szombat, december 17, 2016

Vár ránk az Isten


"Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok (új eget és új földet - ld. 13. vers), igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok..."
2Pt 3,14-15

Mindennek van oka, minden valami okból történik, vagy kell történnie. Mivel várod az új eget, az új földet, mivel szeretnél az eljövendő ország polgára lenni, mivel szeretnéd az örök életet - mindennek hatással kell lennie az életedre. Ha komolyan gondolod, akkor ez nem maradhat pusztán vágy, csupán gondolat. Muszáj tettekké válnia.

Ahhoz, hogy ez valóra váljon, meg kell erőltetni magad, erőt kell venned magadon. Néha vannak dolgok, amik nem jók és mi mégis sietünk megtenni. Máskor meg, amikor a jót kellene tennünk, lassúak vagyunk. Azt gondoljuk: majd mindennek eljön a maga ideje, majd oda jutok. De nem haladhatunk a magunk tempója szerint, ha időre igyekezünk. Bár a jellem fejlődését nem lehet erőltetni, mégis meg kell ragadnunk minden lehetőséget, minden alkalmat arra, hogy formálódjunk az Isten kezében. Ez nem megy próba nélkül, ezért írja Jakab is, hogy "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek" (Jak 1,2). A próba Isten műhelye, ahol rajtunk dolgozik. A hitünkön. "...hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jak 1,3-4) Így leszünk tisztává, így találhat minket az Úr feddhetetlennek, amikor eljön. Legyünk hát mindig békességben, bármi történjék is, maradjunk Isten kezében, mert ott vagyunk egyedül biztonságban. A próbákban tartsunk ki mindig a jó mellett, ragaszkodjunk mindvégig az Ő tanácsához, mert csak így haladhatunk előre.

Olyan türelmes az Isten! Képes kivárni, hogy megváltozzunk. Képes időt hagyni nekünk, hogy megéljük tévedéseinket, hogy belássuk helytelen választásainkat. Vár ránk, hogy változzunk, hogy jobb emberré legyünk. Ezt mi sokszor nem látjuk, nem érzékeljük, mert egy életen át tart és már szeretnénk ott lenni, már szeretnénk elérni. Ő a türelmes, mi türelmetlenek vagyunk, de akkor járunk jól, ha azt tarjuk javunkra váló dolognak, amit ő akar velünk cselekedni, mert ez vezet egyedül üdvösségre. Így hát örüljünk annak, hogy nincs még itt az utunk vége! Örüljünk, hogy van még időnk!

péntek, december 16, 2016

Jó reggelt! Ideje felébredni!

Vannak emberek, lehet, te is közéjük tartozol, akik szeretnek óracsörgés után még kicsit lustálkodni, szunyókálni. Nincs is ezzel semmi gond, ha nem az utolsó pillanatra állítottad be a jelzőórát. Azonban, ha azonnal ki kell pattannod az ágyból, akkor meg kell tenned!
Pál is erre figyelmeztet az alábbi Igében:

„Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nappal elközelgett. Vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” 
Rómabeliekhez írt levél 13:11-12.

Muszáj felébredni, mert most már tényleg közelebb van hozzánk az üdvösség, mint akkor, amikor hívőkké lettünk. Közelebb, mint tegnap volt. 
Még ha csak a szomszéd országba megyünk is – mondjuk nyaralni – akkor is készülünk az útra. Mennyivel inkább kéne készülnünk arra a hatalmas eseményre, amit a Jelenések könyve így ír le: Eljön a felhőkön és MINDEN szem meglátja őt. 
Hatalmas események szem- és fültanúi lehetünk hamarosan. Rázzuk le hát a megkötöző, álmosító béklyóinkat, nézzünk fel az égre, figyeljük a jeleket és várjuk a mi hamarosan visszaérkező Jézusunkat, aki éppen most, már erősen készülődik, hogy visszajöjjön, és magához vegyen minket, és átadja örök otthonunkat. Ez az igazi reménység, ami éltet minket! Ezért tényleg érdemes felébredni!

Énekeskönyvünk 138-as éneke jutott ma reggel eszembe, mialatt a fenti bibliaszöveget olvastam. Kérlek, ha ismered, dúdolgasd a mai napon, egészen addig, míg szavai elérik szívedet.

