Isten népe Korinthusban
 |
| Apollón temploma Korinthusban |
Apostolok Cselekedetei 18:9-10
Korinthus
egy virágzó kereskedőváros volt az i.sz. 1. században. Két kikötővel
rendelkezett. Lekhaio nyugatra nézett, és a Földközi-tenger nyugati medencéjét
kapcsolata össze a várossal. Kenkhrea (ApCsel 18:18) pedig keletre irányult, és
ezáltal Korinthust a nagy múltú keleti hellenisztikus központokkal kötötte
össze. Ezek a kikötők ma már részben, vagy egészben a tenger alatt vannak, de a
2015-ben induló búvár-régészeti feltárás is azt bizonyítja, hogy hatalmas
mennyiségű vagyon folyt át Korinthus kikötőin.
 |
| Lekhaio elsüllyedt kikötője |
A nagy hajóforgalom
azonban nem csak gazdagságot, hanem rossz erkölcsöt is hozott a városba. A
világjáró utazókat, tengerészeket, kereskedőket számos italmérésben, vagy éppen
nyilvános házakban szolgálták ki. Emellé társult még Korinthus vallási
sokszínűsége. Apollón volt a város hivatalos védőistene, de mellette
Aphroditének, a szerelem istenének is hódoltak, akit kultikus prostitúcióban
tiszteltek. Az ősi istenek mellett megjelentek a keleti misztérium-vallások is,
ilyen volt Korinthusban az egyiptomi Ízisz kultusza. A tagok titkos beavatásban
részesültek, mely által – hitük szerint – magasabb rendű emberekké váltak. A
városban régi hagyománya volt mindemellett a zsidó közösségnek is.
 |
| Vízalatti régészek Lekhaio mólojánál |
Egy ilyen
erkölcsileg züllött, vallásilag pluralista városba érkezett Pál valamikor az
i.sz. 50-es évek elején. Ugyanakkor erről a városról mondja Isten, hogy „sok
népem van ebben a városban”. Csak nem azt akarja mondani a Mindenható, hogy ő
még ezekkel az erkölcstelen pogány emberekkel is szóba akar állni? Csak nem
arra akarja rávenni a szentéletű apostolt, hogy barátkozzon meg e város
rosszhírű polgáraival? Bármily megbotránkoztatónak hangzik is, valami
ilyesmiről van szó. Pál másfél évig maradt Korinthusban, hogy teljesítse ezt a
küldetést, aminek következtében a korai keresztyénség egyik fontos közössége
alakult meg a városban. Ezek szerint Isten még egy ilyen erkölcsileg mélyre süllyedt
városban is talált magának barátokat.
 |
| Ízisz szentély Kenkhreában |
Mit tudunk
elmondani saját lakóhelyünkről? Mi a véleményünk a környezetünkben élő
emberekről? A pénz van számukra az első helyen? Istenitik az autójukat?
Megcsalják a házastársukat? Kétes üzleti tevékenységeik vannak? Szellemi
tevékenységük kimerül a bulvár-sajtó olvasásában, az esti tv-nézésbe, vagy a
közösségi oldalak böngészésébe? Rosszindulatúak? Pletykásak? Vagy esetleg az
idősek felé tiszteletlenek? Mindez sajnos igaz lehet a mai magyar emberekre. De
Isten nekünk is ezt üzeni: „sok népem van ebben a városban”. Bármilyenek is a
környezetünkben élők, Isten szereti őket, és „azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön” (1Timóteus 2:4). Ne elítéljük hát őket, hanem éreztessük velük,
hogy őket is szereti a Mindenható. Ha ezt tesszük, változás áll majd be életükben
– és miénkbe is.
 |
| Római kori fürdő Korinthusban |
