Mindenért hálát adjatok!

 


"…Adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."


Mindenért azért nem lehet hálát adni, ezt Pál apostol se gondolhatta komolyan! Itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén, arról nem is beszélve, hogy a családom, barátaim, ismerőseim, sőt, én magam is küszködöm napról napra, mégis mit jelent az, hogy “mindenkor, mindenért” hálát kell adni? Felejtsem el a nehézségeket? Naív módon, szemellenzősen hajtogassam Istennek, hogy “köszönöm a nehézségeket” holott halvány sejtelmem sincs, hogy mi javam származhatna belőlük? Már persze ha származik belőle javam, mert azért ez sem olyan egyértelmű minden esetben!

Kicsit néha úgy gondolunk erre az igére, mint ami arra kötelez bennünket, keresztényeket, hogy a körülményektől függetlenül, az érzelmeinket megerőszakolva, anélkül, hogy igazán végiggondolnánk, hogy mi is az, amiért érdemes volna hálát adni, köszönjünk meg Istennek mindent — a jót és a rosszat — még ha nem is örülünk neki igazán. Működik ez egyáltalán? Ha így teszünk, olyanok vagyunk, mint a szülinapos gyerek, aki játékautó helyett új pulóvert kapott. Illedelmességből megköszöni a szüleinek, és a szíve mélyén tudja, hogy a pulóver hasznos ajándék, de mégsem örül igazán. Te se örülsz a betegségnek, a járványnak, a nehézségeknek… olyanért meg ne adj hálát, amiért valójában nem vagy hálás! Ezt nevezik képmutatásnak. De akkor mégis miről beszél Pál apostol?

Efézus nem volt egy egyszerű hely, semmilyen szempontból. Az ókori világ egyik csodája, a hatalmas és gyönyörű Artemisz templom és a megkérdőjelezhető vallási gyakorlatai nagyban megnehezítették a kereszténység tanításának és a tagok gondolati tisztaságának megőrzését. A paráznaság, a fösvénység, a kicsapongás mindennapos dolog volt a városban, és a negatív hozzáállás, egymás bírálgatása állandó eleme volt a gyülekezeti összejöveteleknek. Mikor Pál arról beszél, hogy “mindenkor, mindenért” hálákat kell adni, akkor azt mondja, az efézusiakkal együtt nekünk is: ahelyett, hogy ilyen felesleges és romboló dolgokkal foglalkoznál, hogy éppen ki és mit csinált, vagy hogy milyen borzalmak vannak a világban, inkább számold össze, mi minden van az életedben, amiért hálás lehetsz! Mennyivel felemelőbb gondolat ez, mint a másik ember méregetése.

Adjunk hálás Istennek, hogy még élünk! Adjunk hálát, hogy van lehetőségünk hálát adni! A rossz dolgok ellenére is. A többi pedig majd elmúlik.