Mondd, miért szunnyadsz, hisz vár égi otthon?
Mért nem vagy éber, e hon oly közel?
Ébredj, ó ébredj és ölts lelki fegyvert.
Kelj fel, és mondjad: Ó Jézus jövel!

Mondd, miért szunnyadsz, és alszol ily későn?
Győztesre vár csak a szent jutalom!
Jézusunk nem késik, Ő eljön hamar.
Mondd, hogyan állsz meg majd ama napon?

Félelem tölti el ezreknek szívét,
Mert gyötri lelkük a nagy számadás.
Ó, figyelj, hív téged az égi szózat.
Harc után rád örök megnyugvás vár.

Nézz fel az égre, és várd híven Jézust.
Ádventjét hirdetik már a jelek.
Vigadj és örvendj, hisz Jézusunk jön már.
S Ővele dicsfényben angyalsereg

csütörtök, december 15, 2016

Segítsd a mentőst!

„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem.”
Kolossé gyülekezetének írott levél 4:2-4.

Egyik barátom mentős sofőrként töltötte polgári szolgálatát. Elmesélte, hogy egyszer egy nagyon súlyos beteget szállítottak a kórházba. Az idő szorított, és az útszakasz igen forgalmas volt. Bekapcsolta hát a szirénát, és taposta a gázt, ahogyan csak tudta. Az autósok lehúzódtak az útpadkára, útkereszteződésnél megálltak, csakhogy előre engedjék a mentőautót. A sofőrök jóindulatának, no és persze barátom forma-1-es vezetési stílusának köszönhetően nemsokára be is értek a korházba, ahol egy másik stáb várta őket, és rohantak a beteggel a műtőbe. A műszak végén barátom indult volna haza, amikor a folyosón szembetalálkozott a műtős orvossal, aki megszólította:
- Ön vezette azt a mentőkocsit, amivel a ma délutáni súlyos beteget hozták?
- Igen.
- Ha 2 perccel később érkezik a beteg, nem éli túl – mondta az orvos.
Barátomat - elmondása szerint - kirázta a hideg. 2 percen múlt az élete? Pedig azt a 2 percet könnyen el lehetett volna veszíteni a zsúfolt városi forgalomban. Aztán végiggondolta, hogy mindez nem csak rajta múlott. A beteg megmeneküléséhez minden egyes sofőr hozzájárult, akik lehúzódtak az út szélére, akik megálltak az útkereszteződéseknél, akik helyet csináltak a piros lámpánál tornyosuló sorban. Ha a sok ember közül néhány hanyagul veszi a szirénázó mentőautót, és nem ad neki elsőbbséget, könnyen a beteg halálát okozhatta volna.

El tudom képzelni Pál apostolt, ahogy ott ül a szirénázó mentőautóban, személyiségének megfelelően tövig nyomja a gázt, és csikorgó kerekekkel veszi be az éles kanyarokat; mindezt azért, hogy Isten örömüzenetével megmentse az embereket. Csakhogy ő maga is belátja, hogy egyedül kevés feladata elvégzéséhez, ezért arra kéri a hívőket, imádkozzanak kitartóan érte. „Krisztus titkának szólása” nem csak a lelkészek, gyülekezeti elöljárók, és a neves szónokok tehetségén múlik. Ez egy olyan összmunka, mint a mentőautó útja. Ha csak látszólag jelentéktelen dologgal járulunk is hozzá Isten örömüzenetének továbbításához, akkor is (örök)életet menthetünk.

szerda, december 14, 2016

Megváltozott élet



„Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot; élvén él és meg nem hal.”
(Ezékiel könyve 33. fejezet 15. vers)

Állítólag David Livingstone-t, skót missziónárius orvost egy alkalommal közép-afrikai tartózkodása során egy törzsfőnök az alábbi kéréssel kereste fel: - Fehér doktor, adj nekem valami orvosságot, amitől szívemből eltűnik a harag, a gyűlölet, amitől megváltozik az életem!  

