szombat, október 01, 2016

A Tiéd vagyok



"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk."
Róma 14,7-8

Tulajdonomként tekinteni a másikra egy párkapcsolatban nem túl szerencsés dolog - és még enyhén is fogalmaztam. Senki sem birtokolhatja a párját, nem uralkodhat felette, nem tehet vele azt, amit akar, hacsak (és ez itt a lényeg!), hacsak a másik is pont azt nem akarja. A kapcsolatok lényege a kölcsönösség. Egymás teljes elfogadása és a másik önmagammal való megajándékozása. Ha őszinte párkapcsolatban éltek, akkor pontosan tudjátok, miről beszélek. Amikor elhagyja ajkunkat a mondat: "A tiéd vagyok!" - akkor várjuk, hogy ezt a társunk is kimondja. Mert arra vágyunk mind, hogy a kapcsolatunk ne legyen egyoldalú. Arra, hogy mindketten bele adjunk apait, anyait. Ekkor szinte felolvadunk a nagy MI-ben és vigyáznunk kell, hogy önálló személyiségként ne szűnjünk meg létezni. A MI létet tanulnunk kell, gyakorolnunk kell. Az elköteleződés után, azután, hogy beengedtük a kedvesünket az életünkbe, saját énünk háttérbe szorul. A közös helyek, a közösen eltöltött idő, a közös élmények és emlékek lesznek fontosak. Lassan egy párrá leszünk és egyre erősödik a vágyunk, hogy egy család is legyünk. Amikor pedig ez is megvalósul az énünk méginkább háttérbe szorul. Egyre jobban eltakarja, hogy egymás szerelmesei, társai vagyunk, majd férjek - feleségek, apák és anyák, végül nagyszülők és dédszülők. Minden emberei kapcsolat arról szól, hogy aki nincs egyedül, az a másikért is létezik. Hány és hány jó példát tudnánk felsorolni önzetlen szülőkről és nagyikról, de barátokról és kollégákról, szomszédokról is. Így van ez rendjén. Emberként közösségbe, családba születtünk és boldogan élni is csak közösségi lényként tudunk. Sokan önzetlenül készek áldozatokat hozni a közös boldogságért.

A Biblia szerint az Istennel való kapcsolatunk nagyon sok hasonlóságot mutat az emberekkel való kapcsolatunkkal. Istennel való közösségünket is egy családként éljük meg. Jézus arra tanított minket, hogy Isten a mi Atyánk (Mt 6,9), mi pedig egymásnak testvérei vagyunk (Mt 12,50; Mk 3,35). A gyülekezet így válik második családunkká, ahová lelki újjászületés által érkezünk. Itt bennünket újszülöttekként fogadnak (1Kor 3,1), gyermekként táplálnak (1Kor 3,2), hogy a lelki felnőttkorra is eljussunk. Így hát a lelki ember sem lehet önző, magának élő. Legnagyobb küzdelmét önmagával vívja, mert tudja, hogy élete nem a sajátja. Új életét Isten legnagyobb áldozata által kapta, amit Jézus Krisztus hozott meg érte a kereszten. Isten teremtő és megváltó szeretete által formálódott azzá, aki. Így élete akkor válik igazán boldoggá, ha válaszként erre a szeretetre ő is elmondja: Uram, a Tiéd vagyok!

péntek, szeptember 30, 2016

Ne félj!

„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak. Íme megszégyenülnek, és gyalázat éri azokat, akik fölgerjednek ellened. Semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek.” 
Ézsaiás 41:10-11.
Jó reggelt!
Mit szólsz ehhez a kedves, bátorító Igéhez?
Ne félj!
„A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!” – olvastam valahol.
Ne félj, mert ma Isten előtted megy – csak kövesd Őt
Melletted megy – fogja kezed.
Mögötted megy – védelmez!

Ne csüggedj! Lehet, befelé folynak könnyeid. Beteg a gyermeked? A Családtagjaid közül probléma van valakivel? Házassági konfliktusok között élsz? Munkahelyet keresel?
Ne csüggedj – mert én vagyok Istened – mondja Atyád ma reggel.

Megerősítlek!
Megsegítlek!
Jobb kezemmel támogatlak!

Ma, mielőtt munkába indulnál, olvasd el ezt az alábbi kedves kis verset. Engedd, hogy a szívedhez szóljon.


MENNYIVEL DRÁGÁBBAK VAGYTOK TI A MADARAKNÁL!
(Lukács 12,2)

Vörösbegy és veréb beszélgetnek
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Pedig az élet oly szép valami!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek,
panaszkodnak,
mért – szól verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó sorsuk, mint neked és nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja:
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen".

(Charlotte Friede – fordította: Túrmezei Erzsébet)

Drága vagy Atyád szemében. Bízd Rá magad! Neki gondja van rád. Megsegít és felhozza igazságodat. Végtelen és kimondhatatlan szeretettel szeret téged. Kell ennél több?


csütörtök, szeptember 29, 2016

Milyen hit az ilyen?

