat boldogító’! Így vedd magadra Jézus igáját és „nyugalmat találsz lelkednek” (Máté 11:28-30).
