Az Úrtól kapott értelem
Attól, hogy valaki művelt, vagy olvasott, még nem lesz értelmes. Ezt korunk legérdekesebb szociológiai jelenségének gondolom. Legalábbis az egyik legérdekesebb szerintem. A középkorban kevesek tudtak olvasni, és még kevesebb volt, akinek volt könyve. A műveltség, az olvasottság az értelem szimbóluma volt. Ma már minden házban van egy polc, ami padlótól plafonig tele van könyvekkel, de ha rákérdezünk, hogy melyiket olvasta a házigazda, jó ha egy-kettő darab van közötte, mégis lehet értelmes ember.
Az internet világában nem kell sokat dolgozzunk érte, hogy olyan embereket találjunk, akik olvasottak, de nem túl értelmesek. Megannyi komment-háború zajlik ebben a percben is, amik a lehető legértelmetlenebb témákban, vagy formákban robbannak ki, pedig a két félen érezni lehet valamilyen módon, hogy sok forrásból dolgoznak. Megannyi próféciaértelmezés, és különféle tanítás van a világhálón, ami bár sokat olvasott emberektől hangzik el, mégis káros és hamis tanítás.
A bölcsesség két ismertető jegye a következő:
- Isten adja, nem magamtól szerzem
- Ismeret (tudás) és értelem fakad belőle
Mit jelentenek ezek? Egyszerű. Az ami nem felel meg ennek a két egyszerű pontnak, az nem Istentől származó bölcsesség, hanem bölcselkedés. Nem túl bonyolult, ugye? Felismerni viszont sokszor az.
Az első pontot, azt, hogy Isten adja, nem egyszerű felismerni, mert elég nehéz forrást keresni hozzá. Egy módon lehet ellenőrizni, és ez a Biblia tanulmányozása. Ha ismerem Isten szavát, értem, hogy valaki tőle szerzett bölcsességet mond, vagy csak a saját igazát hajtogatja.
A második, hogy ismeret, és értelem származik belőle kicsit egyszerűbb. Mindaz ami nem hasznos, tehát nem tartalmaz használható gondolatokat, az nem jó forrásból táplálkozik. Ha valakinek csak az a célja, hogy kioktasson, abból tudás származik, de nem sok értelem, mert csak rossz érzést kelt. Ha valaki csak a levegőbe beszél, megalapozatlanul, lehet az bármilyen értelmes, logikus gondolat, de nincs mellette ismeret, tudás, akkor csak katyvasz.
Figyelj a bölcsességre, de óvakodj a bölcselkedéstől!
