Különbségtétel a jó és a rossz között

És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben.
Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó, hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára.

Filippibeliekhez írt levél 1:9-10

A helyes értékítélet, az egyes élethelyzetek átlátása és a helyes döntés meghozatala sokszor állít bennünket válaszút elé, és ilyenkor átérezzük, hogy mekkora bölcsességre van szükségünk. Mivel ezek a helyzetek naponta ismétlődnek, bizonyára a mai nap sem lesz kivétel ez alól.

Pál apostol szavaiból kiderül, hogy ennek a képességnek a megléte nem velünk született adottság, amit sem elnyerni, sem elveszíteni nem tudunk, hanem tanulható, kérhető, elnyerhető, sőt – az idézett vers tanúsága szerint – egymás javára, számára is kérhetjük. Jakab apostol is arra bátorít, hogy ha már felismertük ezt a szükségletünket, akkor ne habozzunk, ne legyünk szégyellősek, hanem „akinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől” (Jak. 1,5). Bölcsességnek nevezi, hiszen ez az igazi bölcsesség, amely segít eligazodni az élet dolgaiban. Hiába rendelkeznek sokan tudományos fokozatokkal, ha az életük irányítására nem képesek, és ezért hibát hibára halmoznak a hétköznapokban.

Keresztényként azt is tudjuk, hogy nem pusztán a körülmények, a véletlenek alakítják számunkra a döntési helyzeteket, hanem maga Sátán, aki ezzel arra akar késztetni bennünket, hogy hibázzunk. Az igazi kihívás pedig nem az, amikor már tudjuk, hogy mi lenne a helyes, és csak erő kell a végrehajtásához, hanem amikor nem egyértelmű a számunkra, hogy mit vár tőlünk Isten abban az adott helyzetben.

A zsidóság a Talmudban kész képleteket alakított ki, hogy milyen helyzetben mit kell tenni. Az élet azonban összetettebb annál, hogy az egyes élethelyzetek teljes körűen kódexbe foglalhatóak lennének. Ezért is van szükségünk személyes értékítéletre, a Lélek vezetésére.

Kérjük ezt a mai napon is buzgón önmagunk számára, és bátran mások számára is!