Livingstone felemelte a Szentírást és már-már elkezdte felolvasni az Isten átformáló erejéről szóló részeket, mikor a törzsfőnök félbeszakította: - Nem! Én olyan gyógyszert akarok, amit egyszerűen megeszek, vagy megiszok és minden aljasság és önzés eltűnik belőlem.

Sokan szeretnék ma is, ha ilyen egyszerű lenne az egész. Csak beveszek egy kapszulát, csak elolvasok egy bibliaverset, csak elmondok egy imát, részt veszek egy csendes héten, egy evangélizációs sorozaton… és meghal bennem az ÉN.

S míg így gondolkodom, azon kapom magam nem haladtam semmit előre, sőt… De akkor mi a változás titka?

Azt hiszem, ezt a legszembetűnőbb változáson átesett apostol, Pál fogalmazta meg a legjobban: „szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm.12:1-2)

Azaz sokszor ott hibázzuk el, hogy mi arra koncentrálunk, hogyan feszítsük és öljük meg magunkat, miközben arra kéne inkább törekedni hogyan élhetnénk Jézusért, élő áldozatként azon gondolkodva, ami neki jó.

Így az igazán megváltozott élet nem a bűn legyőzéséről szól, arról, hogy mi a rossz és hogy mit ne tegyek, hanem a krisztusi szeretet folyamatos gyakorlásáról. „a gonoszt jóval győzd meg” (Róm.12:21) gyakorlatáról.

S, ami az ezékieli fejezet jó híre, hogy erre, a jó gyakorlására Isten mindannyiunkat ösztönöz, „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ez.33:11)

Így, pirulák és önsanyargatás helyett ragadjunk meg minden kínálkozó lehetőséget, és „míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.” (Gal.6:10)

kedd, december 13, 2016

Instant életed

„azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.
Jakab apostol levele 4. fejezet 14-15. verse



Természetesnek veszünk szinte mindent. Egyre többet és többet akarunk. Jobb telefont, jobb autót, jobb házat, sőt még jobb életet is. Nem becsüljük meg kellőképpen azt, amit tulajdonképpen Isten bízott a gondozásunkra, sokszor az életünket sem. Ezzel a nagyra vágyó magatartással gyakorlatilag elértéktelenítjük az életet, és a saját önbecsülésünk is nagyot zuhan. Én szinte biztos vagyok abban, hogy eszünkbe jutott most valaki, hogy: „igen ő tényleg olyan, hogy mindig többet akar...”; „vagy annak a fia mindent megkap, én is meg akarom adni”; „vagy az ő apukája, vagy anyukája sokkal jobb...”. Szintén itt Jakab levélében olvashatunk a nyelv bűnéről, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy a szavak erejéről.

A mai ember, köztük én is, de legfőképp a fiatalok (elnézést kérek tőlük, ha az önérzetüket megbántom) mindent gyorsan akarnak. Enni, beszélgetni, híreket olvasni vagy meggazdagodni. Csak a lényeg kell, semmi más, instant módon. Ez egy instant társadalom. Annyira sietünk és siet velünk a világ, hogy a hálaadás már nem divat. Ha egy gyerek kap ma egy játékot, játszik vele jobb esetben egy-vagy két hétig, aztán követeli az újat, és meg is kapja. Amikor én voltam gyerek –és azért az nem volt olyan régen-, ha kaptunk egy-egy autót vagy legót vagy bármit a tesómmal, a következő karácsonyig, szülinapig nem kaptunk újat... (én azért néha kisírtam magamnak...

Pedig nem jönnek könnyen. Egyszer kiköveteltem magamnak egy drága távirányítós autót. Azért az autóért édesanyámnak két hétig kellett dolgoznia (más világ volt akkor), és hogy meddig működött? Két hét alatt tönkretettem... Ahhoz, hogy valakinek egy ház legyen a nevén (adósság nélkül) jóllehet egy életet végig kell dolgozni, vagy néha még az is kevés. Micsoda nagy ár igaz? Ahhoz viszont hogy ma reggel felkeltél, az Jézus Krisztus életébe került, ez mekkora ár? Elég nagy?

Ezért nem mindegy hogy ma reggel hogy ébredsz, hálát adsz ezért az új napért, vagy megkevered az instant életed és nem érdekel. Jusson eszedbe, hogy Miatta ébredhettél fel, mert az Úr úgy akarta!


