A Lélek gyümölcse
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”
(Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 22. vers)
Egy öregember a kertjében kis diófát ültetett. Egy arra járó így szólt hozzá: Ó, tata! Minek pazarolja az erejét? Mire ez a fa gyümölcsöt hoz, addigra maga már rég nem lesz! Igen – volt a válasz – valószínű ennek a kis fának én már az első termését sem élem meg, de ezt a fát nem magamnak, hanem az unokámnak ültetem.
Ma reggel Isten, bennünket a természeten keresztül így tanít:
Nézz csak meg egy fát! Bármelyiket. Mit gondolsz, miért teremtettem?
Azt gondolod, csupán azért létezik, hogy tisztítsa a légkört, vagy hogy kivághasd és bútort, munkaeszközt, vagy fegyvert készíthess belőle, hogy hasábja parazsánál melegedhess? Azt hiszed azért terem gyümölcsöt, hogy téged jóllakasson? Tévedsz!
Egy fa, ha tudna beszélni, azt mondaná, hogy az ő célja; erdővé válni. A termés lényege, nem a külső burok, hanem a mag, egy új élet, egy új fa.
Mi más lehetne a Lélek gyümölcse?
A szeretet, az öröm, a békesség… igazi célja nem az, hogy te vidám, szelíd és türelmes legyél, hanem, hogy a másik arcára mosolyt fakassz, hogy amerre jársz békét és jóságot hints, hogy az egész föld szeretet erdővé és öröm rengeteggé válhasson.
Mert „A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor.12:7)
