Kozmikus védőoltás
„Azt pedig
tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak,
akiket örök elhatározása szerint elhívott.”
Római levél 8:28
Ki ne emlékezne
vissza azokra a hosszú percekre, amikor gyerekként valamelyik védőoltásra
várakozott egy kínosan tiszta orvosi rendelőben. Én sem szerettem szurit kapni,
de a legemlékezetesebb történet az egyik osztálytársnőmmel esett meg. Az egész
osztályt egyszerre rendelték az orvoshoz, és osztálytársamat – legelöl lévén a
névsorban – előszörre hívták be. Éppen hogy csak belépett a rendelőbe, még be
se csukták mögötte az ajtót, az orvos lehúzta a védőburkot az injekciós tűről,
a lány pedig ájultan esett össze. Általános derültség lett rajtunk úrrá,
ahogyan az asszisztens magához próbálta téríteni szegény osztálytársunkat. Utólag
azonban már úgy vélem, nevetésünk mögött a saját szorongásunk rejtőzött.
Miért szükséges
kitenni szerencsétlen gyerekeket ilyen lelki traumáknak? Miért kell ilyen
kellemetlen perceket szerezni az amúgy is túlterhelt diákoknak? Miért van
szükség védőoltásra? Gyerekként nem biztos, hogy pontosan értettük a dolgot. A
védőoltás során legyengített kórokozókat (például a kanyarót, vagy a
bárányhimlőt okozó vírusokat) juttatnak a szervezetbe, hogy aktivizálják annak
ellenálló képességét. Így amikor legközelebb egy ilyen vírus próbálná
megtámadni az embert, a szervezet azonnal tudja, hogyan védekezzen ellene. Egy
kicsi rossz (az oltás) következtében egy nagyon jó dolog (a betegséggel
szembeni védettség) alakul ki.
Hogy írhatta azt
Pál, hogy az Isten szeretők számára, minden, ami történik, az a javát
szolgálja? Hát nem volt az apostolnak realitásérzéke? Nem vette észre, hogy
mennyi nyomorúság és baj éri azokat, akik Istent szeretik? Nem hinném. Pál
tudott a hívők gondjairól, a társadalom megvetésétől, illetve a kegyetlen üldözésekről.
És valószínűsítem, hogy a keresztyének 21. századi helyzetét ismerve se lepődne
meg. Ma sincs vörös szőnyeg rózsaszirmokkal a keresztyének életútján. Mindenki
küszködik kisebb-nagyobb problémákkal. Valaki az adósságát nem tudja visszafizetni, valakinél rákot diagnosztizálnak, valaki a saját gyermekét vagy
házastársát veszíti el egy értelmetlen háborúban, és még ma is vannak, akik a
hitükért halállal lakolnak (pl. Szíria, Irak, vagy Nigéria). Pál tehát nem a
realitást akarja elkendőzni, mert azt tartja, „hogy a jelen szenvedései nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz” majd Jézus Krisztus
második eljövetelekor (Róma 8:18). Tudomásul kell vennünk, hogy egy olyan
világban élünk, ahol nem Isten törvényei uralkodnak, és ennek a következménye a
sok szenvedés és nyomorúság. Ez azonban olyan, mint egy védőoltás. Szükségszerű,
hogy mindezt átéljük, egyrészről, mert őseink egy ilyen istentelen világ
mellett döntöttek, másrészről, hogy amikor majd Krisztus megalapítja az új
földet, az emberiség védetté váljon a bűn minden formája ellen. Ami most
sokszor elviselhetetlenül rossznak tűnik, az előre mutat arra a jóra, ahol az
Istent szeretők a rossz ellen való immunitásban, boldogan és békességben élhetnek
majd.