Értékes napot kívánok!

hétfő, december 12, 2016

Vagy - Vagy vagy Is - Is? Mikor melyiket?

"Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." 
Máté evangéliuma 12,30

Jézus két - látszólag - egymásnak ellentmondó kijelentést tett az evangéliumok szerint: "Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (vö. Luk. 11.23) és "Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van." Márk 9,39

Vajon mikor kell az egyik kijelentését és mikor a másikat alkalmazni? Olvassuk el a szövegkörnyezetet, és gondoljuk át! 

Sokszor próbálkozunk a lehetetlennel: szeretnénk követni a saját kívánságainkat, terveinket úgy, hogy közben úgy tűnjön, mi azért önzetlen emberek vagyunk. Keressük a számunkra előnyös kompromisszumokat. Nagyon szeretnénk, ha a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna... 

Miközben önmagunkhoz gyakran így viszonyulunk, mások elé szívesen állítjuk - nem feltétlenül kimondva - azt a követelményt, hogy (pontosan) úgy éljék az életüket, (úgy kövessék Krisztust), ahogyan mi helyesnek látjuk, különben ellenségnek tekintjük...

Jézus szava világos: Nem lehet egyszerre két úton járni, két úrnak szolgálni, azaz nem lehetünk egyszerre Isten gyermekei és a magunk urai, vagy másként fogalmazva, önzőek és önzetlenek, bűnt szeretők és bűnt gyűlölők.

Azzal is szembesít Jézus, hogy amikor mégis megtesszük, akkor minden egyes esetben veszteség a következmény. Nem csupán mi veszítünk, de másoknak is kárt okozunk... 

Jézus radikálisan közelíti meg a hit és engedelmesség kérdését, de irgalmas és nagylelkű az emberrel. A kettő között pedig semmi ellentmondás nincs!

Legyen áldott a napod!

vasárnap, december 11, 2016

Bátorságcetli


„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”
Zsoltárok könyve 23:4

Kislányomnak készítettem egy adventi naptárat. Minden nap egy-egy mókás feladat, közös játék, tevékenység várja, vagy ha nagyon zsúfoltnak tűnik már előre is az adott dátum, akkor jöhet a jolly joker mazsola szaloncukorpapír alakú alufóliába csomagolva. Mivel a zsebeket is épp elég munka volt megvarrni, gondoltam, a feladatok megalkotásán majd spórolok némi időt, és különböző babás-mamás oldalakról szemezgetek. 

Az ott lévő ötletek között találtam a bátorságcetlit is, miszerint "ha valamire nagyon vágysz, de nem mered megtenni, ezzel a cetlivel a zsebedben legközelebb sikerülni fog". 

Isten ma reggel egy ilyen "cetlivel" szeretne megajándékozni. Egy igével, ami erőt ad neked az élet kihívásaihoz. Egy igével, ami nem placebo, hanem valóság. Egy igével, amit Ő a saját vérével pecsételt meg.

Ezzel az igével bátor lehetsz. Nem kell félned, mert Ő veled van. Vagy ha félsz is, nem kell, hogy a félelem irányítsa a döntéseidet. Ember vagy, Isten előtt nem kell megjátszanod a rendíthetetlen hőst. Előtte felvállalhatod minden érzelmedet. Érezheted azt, hogy félsz, ez egy természetes reakció. Épp elég rémisztő dologgal kell nap mint nap szembenézned. 

Mondd ki bátran: félek, de Isten velem van, és erőt ad nekem. Megrémít az, ami előtt állok, de a világ Teremtője támogat engem, ezért nem fog megbénítani a félelem. Nem a rettegés fogja irányítani a lépésimet, hanem a hatalmas Isten ereje. A félelem elmúlik, és én szabad vagyok a győzelemre, mert a Mindenható harcol értem. 

Bátor vagyok, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül. Bátor vagyok, és győzni fogok, mert Isten már győzött helyettem. Már nem félek, mert tudom, bármi jöhet velem szemben az úton, az Ő kezében biztonságban vagyok. 

Hát tedd zsebre ezt az igéretet, és indulj neki az előtted álló hét kihívásainak Isten erejével!