„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért.”
107. zsoltár 13-15. versei

Azt szokták mondani, hogy lövészárokban, zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón nincs ateista. Persze milyen hit az ilyen?

Két meggyötört hajótörött egy nagyobb deszkába kapaszkodva hánykolódik a tengeren. Reményvesztetten szólal meg az egyik:
– Ó, Istenem! Te ismersz engem. Tudod jól, hogy eddig milyen ember voltam. Durva, verekedős, iszákos és kegyetlen. Soha senkit nem tiszteltem, és akár erőszakkal is véghezvittem akaratomat. A pénz körül forgott az életem, amit sokszor kétes úton-módon szereztem meg, majd kártyán vagy szerencsejátékon mindig elvertem. Templomba nem jártam, és lelkészeid intéseit maró gúnnyal kinevettem. De most már nagyon bánom mindezt. Ó, Istenem! Ha most megszabadítasz bennünket, akkor ígérem, hogy…
– Csönd legyen! – szól közbe a másik hajótörött – Hagyd abba! Ne ígérj semmit! Látom a szárazföldet!

Milyen hit az ilyen? Milyen sokszor hívjuk segítségül az Úr nevét, anélkül, hogy belegondolnánk, ki is ő! Milyen gyakran kiáltunk Istenhez nyomorúságunkban, anélkül, hogy ismernénk őt! Hányszor tekintünk rá kozmikus automataként, akire csak akkor van szükségünk, ha bajban vagyunk! Ilyenkor bedobjuk a pénzt, és várjuk, hogy ő teljesítse kívánságunkat. Ha azonban mindenünk megvan, mit sem törődünk vele.

Persze a Mindenható sokszor még így is velünk van és segít, mert ő feltétel nélkül szereti az embereket – hisz a megváltásunk is akkor következett be, amikor még nem is éltünk. Vegyük azonban észre ezt a szeretetet, és gondolkodjunk el azon, ki is a mi Istenünk! „Adjunk hálát az Úrnak szeretetéért”! Sőt ez a hála töltse be az egész életünket! Hitünk ne csak a bajban nyilatkozzék meg, hanem legyen az a mindennapjaink szerves része!

Neked milyen hited van?

szerda, szeptember 28, 2016

Használd a tükröt!



„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.
(Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11.vers)

Annak idején a gépjármű oktatóm nekem is sokszor mondogatta; Használd a tükröt! Az a jó sofőr, aki többet néz a visszapillantó tükörbe, mint előre. Különösen a forgalmi vizsgán ügyelj arra, hogy találkozzon a tekinteted a vizsgabiztoséval.

Ennek ellenére mindannyian, akik közlekedünk, tapasztalhatjuk, mily sokan úgy kezdenek bele egy-egy előzésbe, sávváltásba, hogy nem győződnek meg arról, mi van mellettük, mögöttük. S talán még velünk is előfordul, hogy néha elfeledkezünk körbenézni…

De előremenet, miért is kéne hátranézni? Főleg lelki értelemben? Sőt, meg van írva: „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Luk.10:62)

Ugyanakkor az is meg van írva: „emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr” (5Móz.8:2) vagy, amit minden úrvacsorakor felidézünk „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (1Kor.11:24-25)

Vagy, ahogy ma reggeli Igénkben olvastuk, hogy Pál is úgy tekint az üdvösség közelségére, hogy közben visszapillant a hívővé létel alkalmára, mint viszonyítási pontra, mint emlékoszlopra.

Ahogy az autóban is a tükör neve nem visszanéző, hanem visszapillantó. Azaz, ahogy jó időnként felidézni a múltat, kézbe venni egy régi fotóalbumot, elvinni házastársunkat az első randevú helyére, stb. ugyanúgy fontos erőt meríteni az Istennel szerzett tapasztalatokból.

Persze nem úgy, mint egyesek, akik belealudtak a rutinná vált vallásosságba... Akik már csak a múlt tapasztalataiban élnek... Akik a visszapillantó tükröt sminkelésre, önmaguk fényezésére használják...

Használd a tükröt! Nézz bele „a szabadság tökéletes törvényébe” (Jak.1:25); hirdesd „Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el” (1Pét. 2:9) Így igyekezz, elfelejtve mindent, amit kárnak és szemétnek ítéltél „célegyenest az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:14)

kedd, szeptember 27, 2016

Teremts bennem tiszta szívet

"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!"

Zsoltárok könyve 51. fejezet 12. verse

Van egy olyan megérzésem, hogy közel annyian tudjak ezt a biblia verset fejből, mint a biblia aranyszövegének nevezett János evangéliuma 3. fejezet 16. versét. Bizonyos esetekben jobban memorizálunk egy szöveget akkor, hogy ha zenei aláfestés is van rá. 

A zene csodálatos, és az a zene amely nemesíti az ember lelkét, amely Istenhez tereli az ember gondolatait, az a legcsodálatosabb. Bizonyos esetben a zene hozzásegít egy bibliaszöveg jobb megértéséhez is.

