Biztonság
„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az
ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El
tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én
töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”
Jeremiás könyve 23. fejezet 23-24.
verse
Szívesen beszélgetnék ezekről a versekről egy
kisebb körben, ki mit gondol, ki hogyan érez a bibliaversekkel kapcsolatban.
Senkit nem szeretnék meggátolni a szabad gondolkozásban, csak leírom, hogy
milyen érzésekkel töltenek el ezek a szavak engem.
Először is biztonságban érzem magam. Ha arra
gondolok, hogy körülettem Isten van, megnyugszom tőle. Úgy érzem magam, mint
Dávid a 139 zsoltárban, hogy az Isten keze körülvesz engem, elölről és hátulról
is véd az ő jelenléte.
Isten nemcsak a jelenben az aki, hanem a
jövőben is. Van az a pillanat, amikor úgy kelsz fel, amikor jobb szeretnéd,
hogy az előtted álló nap inkább mögötted legyen. Nem tudod mi lesz, vagy mi fog
történni veled, nem tudod, hogy látszólag megoldhatatlan helyzetek hogy fognak
megoldódni. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak láthatnám azt, amit az én Istenem már
tud.
Harmadszor pedig megnyugvást találok ezekben a
versekben. Az Úr, aki mindenhol jelen van. Biztosítékot kapok arról, hogy egy
fűszál nem hajolhat le az Ő tudta nélkül. Talán egyesek számára ez egyszerre
rémisztő is lehet, de véleményem szerint a legjobb érzés, amikor biztosítva
vagyok arról, hogy nem vagyok egyedül. Fizikailag elbújhatok az emberek elől,
de Isten elől el nem rejtőzhetünk. Valójában ez egy szerencsés állapot az ember
számára, mert mindig van segítsége, és tudhatja azt, hogy az Úr sosem mondott
le az emberről, vagyis rólam se és rólad se!
