Hála és dícséret
„Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó,
Felséges,
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel...”
Zsoltárok könyve 92. fejezet 2-3. verse.
Olvassuk el az egész zsoltárt! Nem hosszú
és megéri! A zsoltáríró a középpontba Isten igazságos és nagyszerű kormányzását
helyezi. Amikor a „Felséges” szót említi, a Kánaánban az istenek királyát
jelentett. Isten hűségét mindenkor hirdetni kell! Nappal és éjjel egyaránt. Az
ókori keleti ember felfogása szerint, amikor az éj leszállt, elkezdtek
munkálkodni az ellenséges hatalmak. Ez a zsoltár éppen arról beszél, hogy az
Úr, nem csak nappal Úr, hanem mindig!
Hittan órán a gyerekek egyszer
megkérdezték: „Mit csinál az Úr nappal?”
Kérdeztem vissza: „miért, szerinted mit
csinál éjjel?” Érkezett a válasz: „éjszaka ugye alszunk, és valakinek
vigyáznia kell ránk, de nappal, amikor felkelünk akkor már nincs sok dolga
velünk, mert a szüleink vigyáznak ránk...” Aranyosak, de a gondolkodásuk
eltérést mutatott az ókori keleti emberéhez képest, vagyis éjszaka megvan az Úr
dolga, de nappal nincs szükség rá. Ez a gondolkodásmód nemcsak a gyermekeket
jellemzi. A sok teendő között, néha még imádkozni is elfelejtünk, és talán csak
este szánunk néhány percet az Úrra addig, amíg aztán álomba nem merülünk a fáradtságtól.
De ki adott erőt, hogy egész nap tudj dolgozni? Ki adta az egészséget, hogy
tudj tenni valamit, bármiről is legyen szó? Kinek köszönheted meg azt, hogy ma
reggel is kinyithattad a szemed? Sok dolog, amelyet természetesnek tartunk.
Legyen gondunk arra, hogy foglalkozzunk
a lelki egészségünkkel a mai nap is, aminek szervez része a hála, mert jó hálát
adni!
