Mózes, Áron és Húr bemennek egy kocsmába

"De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig."


Az év tele van nemzeti ünnepekkel, évfordulókkal, jeles napokkal, melyeket kívülről tudunk és melyekről évről-évre megemlékezünk. Ilyenek az Államalapítás ünnepe, az 1848-as, vagy az 1956-os forradalom emléknapjai, a Húsvét, a Pünkösd, a Karácsony, vagy az Új év napja, a magyar egészségügy napja, pedagógus nap, nem is beszélve születés- és névnapokról. Csak azzal, hogy felsoroltam az ünnepek neveit, biztos vagyok benne, hogy a dátumok is mind-mind azonnal eszedbe jutottak. Sőt! Sok ünnepet nem is a tényleges neve, hanem a dátuma alapján ismerünk jobban: március 15, október 23, és egy hét múlva jön az augusztus 20 is.

De van egy ünnep, ami minden évben elsiklik a figyelmünk mellett, noha vannak, akik számára ez is legalább olyan fontos, mint a fentiek: szeptember 9. A "Hívd meg a papodat egy sörre" világnap. 

A kiégés a világ minden táján lelkipásztorok, papok, vallási vezetők százezreit veszélyezteti. Természetesen nem csak őket, de egy olyan hivatásban, ahol az ember a lelkével szolgál más embereket, elkeserítő következményekkel járhat a lelkesedés, a kedv, pont a lélek elvesztése. Hogy ebből a betegségből mit látnak a hívek? Azt, hogy a lelkipásztor kevesebbet látogat, negatívan áll a munkájához, problémákkal küzd a családjában, elsekélyesedik a saját lelki élete is, és mindig fáradt. Röviden: nem végzi a munkáját.

"Pedig csak annyi a dolga, hogy a kezeit felemelve tartja, amíg a nép megnyeri a csatát!" "Ezt bárki meg tudná csinálni, nem kell ehhez sem iskola, sem sok idő!"

A kezek azonban elfáradnak, a lélek pedig kimerül még a "legnagyobb" hívőkben is, ha a szolgálatot egyedül látják el. És itt jön a képbe Áron és Húr — itt jössz a képbe te! — akik segítő kezet nyújtanak az elfáradtaknak, még akkor is, ha az éppen a lekészük. Kritika helyett követ hoznak, és ahelyett, hogy a háta mögött fúrnák, hogy "még ennyire se képes", mellé álltak. Nem csak a nép harcolt, Mózes, Áron és Húr is csatában álltak. Ők az Amálekitákkal, Mózes és társai pedig a kiégéssel. És azóta lelkészek, papok milliói teszik ugyanezt. 

Így hát szeptember 9-én — de lehetőleg az év más napjain se — ne felejtsd el meghívni a lelkészedet egy sörre, és hagyd, hogy kicsit a vállaidon pihentesse a fáradt karjait!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia