Nem hiábavaló a munkánk
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
Biztosan jártál már te is így: már percek óta beszélsz, magyarázol, hiszen számodra fontos az, amiről szó van, és amikor végre a mondandód végéhez érsz, és úgy érzed, hogy mindent sikerült elmondanod, a másik felteszi a kérdést: És mondd, mire akarsz ezzel kilyukadni?
Biztos vagyok benne, hogy Pál apostol is sokszor járt így. Olvasva a leveleit, biztosak lehetünk benne, hogy nem egy egyszerű, egysíkú gondolkodású ember volt, hanem született filozófus. Ő is tudhatta, hogy milyen bonyolult dolgokról ír, biztosan nála is többször visszakérdeztek, hogy “na és akkor mi van?” A Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezete egy olyan témáról szól, ami Pál számára fontos, sőt, a legfontosabb: a feltámadásról. Egyrészt azért, mert lehetséges, hogy Isten csodálatos módon egyszer már az ő életét is visszaadta, (Az Apostolok Cselekedetei 14:19-20) de ha ezt az elméletet nem is osztjuk, egy másik feltámadást mindenképpen el kell fogadnunk. Mert ha Krisztus nem támadt fel, akkor Pál szerint:
1. … mi sem támadunk fel (Pál első levele a korinthusiakhoz 15:12-13) Nagyon egyszerű a képlet, ha Krisztus nem támadt volna fel, nekünk se lenne esélyünk. Nem lenne minta előttünk, hogy miben reménykedhetünk. Jézus volt a feltámadás "első zsengéje", a “prototípusa”. A prototípus (szó szerint “előkép” vagy “elő-minta") célja, hogy bemutassa a leendő befektetőknek, hogy hogyan fog kinézni és működni az ígért termék. A feltámadás úgy fog működni, ahogy Jézus feltámadása is működött: nem átvitt értelemben, nem misztikusan, a szívünkben, vagy lélekben. Valóságos, testben lévő feltámadásban reménykedhetünk, mint ahogy Jézus feltámadása is fizikai volt. (János evangéliuma 20:24-29)
2. ... hazugság, amit hirdetünk (Pál első levele a korinthusiakhoz 15:16-17) Amikor már azt hinnénk, hogy ismerjük a boltok minden csalogató hazugságát, mindig találnak ki új módokat, hogy becsapjanak bennünket. De nem csak a bevásárlóközpontok, az ideológiák és azok lelkes követői is hasonlóan kreatívak. Legyen szó egészséges életről, szerelemről, vagy a jövő kifürkészéséről, be tudják csalogatni azokat is, akik immúnisnak gondolják magukat. És ha nem hisszük el az első pontot, és úgy hisszük, hogy a) Krisztus nem támadt fel, vagy b) Krisztus feltámadása egyszeri és megismételhetetlen volt, esetleg c) Krisztus feltámadása átvitt értelemben, lelkileg, vagy más, nem kézzel fogható módon történt, akkor a gyülekezeteink törekvései hiábavalók, sőt, hazugsággal csalogatjuk az embereket, hiszen nem azt áruljuk (feltámadás) amit hirdetünk. Arról nem is beszélve, hogy ha a), b), vagy c) igaz, akkor...
3. ... nincs semmi reménységünk (Pál első levele a korinthusiakhoz 15:29-30) Mert ha Krisztus nem támadt fel, és így mi se fogunk, akkor nincs miben hinni. Az élet a halállal véget ér, és nincs tovább. Minden sötét, komor és szomorú, az elhunyt szeretteinket soha nem láthatjuk többé, és bárcsak néhány évszázaddal korábban éltünk volna egy farmon, ott legalább boldogok lehettünk volna, ha már most nem lehetünk azok…
De hála Istennek Pál is kilyukad a végén valahova: a feltámadás valóság, és élő reménység! Van jövőnk és bizalmunk abban, hogy Krisztushoz hasonló fizikai feltámadás lesz a részünk, az Új földön élünk majd örökké a szeretteinkkel és barátainkkal. De mire is akar kilyukadni Pál? Arra, hogy ha ez a hitünk, akkor sem dőlhetünk hátra a karosszékben, biztosra véve, hogy “legalább mi már jó helyen vagyunk”. Tovább kell dolgoznunk, mert a munka, amit végzünk, — az, hogy másoknak is továbbadjuk az örömhírt — nem hiábavaló: feltámadás és örök élet van Krisztusban!