Szeretném megosztani ezt a videót azért, hogy kellemes érzéseket indítson el bennünk! 

hétfő, szeptember 26, 2016

Krisztustól nyert szabadság

"Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni."


Galatákhoz írt levél 5:1

Azt hallottam, hogy nehezen illeszkednek vissza a szabad, polgári életbe azok, akik hosszabb időt töltöttek valamilyen fegyintézetben. Megszokták a benti életet és elszoktak attól, ami kint vár rájuk.

Hasonló veszély fenyegeti azokat is, akik megtapasztalják Krisztus szabadítását. Nem annyira a látványos bűnöktől szabadulókat, hiszen azok tudják, hogy mit hagynak maguk mögött és miért. Pál apostol itt inkább azokról beszél, akik a Krisztusban elnyert és élvezett szabadság helyett valamiféle mankót keresnek maguknak az életben, mert korábban megszokták, hogy nem szabadok, hanem valaki vagy valami megmondja nekik, hogy mit tegyenek.

Bár azt gondoljuk, hogy mindenki szabad akar lenni, sokakat riaszt az ezzel járó felelősség, ezért inkább másokra ruházzák azon döntések felelősségét, amit nekik kellene meghozni.

Vigyáznunk kell, hogy megbecsüljük azt a szabadságot, amit Krisztus szerzett meg nekünk. Nem csak attól kell óvakodnunk, hogy szabadosságba csúszva visszaélünk vele, hanem a fenti ige szerint attól is, hogy nem élünk vele, hanem újabb, másféle szolgaságot veszünk magukra, csak mert megszoktuk, hogy nem vagyunk szabadok, és ezért nem tudunk mit kezdeni a szabadsággal.

Isten szabadnak szeretne látni bennünket. Szabadnak a hibáinktól, a bűneinktől és minden megkötözöttségtől is. Ma is.

vasárnap, szeptember 25, 2016

Túlélőtúra

„Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
Ézsaiás könyve 40:28-31 


Idézd fel magadban azt a pillanatot, amikor a legfáradtabb voltál! Amikor már fájt a következő lépés, de még messze volt a pihenő. Amikor könnyek fojtak lefelé az arcodon, de már ez ellen sem volt erőd bármit is tenni, annyira kimerültél, csak hagytad, hadd mossa a sós patak a kétnapi gyalogtúra koszát. 

És meséltél már olyasvalakinek erről az érzésről, aki sose volt fáradt? Aki csak megvetően ingatta a fejét, és nagyzoló szavakkal tárta eléd kiapadhatatlan erejét, kitartását, makacsságát, enegiáját? Aki nem érti, mi az, hogy fáradtság, mert szerinte ez csak a gyengék kifogása. Aki szerint mindaz, amit leírtál a lustákra vall. Aki egy olyan túra után, amin te résztvettél, nem az ágyba zuhan be, hanem lefutja a maratont. 

És most képzeld el, hogy egy ilyen személy helyett Istennek tárod fel, mit is éreztél. Annak az Istennek, aki megérti, mert Ő is járt hasonló cipőben. Jézus Krisztusnak, aki egyszer annyira kimerült, hogy a halászokat is halálra rémítő vihar sem volt képes felébreszteni. Jézusnak, aki aludt a hajóban, amikor az ide-oda hányódott a tajtékzó hullámokon, és túl közel állt ahhoz, hogy elsüllyedjen. 

Isten tudja, hogy véges az erőd. Ismeri a határaidat, előtte nem kell szégyenkezned. Tudja, hogy van az a pont, amikor már nem megy tovább. A via dolorosán nem volt képes egyedül végigvinni a keresztet, a katonák egy idő után valaki más vállára tették azt. 

Ma reggel egy olyan Isten előtt állsz, aki pontosan tudja, mit éreztél akkor, amikor a legfáradtabb voltál, és mit érzel most, amikor talán ugyanolyan helyzetben látod önmagadat. Előtte nem kell szégyenkezned, nem kell álarcokat viselned, nem kell összeszorított foggal tűrni és megpróbálni megugrani a lehetetlent. 

Isten ma hív arra, hogy pihenj végre! Pihenj meg nála! Tölts időt Vele, és engedd, hogy elvegye terhedet, hogy feloldozzon a bűntudat alól, hogy megadja neked a kegyelmet! Hagyd, hogy bekötözze sebeidet, és gyógyulást hozzon helyükbe! Engedd, hogy feltöltsön az Ő erejével! Engedd, hogy fáradt lelkedet megerősítse, hogy új életre keltsen!

Ő nem csalódott, hanem örül, hogy végre felvállaltad előtte a valódi lényedet, érzéseidet, állapotodat. Hát hagyd, hogy Isten munkához lásson benned! Hagyd, hogy megmutassa teremtő, átformáló hatalmát rajtad! Engedd, hogy tegye, amit jónak lát, és meg fogod tapasztalni, hogy nemsokára újra sasként repülhetsz a magasban!